Békalencse-Lemna minor
Származás: Világszerte előfordul
Természetes élőhely: Álló- és lassú folyású vizekben
Elhelyezés az akváriumban: Úszónövény
Világítás: Gyenge
Hőmérséklet: 10-30°C
pH: 5-9
Keménység: 4-30NK°
Az apró békalencse úgyszólván az egész Földön elterjedt, ún. kozmopolita faj. Hazai vizeinkben ez fordul elő leggyakrabban. Különösen az álló- és a lassan mozgó, növényi tápanyagokban gazdag vizeket kedveli. Ha ilyen körülményeket talál, kora tavasztól késő őszig szinte az egész vízfelületet belepheti.Enyhén ovális vagy kerekded „szártagjai" laposak, 3-4 mm átmérőjűek, rendszerint üdezöld színűek és természetesen a víz színén lebegnek. Jellemző rá, hogy egyetlen gyökérszála van. Apró hajtása az anyanövényről könnyen leválik, ily módon gyorsan és tömegesen elszaporodik. Éppen ezért jelenlétét — az akvárium vizének felszínén — kisérjük figyelemmel. Ha túlságosan elszaporodna, kíméletlenül ritkítsuk az állományát, mert az értékes akváriumi növények elől elveszi a fényt. Sok hal előszeretettel csipegeti ezt az apró növényt: aranyhalak, növényevő sügérek, ezenkívül nagyon jól megköti a vízben lévő nitriteket és nitrátokat.
Brazil fűnövény-Lilaeopsis brasiliensis
Maximális magasság: 4-7 cm
Származás: Dél-Amerika, Brazília, Paraguay, Argentína
Természetes élőhely: Lassú mozgású folyók partján, mocsarakban, tavakban egészen 1200m-es szintmagasságig.
Elhelyezés az akváriumban: Előtérbe, világos helyre
Az ültetés sűrűsége: 10 cm2/8 tő
Világítás: Nagyon erős
Hőmérséklet: 15-26°C
pH: 6-8
Keménység: 4-18NK°
A Lilaeopsis brasiliensis képes sűrű gyepként beborítani az aljzatot, de ez a „gyep”-jelleg csak nagyon erős fény hatására alakul ki. Akváriumba telepítéskor egy cserépnyit 8-felé szedve kis csomókban ültessük egymástól néhány centire, ezzel segítve elő, hogy a növény egyenletesebben és gyorsabban nőjön. Mindenféle árnyékolás nélküli nyílt területre ültessük, hogy biztosítsuk számára a megfelelő fényt. A Lilaeopsis brasiliensis kerti tavakba is telepíthető, és az enyén sós brakkvizet is elviseli.Ez a halványzöld levelű, rizómával szaporodó növény igen dekoratív, de igényli a vízbe oldott CO2–t, a jó táptalajt ill. növénytápsót, a trópusi hőmérsékletet, és még ekkor is nagyon lassan növekszik, kezdőknek nem ajánlott faj.
Kocsány nélküli ambulia-Limnophila sessiliflora
Maximális magasság: 40 cm (néha több)
Származás: Délkelet-Ázsia
Természetes élőhely: Nyugodt vizek
Elhelyezés az akváriumban: Második vonal vagy hátul, csoportosan
Az ültetés sűrűsége: 20 cm2/5-6 tő
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 20-28°C
pH: 6-7,5
Keménység: 3-12 NK°
A Limnophila sessiliflora világoszöld levelei örvösen állnak a száron. A levelek csúcsa erős fény hatására megbarnul. Gondos kezelést igényel, csak akkor fejlődik szépen, ha tápdús talajban él, s ha megfelelő mennyiségű vasat kap. Szaporításkor a szárvégeket vagy oldalhajtásokat (kb. 20 cm-esek legyenek) kell levágni, és az így kapott dugványokat újra elültetni. A dugványokat legalább 10 cm távolságra ültessük egymástól, hogy a tövek elég fényt kapjanak. Vigyázva fogjuk meg a szárakat, mert gyengék, törékenyek, s ha összenyomjuk őket, nem fognak megeredni, hanem elrothadnak. A halak kedvelik ezt a növényt, és ikráikat is gyakran a Limnophila sessiliflorára rakják.
Közönséges tóalma-Ludwigia glandulosa
Maximális magasság: 40 cm
Származás: Észak-Amerika
Természetes élőhely: Mocsarak
Elhelyezés az akváriumban: A második vonalban vagy hátul, attól függően, hogy milyen mély az akvárium.
