A tengeri halak tartása nagyobb odafigyelést igényel,költségesebb és kevésbé hálás feladat,ugyanakkor gyönyörű színeik és különleges viselkedésük miatt a tengeri állatok nagy élménnyel gazdagítanak.
Napjainkban a korallszirtes tengeri akváriumokban a legelterjedtebb szűrési rendszer a berlini módszer. Halas akváriumokban még használatos a csepegtető vagy félszáraz szűrés is, de ez a módszer korallok tartásához manapság már nem használatos, mivel sok nitrátot termel, de ennek lebontásáról, semlegesítéséről nem gondoskodik. A berlini szűrésrendszer kiegészítése képpen és önmagában is szoktak alkalmazni: DSB-t azaz mélyhomokágyas szűrést, algaszűrést, vagy kémiai szűréseket. A szűrés mellett hasonlóképpen fontos a tengeri akváriumokban a világítás, mivel a legtöbb lágy és kőkorallban szimbióta algák élnek melyek a fényt hasznosítják, hasonlóképpen mint az édesvízi akváriumban található növények, és szintén fontos az áramoltatás.
A berlini rendszer:
- Az erős lehabzó, hogy a biológiai szennyeződéseket még lebomlásuk előtt eltávolítsuk a vízből!
- És a jó minőségű élőkő, ami megfelelő megtapadási felületet ad a lebontást végző baktériumoknak illetve a telepítéskor eleve tartalmazza ezeket a baktériumokat.
Az élőkő többnyire dekorációs célokat is szolgál az akváriumban illetve a korallokat is ezen tudjuk elhelyezni, de külső (oxigénnel jól ellátott) felületén ammóniát és nitritet bontó baktériumok telepednek meg. Belső oxigéntől elzárt részében pedig nitrátbontó baktériumok élnek így amellett, hogy ez a kő szép is elvégzi egy nitrátreduktor feladatát. 
Lehabzóból nagyobb 150 liter feletti akváriumokban általában motoros változatokat szoktunk használni, mivel teljesítményükhöz képest ezek viszonylag kompakt méretekkel rendelkeznek, így könnyen el lehet helyezni az akvárium alatti technikai tartályban. Egy ilyen jó minőségű lehabzócsalád az új ATI Power Cone sorozata. A lehabzó működése azon a jelenségen alapul, hogy a víz felületi feszültsége miatt a víz és a levegő érintkezésénél a fehérjék és egyéb biológiai szennyezőanyagok megtapadnak. Annak érdekében, hogy ezeket az anyagokat ki tudjuk venni a vízből egy az akvárium vizével teli henger belsejébe apró buborékokat porlasztunk, vagy levegőpumpával egy faporlasztón keresztül, vagy egy motor segítségével ami a vizet is be tudja nyomni a hengerbe és közben rögtön belekeveri a levegőt is. a vízben felszálló buborékokhoz útközben hozzátapad a szennyeződés és habként összegyűlik a víz tetején, és már csak ezt a habot kell összegyűjteni, hogy ne kerülhessen vissza az akvárium vizébe. Az előbb leírtakból adódik, hogy minél hosszabb utat tesznek meg a buborékok a vízben és minél apróbbak annál jobban fog működni a lehabzás.
Az áramoltatás 2 fő célja:
- az áramlás szállítja el a korallok által kiválasztott salakanyagokat és szállít friss, bomlástermékektől mentes, tápanyagokban gazdag vizet a korallokhoz.
- nem engedi leülepedni az aljzatra a mechanikai szennyeződéseket, amik ott bomlásnak indulnának.
