Szalagpinty-Amandina f. fasciata

Származás:Afrikában a Szaharától délre elterülő szavannák és száraz erdők lakója

Testhossz:10-13cm

Élettartam:5 év.

A nemek megkülönböztetése: tojó: fakóbb tollazat; hím: piros torokfolt.

Szaporodás: könnyen költ ugyan a fogságban, de általában megbízhatatlan költőnek ismerjük, ezenkívül más madarak fészkét és költését tönkre teszi. Ezért nála gyengébb díszpintyekkel együtt költetni nem tanácsos. Hullámos papagáj, rizspinty, zebrapinty, szarkapintyfajok és szövőmadarak között azonban nyugodtan tartható. Őt magát nem kell félteni, mert meg tudja védeni magát és fészkét egyaránt. Fészekromboló természetétől eltekintve a legjámborabb madarak egyike. Lakótársairól egyszerűen nem vesz tudomást, de ha megtámadják, bátran és eredményesen védekezik.  Fészekromboló természete rendszerint akkor jelentkezik, amikor fészkelésre alkalmas helyet keres. Ilyenkor sorra járja a kalickában vagy röpdében levő fészekodúkat és a fészkelésre alkalmas helyeket, és ha valamelyiket magának kiválasztotta, onnan gyengébb lakótársait minden teketória nélkül kilakoltatja. Tanácsos ezért elsőnek a szalagpintyet betelepíteni és a gyengébbeket csak akkor engedjük közös röpdébe, ha ők már kiválasztották a nekik legmegfelelőbb fészekodúkat. Ilyenkor remélhetjük, hogy baj nélkül költhet a többi is. Egyéni különbségek természetesen vannak, magányos hímek és nőstények különösen veszedelmesek lehetnek. Minél nagyobb hely áll rendelkezésükre, annál kevésbé jelentkezik a szalagpinty fészekromboló természete és annál biztosabban költ. A tojások száma 4-6, a kotlási idő 12 nap. Nem nagy mestere a fészeképítésnek, szereti a tágas fészekodút, amelyben fűből laza, zárt fészket készít. Bejárata oldalt nyílik. A kikelt fiókák igen csúnyák, egészen feketék és sötétszürke pihékkel borítottak. Kikelésük napján már jól hallható lármát csapnak, amelyet csipogáshoz még csak hasonlítani sem lehet. A szülők fiókáikat rendszerint jól táplálják, ennek ellenére elég gyakori eset, hogy egy részük vagy mind még a kirepülés előtt elpusztul. Sőt az is előfordul, hogy az öregek egy-két fiókát elevenen kidobnak. A kalitkában, tehát kis helyen költő pároknál ez elég gyakori eset, volierben költőknél ritkábban fordul elő. Furcsa dolog, de tény, hogy döglött fiókáikat nem dobják ki, ami domesztikált madaraknál (pl. kanárinál) megszokott jelenség, de vadon befogott madaraknál szokatlan dolog. A költési folyamatot az irodalom szerint nem tanácsos ellenőrizni, mert az öregek az egész költést otthagyják. Az általam (Siroki Zoltán) tartott szalagpintyeket ennek ellenére ellenőriznem kellett, mert döglött fiókáikat nem dobták ki. Ezt a beavatkozást nálam a szalagpintyek nem vették zokon.

A kirepült fiókák színe az öregekéhez hasonló, a fiatl hímeknek még a piros szalagja is megvan.

A szalagpinty nevelésénél igénybe lehet venni a sirálykákat is, ha nagyon muszáj, de nem minden sirályka hajlandó a csúnya, fekete szalagpintyeket felnevelni.

A fiókák felneveléséhez a szokásos magkeveréken kívül (fehér köles, fénymag, muharmag) bőven fogyasztanak csírázott magot, keményre főtt tojást és zöldeledelt (saláta, tyúkhúr). a szalagpinty különösen szereti a lisztkukacot, amit a nevelésnél is előnyben részesít a tojással szemben. Természetesen, ha tudunk hangyatojást szerezni, a fiókák neveléséhez ez az ideális táplálék. Közvetlenül a fiókák kikelése után sok állati eredetű táplálékot fogyasztanak, később, a fiókák növekedésével párhuzamosan csökken az állati fehérjével szemben támasztott igény és ennek arányában fokozott mértékben etetnek száraz és csírázott magvakkal. A lisztkukacot azonban mindig egyforma menyiségben fogyasztották.

Három, legfeljebb négy költés után tanácsos a párokat különválasztai, mert a pihenésre szükség van. Túlbuzgó tojók fészkelési alkalom hiányában időnként letojnak egy-egy tojást, ha a hím is melletük van. Ez pedig nem egészséges dolog, mert ilyenkor könnyen tojáslerakási nehézség léphet fel, amibe a tojó bele is pusztulhat. A szalagpinty egyébként is hajlamos arra, hogy tojásait nehezen rakja le. Ezért költési időben ajánlatos a mageleséget néhány csepp csukamájolajjal összekeverni. A héjra tapadt csukamájolajból a mag lehántása során jut annyi olaj a madár szervezetébe, hogy azzal D-vitamin-szükségletét fedezzük, ettől rendszerint a tojáslerakási nehézségek is elmaradnak.

 

A szalagpinty az első Európába behozott exóták közé tartozik. Első ízben holland és francia madárkedvelők tenyésztették. Tetszetős színezete, nyugodt és békés természete miatt a legtöbb madárkedvelőnél megtalálható. 

 

Alfajai:

Amadina fasciata fasciata 

Amadina fasciata furensis 

Amadina fasciata alexanderi 

Amadina fasciata candida 

Amadina fasciata meridionalis 

Amadina fasciata contigua 

 

Színváltozatai:

Sárga nyakszalagos. Ennél a mutációnál a vörös színt sárga helyettesíti.

Fehér. Ennél a mutációnál a test fehér színe változó intenzitású. A nyakszalag vörös.