Az ültetés sűrűsége: 20 cm2/5-6 tő
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 20-28°C
pH: 6-7,5
Keménység: 3-14 NK°
A Ludwiga glandulosa abban különbözik más, teljesen zöld levelű ludwiga fajoktól, hogy a leveleinek egyik oldala vöröses színű. Igényes növény: széndioxid-szórást és erős fényt kíván, utóbbi azért is fontos, mert az intenzív fény élénkebbé varázsolja a levelek vörös színét. Arra is ügyeljünk, hogy a magasabban növekvő levelek ne vessenek árnyékot a növény tövére, hanem oda is jusson elegendő fény. Ha a Ludwiga glandulosa ennek ellenére hervadni kezd, vegyük ki a vízből és próbáljuk egy ideig vízen kívül nevelni. Dugványozással szaporítható: kb. 20 cm-es szárakat vágjunk, s azokat ültessük el
Herelevelű mételyfű-Marsilea quadrifolia
Maximális magasság: 6-10 cm
Származás: Dél-Európában, Közép- és Dél-Ázsiában elterjedt
Természetes élőhely: Az alacsony vizekben.
Elhelyezés az akváriumban: Alacsony növésű, lehetőleg a medence elülső részébe telepítsük.
Világítás: Alacsony - közepes
Hőmérséklet: 15-20°C
pH: 5-7,5
Keménység: 4-12NK°
Van, aki csak "vízi, négllevelű lóherének", mások marsiliának nevezik. Könnyű felismemi, mert a viszonylag alacsony, 6-10 cm-re fejlődő növényke "levélkéi" valóban a lóherére emlékeztetnek, jóllehet ahhoz semmi köze nincs. Ha kevés a fény, megnyúlik és csak 1-2 levelet fejleszt. Különösen a hazai, hideg vizű akváriumokban érzi jól magát. Az igen meleg vizeket kevésbé tűri, és hogy levélképződményei szépen megmaradjanak, tápdús talajt kíván. Gyökértőosztással könnyen szaporítható. Sötétzöld leveleivel kedves akváriumi növény.
Lándzsás vízipáfrány-Microsorum pteropus
Maximális magasság: 30 cm
Származás: Délkelet-Ázsia trópusi vidéke
Természetes élőhely: Folyóvizek
Elhelyezés az akváriumban: Középen vagy hátul
Az ültetés sűrűsége: 20 cm2/2-3 tő
Világítás: Erős
Hőmérséklet: 20-24°C
pH: 5,5-7
Keménység:3-6 NK°
A Microsorum pteropus színe sötétzöld, rizómával szaporodik - ezeket akkor lehet levágni róla, amikor a fiatal hajtások már feltűnnek rajta. Növekedése közben kis gyökereivel felkapaszkodik a tereptárgyakra. Lassan nő, viszont alkalmazkodni tud a sós és a kemény vízhez is. Ültessük a szűrőrendszer közelébe, mert szereti az erősen áramló vizet. Egyes levelei időről időre megbarnulnak, ezeket nyugodtan távolítsuk el, annál egészségesebben fog tovább fejlődni. A fiatal növényeket mindig rögzítsük damillal a tereptárgyra, akkor nem kell a gyökereket a földbe temetni, ahol általában elrothadnak.
Közönséges süllőhínár-Myriophyllum aquaticum
Maximális magasság: 60 cm
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Argentína, Uruguay, Peru, Chile
Természetes élőhely: Állóvizek, pangó vizek
Elhelyezés az akváriumban: A második vonalban vagy hátul, csoportosan
Az ültetés sűrűsége: 20 cm2/5-6 tő
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 15-20°C
pH: 5,5-7,5
Keménység: 3-12NK°
Ez a finoman szétszabdalt levelű, sűrű növény kitűnő rejtekhelyet kínál az apró halivadékoknak, a növényevő halak pedig szívesen csipegetnek belőle. Akváriumban elég nehéz egészségesen tartani: sok fényt, rendszeres növényi tápsózást és széndioxid-szórást kíván. Ültetéskor különösen figyeljünk arra, hogy a növényeket egymástól távol ültessük el, így a tövek és az alsó levelek mindig elég fényhez juthatnak. Ha ezeknek a feltételeknek megfelelünk, a Myriophyllum aquaticum nemcsak eléri a vízfelszínt, hanem túl is nő rajta, s víz felett fejlődik tovább. Dugványozással szaporítható, az elültetésre kiválasztott hajtásoknak legalább 20 cm-esnek kell lennie.Több fajája is van:Bokros süllőhínár-Myriophyllum pinnatum,Vörös süllőhínár -Myriophyllum tuberculatum.