Az áramoltatás mértékére csak körülbelüli irányadó számot lehet megadni, mivel a szirt felépítésétől és a tartott koralloktól erősen függ az, hogy mennyi áramlás szükséges. Természetesen az akvárium különböző pontjain eltérő áramlási viszonyok fognak kialakulni így különböző igényű élőlényeket lehet egy akváriumban tartani. Körülbelül az akvárium űrtartalmának 10 szeresétől 40 szereséig ajánlott az áramoltatás összteljesítményét megválasztani óránként. Tehát egy 400 literes lágykorallos akváriumba kb. 4000 l/h áramlás elégséges, de jobb valamivel nagyobb. Ha kőkorallokat is szeretnénk tartani inkább 16000 liternyi áramoltatást kell több szivattyú elhelyezésével megvalósítani.
Annak érdekében, hogy az akvárium hátsó felében az élőkövekből felépített szirt alatt se ülepedjen le nemkívánatos szennyeződés gyakran építenek műanyagból tartóvázat az élőkövek alá és ide is érdemes rakni egy plusz áramoltató szivattyút.
Planktonutánpótlás:
A planktonoknak álelemre is szükségük van az erős megvilágításon és a vízmozgáson kívűl.Az óceánban a táplálék plankton formályában érkezik.A plankton a vízben lebegő apró gerinctelen állatok,lárvák összefoglaló neve,mely az óceánban sűrű felhőként úszik.A tengeri akváriumokban plankton alapja lehet az élő kő folyamatos utánpótlása,amit egyépként azonnal eltávolít a hasznos hableválasztó vagy a halak eszik meg.Ahoz hogy több planktont állítsunk elő be kell állítanunk egy külön erre a célra telepített akvárium,ami egy csővel összeköttetésben áll a főakváriummal.Ezt az akváriumot a hőszabályozós fűtő és a hableválasztó tárolására is használhatjuk.A fő akváriumbúl származó élő kő és élő homok 1 részét át kell rakni a kiszolgáló akváriumba,ahol a plankton el kezd szaporodni.Amikor a plankton elszaporodik egy pumpa segítségével bejuttatjuk a fő akváriumba,ahol a halak és a korallok elfogyasztják.A kiszolgáló medence előnye hogy csak a felesleges plankton juthat átt a fő akváriumba és a halak nem fogyasztják el teljesen.A kiszolgáló akváriumban tengeri algát is előállíthatunk melyet szintén a főakvárium lakói fogyasztanak,A Caulerpa (tengeri alga) szaporodása során számos tápanyagot megköt így a nitrátot és foszfátot,majd betakaríthatjuk eltávolíthatjuk a medencéből ezzel sok káros anyagtól is megszabadulunk.A Caulerpa átlagos körülmények között elég nehezen termeszthető,ezért a kiszolgáló akváriumot a nap 24 órájában floreszcens fénnyel kell világítani,így igen gyorsan nő.Eggyes rendszerekben a hableválasztó is feleslegessé válhat,mert a szerves hulladékot a kiszolgáló medence lakói teljesen elfogyasztják.
Társítás:Tengeri fajoknál kissé nehéz
-Mielőtt cselekednénk ismerjük meg a kiválasztott halfajok,életmódját,táplálkozását,szükséges élet tér minimális nagyságát.
-Ne tartsunk társas medencében olyan fajokat amik teritorium örzők,ezek egymással agresszívak lesznek,tehát 2 fajta teritórium örzőt esetleg csak nagy akvárium,és sok búvóhely esetén tartsunk.
-Kezdőként ellenállóbb halakkal kezdjük Pl:Bohóchal,eléggé ellenálló,korall barát és könnyen beszerezhető ez megfelelő faj első halnak.
Mekkora akváriumot vegyünk?
A magyar állatvédelmi törvényben 100 literben adják meg a tengeri akvárium minimális méretét. Ez a stabilitás szempontjából nagyon kevés, kezdőknek legalább 250 literben ajánlott gondolkozni. Léteznek 100 liternél kisebb, úgynevezett nano tengeri akváriumok, csak gerinctelen élőlényekkel, de ezek fenntartása rengeteg szakértelmet kíván, különben könnyen katasztrófa lesz a kísérlet vége.