Guadelupai tüskéshínár-Najas guadalupensis
Maximális magasság: 70 cm
Származás: Észak és Dél-Amerika
Természetes élőhely: Lassú folyású vizek és tavak. 
Elhelyezés az akváriumban: Középen
Világítás: Közepes
Hőmérséklet: 20-30°C
pH: 6-7
Keménység: 2,8-10NK°
Rendszertanilag az ún. tüskéshínárfélék (Najadaceae) családjába tartozik. Észak és Dél-Amerikában őshonos. Gyökeres és a vízben úszó formája egyaránt ismert. Levelei 1-2 mm szélesek és
2-2,5 cm hosszúak. Mind a szára, mind a levelei igen törékenyek, ha letörnek, akkor a vízben sodródva tovább fejlődnek. Mivel gyorsan nő és a víz minőségére nem túlzottan igényes, rövid idő alatt dús bokrot alkot, ezért előszeretettel alkalmazzák a szaporítómedencékben, ahol remek búvóhelyet nyújt a kishalaknak. Közepes vagy erős megvilágítottság és 18-25 °C hőmérséklet mellett buján szaporodik. Ha túl nagy állományt alkot, ritkítása indokolt.
Hajlékony csillárka-Nitella flaxilis
Maximális magasság: 20-35 cm
Származás: Európa, Ázsia és Észak-Amerika
Természetes élőhely: Sekély vizek
Elhelyezés az akváriumban: Lebeg
Világítás: Gyenge
Hőmérséklet: 9-30 °C
pH: 7,5-9
Keménység: 5,6-11,2NK°
Vékony, hajlékony, világoszöld színű, örves sugarú. Akváriumhoz jól alkalmazkodik, kevés fénnyel beéri, erős fényben hamar elalgásodik. Egyes halfajok kedvelt ikrázó növénye
Vízi hortenzia-Nomaphila stricta
Maximális magasság: 45 cm
Származás: Délkelet-Ázsia
Természetes élőhely: Sekély vizek, lápok, mocsarak
Elhelyezés az akváriumban: Hátul, vagy középen az akváriumban
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 20-28°C
pH: 5-7
Keménység: 2-15NK°
Megjegyzés: Nagy, lándzsa alakú levelei erős szárán egymással szemben helyezkednek el. A párban egymással szemben álló levelei 8-10 cm hosszúak és 2-3 cm szélesek. Leveleinek felső felülete élénkzöld fonákja zöldesfehér. Víz alatt világoszöldek, víz fölé emelkedve apró, sötétzöld színű leveleket, kék virágot hoz. A víz minőségére nem kényes. Kisebb akváriumokban is tartható, gondozható és szapoIítható. Szárosztással, gyökérhajtásról jól szaporítható, igen dekoratív. Sok fényt igényel, a víz hirtelen keménységváltozásakor órák alatt tönkremegy. Hajtásainak dugványozása egyszerű hamar megerednek és gyorsan fejlődnek.
Dauben tündérrózsa-Nymphaea daubenyana
Maximális magasság: 30 cm
Származás: -
Természetes élőhely: Mocsarak, tavak, lassú folyású vizek
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 24-28°C
pH: 7-8,5
Keménység: 6-18NK°
A tündérrózsák családjából akváriumi tartásra a legalkalmasabb. Műfény mellett is könnyen és tartósan hozza halványkék szirmú, sárga közepű, kb. 6 cm átmérőjű virágait. Levelei a víz színén 8-10 cm nagyságúra nőnek meg. Ha a növény jól érzi magát, a kifejlődött levelek központjában megjelennek az új kis növények. Ha gyorsabban akarjuk szaporítani, a kifejlett leveleket 2-3 cm hosszú szárrésszel le kell vágnunk, és fonákjukkal felfelé kell fordítani őket. Az új növények fejlődése így meggyorsul, és gyorsan gyökeret eresztenek. Cserépbe ültetve tápdús talaj mellett képes 30-40 virágot is hozni egymás után. A virágok mindig a reggeli órákban nyílnak, estére becsukódnak. A levélszárak hossza a víz magasságától függ. Ha az akvárium fedett, 10-15 cm légtérre van szüksége a vízfelszín és az akvárium fedőüvege között.
Törpe tündérrózsa-Nymphaea lotus
Maximális magasság: 40 cm (néha tőbb)
Származás: Kelet-Afrika, Madagaszkár, Délkelet-Ázsia
Természetes élőhely: Álló, pangó vizek
Elhelyezés az akváriumban: Bárhol, magányos növény
Az ültetés sűrűsége: 20 cm2/1 tő
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 22-28°C
pH: 5,5-7,5
Keménység: 3-12 NK°
A Nymphaea lotus az egyik legszebb magányos növény az akváriumokban. Kerek vagy lándzsa alakú leveleinek színe a halványzöldtől a barnásig, gesztenyevörösig változó. Erős fényben egyes változatainak levelein többé-kevésbé látható pigmenttoltok jelentkeznek. Nem túl kemény, de tápanyagokban gazdag, lágy vízben érzi magát a legjobban. A vízfelszínig megnőtt szárakat vágjuk gyakran vissza, ezzel lehetővé tesszük, hogy a tövek erősödjenek. De ha azt akarjuk, hogy virágozzon, hagyjunk meg néhány szárat, hadd ússzanak a vízen. Nyitott akváriumban egy idő múlva csodaszép virágok nyílnak majd ezeken a szárakon.
Kagyló tutaj-Pistia Stratiotes
Maximális magasság: 10-15 cm
Származás: Trópusi és szubtrópusi vidékek
Természetes élőhely: Állóvizek, mocsarak, lápok, holtágak felszínén 
Elhelyezés az akváriumban: Úszónövény
Világítás: Erős
Hőmérséklet: 22-30°C
pH: 5,9-8,4
Keménység: 1-25NK°
A meglehetősen tetszetős növénynek kissé szivacsos, lapátra emlékeztető, világoszöld levelei és hosszú „ tollas" gyökerei vannak, amelyek a vízbe lógnak és számos halnak búvó- és ívóhelyül szolgálhatnak. A tápanyagokat tollszerű, víz alatt lebegő gyökereivel szívja fel, elvonva a tápanyagot a zöldalgák elől, így azok kialakulását ezzel a természetes módszerrel megakadályozhatjuk. A párhuzamos erezettel ellátott leveleken apró szőrök találhatóak, amelyek ettől bársonyos tapintásúak, hosszuk rendszerint 6-8 cm (ritkán 10-15 cm) és szélességük 4-5 cm (illetőleg 6-8 cm). Kedveli az erős, 12-14 órán keresztül ható fényt, a nagy meleget (24-30°C hőmérsékletet). Szakszerű gondozásának az is egyik feltétele, hogy élőhelyét soha ne takarjuk le üveglappal, mert arról vízcseppek hullhatnak alá. Márpedig az ilyen víztől a levelek előbb-utóbb elpusztulnak, elrothadnak. Ha kinti medencében tartjuk, akkor télen számítani lehet a növény pusztulására, amikor csökken a fény és a hőmérséklet.
A legkönnyebben indás hajtásairól, de magról is szaporítható. Csíraképes magvakat még akváriumi körülmények között is hoz. A víz felszínén úszó — tehát erősen árnyékoló hatású növény, ezért állományát erősen korlátozzuk, nehogy az akvárium egyéb növényeit az éltető fénytől elzárja!
Úszó májmoha-Riccia fluitans
Maximális magasság: 1 cm
Származás: ,,kozmopolita", a világ minden táján megtalálható
Természetes élőhely: Álló, pangó vizek
Elhelyezés az akváriumban: helyezzük egy tereptárgyra, vagy hagyjuk úszni, lebegni a vízen
Az ültetés sűrűsége: Alkossunk belőle kisebb-nagyobb bokrokat, attól függően, hogy milyen hatást akarunk elérni
Világítás: Erős
Hőmérséklet: Közömbös
pH: 6-7
Keménység: Közömbös
Ez a különös kis növény, melynek nem levelei, hanem apró, levélhez hasonló, villaalakú képződményei vannak, tulajdonképpen a mohák közé tartozik (Bryophytes). Akár a többi májmohának, ennek sincsenek se levelei, se gyökerei. Ha szabadon úszhatnak, közvetlenül a vízfelszín alatt, nagyon hamar fejlődnek. De egy damillal megerősítve tereptárgyakra is ráaggathatjuk őket. Az úszó májmoha tartása könnyű, nem okoz problémát, ha tápanyagokban elég gazdag vízben lebeghet, és megfelelő mennyiségű szén-dioxidhoz jut. Van egy különlegessége: kis levegőbuborékok képződnek a „levelei" csúcsán. Szaporítani úgy lehet, hogy szétválasztjuk a „bokrokat", és egyet-egyet odébb helyezünk.