A gyártók reklámfotóinak ne dőljünk be, sokszor olyan dolgokat ábrázolnak, amiket csak képszerkesztővel lehet összehozni. Ezek a képek nagyobb és bonyolultabb technikájú akváriumok kis részleteit mutatják, amik önmagukban nem megvalósíthatóak.
Világítás
A nyílt tengeren nem sok dolog vet árnyékot, ezért az élőlények is fényigényesek. Nagy teljesítményű viláításra van szükség, aminek már a fogyasztása is látható nyomot fog hagyni a villanyszámlán, de a megfelelő világítótest beszerzése is sokba kerül. Nem csak a teljesítmény fontos, hanem a tökéletes spektrum is kritikus pont a tengeri gerinctelenek életében. A tengeri élőlényeknek magas színhőmérsékletű, kékes fényre van szüksége. Egyes koralloknak még ezen felül is speciális igényei vannak.
Tesztek, táp és a többi
Egy tengeri akváriumban nagyon fontos, hogy tudjuk, mi a helyzet a vízminőséggel. A változások veszélyesek, és észre kell vennünk ezeket, hogy időben be tudjunk avatkozni. Tesztekkel tudjuk ellenőrizni egy-egy problémás anyag mennyiségét, mint például a különböző bomlástermékeket, vagy az ásványi anyagokat. Korallok tartásánál mindegyikre különösen nagy figyelmet kell fordítani. Sok vegyületre kell odafigyelni, és mindegyikhez külön tesztet kell használni.
Egy tengeri akváriumban az etetés is bonyolultabb. A tengeri eleségek tápanyagtartalma eltér az édesvíziekétől és sokszor az állaguk és kiszerelésük is igen speciális a különleges táplálkozású élőlények miatt. Ezeket gyakran hűtve kell tárolni és csak rövid ideig felhasználhatóak.
Tengervíz? Hogyan?
Bármennyire is logikusan hangzik, a csapvíz és a tengeri konyhasó keveréke nem működik. Sajnos a csapvíz tele van olyan anyagokkal, amik egy tengeri akváriumban nem kívánatosak. Ivóvíznél nem probléma, ha minimális mennyiségű foszfát, szilikát vagy réz található benne, egy tengeri akváriumban viszont ezek rengeteg bajt okoznak. Reverz ozmózis módszerrel tisztított vizet szokás használni, ez gyakorlatilag desztillált víz minőségű, de olcsóbb alternatíva. Ilyen vizet halas boltokban vehetünk, vagy otthonra is vásárolhatunk RO készüléket.
A tengeri konyhasó sem alkalmas akváriumba, hiába származik elviekben ugyanonnan. A közönséges lepárlás után egyes összetevők maradandóan kicsapódnak, azaz nem képesek újra visszaoldódni és hiányozni fognak a vízből. A finomított só még többet veszít az ásványianyag-tartalmából. A konyhasóhoz minden esetben adnak valamilyen csomósodásgátló vegyületet és gyakran jódozzák is, akváriumban mindkettő kerülendő. Az akváriumi só minden szükséges ásványi anyagot tartalmaz tökéletesen oldható formában. Még egy csavar van a történetben, az "aquarium salt" megnevezésű termékeket nem tengeri akváriumba szánták, hanem édesvíziekbe. Amire nekünk szükségünk van, "reef salt" vagy "synthetic sea salt" néven kerül a halas boltokba. És nem olcsó.
Ha megvan a víz és a só, akkor nem elég egyszerűen az adott mennyiségeket összekeverni, hanem ellenőrizni kell a sűrűségét is. A tengervíz sósűrűsége 1.023 ideális esetben, ettől egyetlen ezrelékkel térhet csak el bármelyik irányban. Ezt a párolgás miatt rendszeresen ellenőrizni kell a beüzemelt akváriumban is, és tiszta, sómentes vízzel pótolni a hiányzó mennyiséget.
Fűtés
Erre alkalmas egy sima hőszabályozós fűtő.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