Széleslevelű nyílfű-Sagittaria platyphylla
Maximális magasság: 30 cm
Származás: Észak-Amerika; az Egyesült Államok déli része és Délkelet-Ázsia
Természetes élőhely: Folyóvizek
Elhelyezés az akváriumban: A második vonalban, csoportosan
Az ültetés sűrűsége: 15 cm2/4-5 tő
Világítás: Nagyon intenzív
Hőmérséklet: 20-28 °C
pH: 6-7,5
Keménység: 2-14 NK°
Megjegyzés: A Sagittaria platyphylla abban különbözik a Sagittaria subulatától, hogy annál kisebb, a levelei viszont szélesebbek. Az akváriumban második vonalba ültetve beborítja a talajt, és egy sűrű, egységes bokros részt képez, mely kitűnő búvóhelye lesz a kis halivadékoknak. Tartása egy kis figyelmet kíván: mindig le kell róla csípni az elpusztult leveleket, a bokrokat ritkítani kell és el kell látni megfelelő mennyiségű tápanyaggal. Egyébként gyorsan nő. Szaporításához vágjunk le róla olyan indákat, melyeken már hajt egy legalább akkora új növény, mint az anyanövény egyharmada. Az új növényeket egymástól 6-7 cm-re ültessük.
Úszó nyílfű-Sagittaria subulata
Maximális magasság: 15-80 cm (változattól függően)
Származás: Közép-Amerika.
Elhelyezés az akváriumban: Hátul és oldali, csoportosan
Az ültetés sűrűsége: 15 cm2/4-5 tő
Világítás: Nagyon intenzív
Hőmérséklet: 18-20 °C
pH: 6-8
Keménység: Közömbös
Megjegyzés: A Sagittaria subulata hosszú, szalagszerű leveleivel egyik dísze lehet az akváriumnak. E levelek, melyek kokárda formában nőnek a töve körül, erősek és gyorsan nőnek. Kezdőknek különösen ajánlott, mert könnyű a tartása. A csapvízhez is azonnal alkalmazkodik, s az egyetlen igénye, hogy elég fényt kaphasson. Szaporítani az apró növénykezdeményeket tartalmazó indáiról lehet. Egyik változata, a Sagittaria subulata var. pusilla, csak méretében különbözik tőle: kisebb, mindössze 15 cm. Ha ezt előreültetjük az akváriumban, szép zöld ,,pázsit" lesz belőle.
Tölgylevelű vízisaláta-Samolus valerandi
Maximális magasság: 6-12 cm
Származás: Világszerte
Természetes élőhely: Mocsári növény, nedves talajban a folyók partján, és sekély vizekben él.
Elhelyezés az akváriumban: Előtérben, és középen 
Az ültetés sűrűsége: 40 cm2/1 tő
Világítás: Erős
Hőmérséklet: 15-26 °C
pH: 6-7
Keménység: 4-30 NK°
A Tölgylevelű vízisaláta szinonimái abból adódnak, hogy a növény a különböző környezeti körülmények között más méretű leveleket, és termést hoz, pl. világítás mértéke, a talaj páratartalma, és hőmérséklet különbözhet, de attól még ugyanarról a növényről beszélünk. A Samolus valerandi egy kétéltű mocsári növény, amely kinézetében valóban egy kis káposztára, vagy salátára hasonlít. A világoszöld, nyelv alakú levelei 10-12 cm hosszúak, és 5 cm szélesek. A víz felett nevelt növények apró, fehér, fürtszerű virágokat hoznak, míg a víz alatt tartott növények az anyanövényhez hasonló, apró növényeket növesztenek. Sok helyen agyagos-földkeverékes cserepekben, víz felett nevelik, és ha elérte a megfelelő méretet, csak akkor helyezik a jól megvilágított akváriumba, víz alá. A megfelelő akváriumi növekedésükhöz elengedhetetlen az erős világítás, a tápanyagokban gazdag talaj, kemény víz, és a 26 °C alatti hőmérséklet. Elég jól tűrik a sós vizet is, megtalálhatóak brakvizes körülmények között is, de kísérletek bizonyították, hogy a teljesen sós körülményekhez is alkalmazkodnak (30 g/l). A kissé problémásabb akváriumi tartással szemben a paludáriumban, vagy kerti tavak partján tartott növények tartása sokkal egyszerűbb.
A víz felett nevelt növények szaporítása magokról lehetséges, több ezer magot szórnak el. Ezek a magról nevelt növények nedves talajban gyorsan fejlődnek, és néhány hét múlva már kis cserepekbe helyezhetőek. A víz alatt nevelt növények tőosztással is szaporíthatóak, vagy idővel a növény kis mellékhajtásokat is hoz, amelyek szétültethetőek.
Vízi orchidea-Saururus vernuus
Maximális magasság: 30 cm
Származás: Észak-Amerika és Kanada atlanti partjai
Természetes élőhely: Mocsarak
Elhelyezés az akváriumban: Teraszosan (nagyon gyakran ültetik holland akváriumokba)
Az ültetés sűrűsége: 20 cm2/3-4 tő
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 19-23 °C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 3-15 NK°
A Saururus cernuus a víz alatt és szárazon egyaránt meg tud élni. Levelei szív alakúak, a színük melegzöld. Nyitott akváriumban akár 30 cm magasra is megnőhet, és a víz felett is tovább fejlődik. Nyáron kerti medencében lehet tartani, ilyenkor akár 1 m magasra is megnő. A növekedését legjobban az erős fény segíti elő. Ha nem kap elég fényt, a levelei elpusztulnak. Dugványozással szaporítható, a kiválasztott szárak legalább 15 cm-esek legyenek, s amikor elültetjük, vigyázzunk, ne nyomjuk, törjük össze a gyenge szárakat.
Jávai moha-Taxiphyllum barbieri
Maximális magasság: a levelei 10-14 mm-esek
Származás: Délkelet-Ázsia
Természetes élőhely: Álló, pangó vizek
Elhelyezés az akváriumban: Minden víz alatti tereptárgyon vagy a vízfelszínen úszva, lebegve.
Világítás: Gyenge
Hőmérséklet: 20-28 °C
pH: 5-8
Keménység: 2-15 NK°
A Vesicularia dubyana nagyon szapora faj. Igen sok kapaszkodó, tapadó hajtása van, hamar összefüggő, bozontos réteget tud alkotni egy adott felületen, ezért gyakran használják a szaporító-medencékben is. Megtartja a rá hulló ikrákat, s megfelelő búvóhelyeket biztosít az apró ivadékoknak. Tartása nem támaszt különös követelményeket, csak a tisztítást igényli: rendszeresen öblítsük le az egész növényt a vízcsap alatt. Ilyenkor megszabadítjuk az elágazásai közé került nemkívánatos anyagoktól (melyek egy része gyakran a rossz szűrés miatt kerül bele). Szaporítása egyszerű: szét kell szedni több részre egy-egy bozontot, és a részeket egymástól távolabb helyezni.
Karácsonyfa moha-Versicularia montagnei
Maximális magasság: 9 cm
Származás: Délkelet-Ázsia
Természetes élőhely: Legtöbbször a vízfelszín felett, a nedves vízparton él.
Elhelyezés az akváriumban: Víz alatti tereptárgyakon, vagy az előtérben.
Az ültetés sűrűsége: 15 cm2/1 csomó
Világítás: Gyenge-Erős
Hőmérséklet: 18-24 °C
pH: 5-7,5
Keménység: 9-13 NK°
A Karácsonyfa moha egy viszonylag új jövevény a növényes akvarisztikában, hiszen csak a 2000-es évek közepétől elérhető, és a botanikusok is bizonytalanok a pontos tudományos besorolásával kapcsolatban, és nem biztosak a pontos származási helyében sem. Az biztos, hogy először ázsiai akvaristák között terjedt el, köszönhetően az érdekes, lombos megjelenésének. Más mohákhoz hasonlóan igénytelen, és kevés törődéssel is beéri. Növekedése lassú, a világításra nem kényes, nem igényel külön CO2-t, vagy más tápozást. A legjobb növekedést a hidegebb (18-24 °C) vízben, közepes megvilágítás, és CO2 tápozás mellett produkálja. Levelei háromszög alakúak, 1-1,5 mm hosszúak, és a világoszöld növény legjobban egy karácsonyfára hasonlít. A vízfelszín felett tartott növény levelei inkább ovális alakúak. Alacsony megvilágítás mellett sokkal sűrűbbre, tömörebbre nő, és a karácsonyfa-szerű megjelenés kevésbé látványos. Túl magas vízhőmérséklet mellett a növény kevésbé fejlődik. A jávai mohától a szabályosabb szerkezete és a levél formája lapján lehet megkülönböztetni. Legtöbbször növényes akváriumokban használják, mert könnyen rá lehet növeszteni különböző tereptárgyakra: kövekre, faágakra, gyökerekre. Jól használható szaporító medencében, mert megtartja a rá hulló ikrákat, s megfelelő búvóhelyeket biztosít az apró ivadékoknak.Szaporítása egyszerű: szét kell szedni több részre egy-egy bozontot, és a részeket egymástól távolabb helyezni.
Csavartlevelű valiznéria-Vallisneria americana
Maximális magasság: 80 cm (egyes változatai magasabbra is megnőnek) 
Származás: Észak-Amerika; Az Egyesült Államok délkeleti része, Kuba, Jamaica
Természetes élőhely: Folyóvizek
Elhelyezés az akváriumban: Hátul
Az ültetés sűrűsége: 20 cm2/4-5 tő
Világítás: Erős
Hőmérséklet: 20-26 °C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 3-12 NK°
A Vallisneria americanának vízszintes gyökértörzse (rizómája) van, abból nőnek ki a hosszú, szalagszerű levelei. Egy nagy akváriumban hátul valóságos sövényt alkot. Gyorsan nő, és könnyű kezelni, ezért kezdőknek különösen ajánlott. A Vallisneria americanát gyakorta nyesegetni kell, nehogy túlságosan belepje az akváriumban a víz felszínét. Rizómáról szaporítható, de csak akkor, ha a hajtás már eléri az anyanövény magasságának egyharmadát. A kis töveket egymástól kb. 7 cm-re ültessük.Úgyan ijen a közönsége valiznéria is,csak a levele más.
Rucaöröm-Salvinian natans
Természetes élőhely:Eurázsia
Méret: 10 cm
Fényigény: magas
Vízkeménység:nem igényes
Kémhatás:5,5-9
Hőmérséklet: 5-30 °C
Növekedési ütem: gyors
Tartása: közepesen nehéz
Minden egyes növényke két ovális, felszínen úszó és egy harmadik, módosult, bojtos gyökérre emlékeztető levélből áll. Az úszó levelek felszínét víztaszító szőrök borítják. A hosszú gyökérszerű képletek kiváló búvóhelyet nyújtanak a kishalaknak. A rucaöröm hazánkban is őshonos, begyűjteni viszont tilos, mert védett, eszmei értéke 5000 Ft. Termesztett példányokat viszont gond nélkül vásárolhatunk. Igényli a nyugodt vízfelszínt, a tápanyagokban gazdag vizet és az erős fényt. Megfelelő körülmények mellett rendkívül gyors szaporodásra képes. Egy éves növény, télen elpusztul, tavasszal a spórákból szaporodik el újra.
Dao Noi-pogostemon helferi
Természetes élőhely: Thaiföld, Mianmar
Méret: 10 cm
Fényigény: magas
Vízkeménység:nem igényes
Kémhatás:nem igényes
Hőmérséklet:nem igényes
Növekedési ütem: gyors
Tartása: közepesen nehéz
Thaiföldön dao noi (downoi) néven ismert, ami magyarul kicsi csillagot jelent. Közeli rokona az illóolajáról ismert pacsulinak (Pogostemon cablin). Akváriumban a Pogostemon stellatus népszerű még a rokonsági körből. Különleges és látványos megjelenésű növény, ami viszonylag egyszerűen tartható. Jellegzetes világoszöld, fodros, pálmalevélszerű hajtásai könnyen felismerhetőek. Közepes fényen tartható, de ilyenkor magasabb, ritkásabb lesz. Magas fényen alacsony marad és sűrűn egymás mellett nőnek a növénykék, így nagyobb akváriumokban gyepnövénynek is kiváló. A CO2-re nem igényes, a tápozásra viszont igen. Különösen a vas hiánya viseli meg, ilyenkor az új hajtásai kifehérednek.Természetes élőhelyén vasban és kalciumban gazdag, de makroelemekben szegény vízben fordul elő. Gyökérről és levélről is táplálkozó növény, érdemes talaj- és folyékony tápot is használni. Megfelelő tápanyag- és fényviszonyok mellett a felső hajtásai rózsaszín árnyalatot vesznek fel.
Úszó kutyatej-Phyllanthus fluitans
Természetes élőhely: Amazonas és mellékfolyói
Méret: 5 cm
Fényigény: magas
Vízkeménység:nem igényes
Kémhatás:5-8
Hőmérséklet: 20-30 °C
Növekedési ütem: gyors
Tartása: közepesen nehéz
A növényt korábban a kutyatejfélék közé sorolták, a modern rendszertanban azonban nemzetsége saját családot kapott Phyllantaceae néven. Érdekessége, hogy a közeli rokonai mind sivatagi vagy szárazságtűrő növények. Minden kerekded levélen két hólyag található, amelyek a lebegést segítik. Alapvetően kékeszöld színű leveleket hoz, vörös gyökerekkel, ideális körülmények mellett viszont a levelek is vörösre vagy bordóra váltanak. Mint az úszó növények általában, igényli a tápanyagokban gazdag vizet, különösen a vas hiányára érzékeny.
Montecarló iszapvirág-Micranthemum sp.
Természetes élőhely:Észak-Argentina
Méret: 4 cm
Fényigény: magas
Vízkeménység: 2-12 nk
Kémhatás:5-7
Hőmérséklet: 20-29 °C
Növekedési ütem: gyors
Tartása: nehéz
A Micranthemum nemzetség újonnan felfedezett tagja, a tudományos azonosítása még várat magára. 2010-ben gyűjtötték be Japán akvaristák Északkelet-Argentínában. Az akvarisztika népszerűségét jól mutatja, hogy jelenleg, alig 4 évvel később gond nélkül(bár drágán) beszerezhető hazánkban is. Sokan keverik az Elatine hidropiper fajjal, mivel az egyik ismert kertészet egy darabig tévesen ezen a néven szállította a Micranthemumot. Dél-Amerikában "Bacopita" azaz kicsi Bakopa néven emlegetik az akvaristák. Összhatásában a rokon HC-re emlékeztet, de nagyobb levelű és világosabb árnyalatú faj. A Micranthemum umbrosumnál kisebb és sötétebb növény. A hajtásai szorosan a talajfelszínre tapadva kúsznak, így nagyon stabil és egységes szőnyeget képez. Nyírni ritkán kell, nagy levélsűrűsége miatt ilyenkor sem veszti el az esztétikai értékét. A gyepnövények között kevésbé kényes. CO2 nélkül nevelhető, de nagyon lassan nő és könnyen bealgásodik. Az ideális otthona egy jól felszerelt növényes akvárium erős fénnyel, tápozással és CO2 trágyázással.
Algapáfrány-Lomairopsis cf. lineata
Természetes élőhely: nem ismert
Méret: 1 cm
Fényigény: alacsony
Vízkeménység:?
Kémhatás:?
Hőmérséklet:?
Növekedési ütem:lassú
Tartása: könnyű
Különleges, egyelőre ritka akváriumi növény. Egyedi formája és igénytelensége miatt érdekes faj, börzéken rendszeresen találkozhatunk vele. Eredeti élőhelye nem ismert, német akváriumokban fedezték fel 2001 körül. Kinézete miatt eleinte tévesen májmohaként azonosították, később viszont genetikai vizsgálatokkal igazolták, hogy páfrányról van szó. Legközelebbi rokona a thaiföldi Lomariopsis lineata, ezen a tudományos néven szokás emlegetni, viszont az eddigi vizsgálatok alapján egy korábban ismeretlen fajról van szó.
A páfrányok szaporodása eltér attól, amit a fejlettebb növényektől megszoktunk. A jól ismert páfránynövény spóráiból egy nagyon egyszerű előtelep fejlődik ki. Ezen az előtelepen zajlanak le az ivaros folyamatok, aminek eredményeként egy új páfránynövény indul fejlődésnek. Az algapáfrány megrekedt az előtelep életszakaszában, így ha létezik is a másik, fejlettebb életszakasz, egyelőre nem ismert. Az előtelep felépítése nagyon primitív, egyetlen sejtsorból felépülő, elágazó szalag, amit apró szőrök rögzítenek az alsó felén.
Az algapáfrány hatalmas előnye a hasonló megjelnésú májmohákkal szemben az igénytelensége. Fény és tápanyag szempontjából a legegyszerűbben nevelhető akváriumi fajok közé tartozik. Rosszabb fényviszonyok között hosszúkásabb telepet fejleszt, erős fényen lekerekítettebbet. Lekötözve dús bokorrá alakul, az alsó rétegei egész nagy rétegvastagságig életben maradnak, így a tapadóképességüket sem vesztik el.
Összetéveszthető A Monosolenium tenerum májmohával. A májmohatelep közepén egy ér húzódik, míg az algapáfrány szövete teljesen egységes. A Monosolenium telepe érzékeny a vízminőség változásaira, a legkisebb hatásra is a növekedés megváltozásával reagál, gyakran hoz eltérő vastagságú "hajtásokat". A Lomariopsis alakja csak extrém sötét helyen változik karcsúbbra. A Monosolenium törékeny, míg a Lomariopsis lágy és rugalmas.
Német felfedezőitől a süsswassertang nevet kapta. Ez lefordítva édesvízi algát jelent.
Korábban round pellia néven is emlegették. A Pellia egy májmohaféle latin neve, amit nem tartanak akváriumban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
