A legtöbb hüllőt terráriumban tartják. A terrárium abban tér el az akváriumtól, hogy legtöbbször elöl nyíló, sínen elcsúszó egy vagy két üvegajtóval és szellőzőráccsal van ellátva. Többféle kialakítású terrárium közül választhatunk, például üveglappal oldalra nyíló; felfelé nyíló; két oldalon lezárt; két üveglappal oldalra nyíló és két üveglappal oldalra nyíló terrárium. 

 

Fontos, hogy ne helyezzük közvetlenül a napra és huzatos helyre sem! Érdemes olyan helyet választani, ami nyáron se melegszik fel túlságosan. A terrárium körül a folytonos mozgás a legtöbb állatot zavarja, ezért nyugodt, nem túl fényes helyet válasszunk a számára. Mindig gondoljunk arra, hogy legyen konnektor a közelben. Leginkább 2 csatlakozóra lesz szükségünk: egy a világításnak és egy a fűtésnek. A teljesen berendezett terráriumnak komoly súlya van, tehát olyan polcra vagy állványra rakjuk, amelyik feltétlenül elbírja. 

Egy szépen berendezett terrárium térelválasztóként szolgálhat és a lakás dísze lehet.

 

 

A terrárium mérete:

Mindig azt tartsuk szem előtt, hogy mekkora az a legnagyobb terület, amit nyújtani tudunk az állatnak. A fán élő fajoknak olyan terrárium kell, aminek magassága megegyezik, vagy meghaladja a hosszát, így lehetőséget teremtve az állatnak a magasra mászásra. Néhány fajnak eltérők az igényei kiskorban és kifejlett korban, néhány kígyófaj egyedi például nem szeretik, ha életük első pár hónapjaiban túl nagy kifutóba teszik őket. Inkább válasszunk kisebb terráriumot az ilyen állatoknak, ahol biztonságban érezhetik magukat és csak egy bizonyos méret elérése után költöztessük a végleges lakhelyére.

Az olyan terrárium, melynek magassága a hosszának kb. a fele, megfelel a legtöbb hüllőnek. Az állatok felmászhatnak a berendezési tárgyakra, de feltétlenül hagyjunk elég helyet a talajon is. 

A talajlakó fajoknak olyan terráriumot kell beszerezni, amely téglalap alakú, a hosszúsága a legnagyobb és a magassága a legrövidebb oldala. A talajlakó állatok ritkán másznak fel a tereptárgyakra, inkább a földön mozognak.

A fán élő fajok ezzel szemben magas terrárumot igényelnek, őket semmiképp ne tegyük téglalap alakú terráriumba. Náluk a terráium magassága legyen a leghosszabb érték. 

 

 

Szellőzés:

A terrárium szellőzése nagyon fontos! A megfelelő légáramlást fém szúnyoghálóval fedett nyílások kialakításával érhetjük el. A szellőzőnyílások elhelyezése kulcskérdés, mert a rossz helyre került nyílásokkal állandó, erős légáramlást, huzatot is előidézhetünk. Általában a terrárium tetején, és néha az elülső üveglapnál is kialakítanak szellőzőrácsot.  

 

Világítás:

A terráriumban tartott állatok és növények fejlődéséhez elengedhetetlen a megvilágítás. A legegyszerűbben egy megfelelő wattszámú (terrárium méretétől függően 20-100W) közönséges villanyégővel nyújthatunk kellő fénymennyiséget, valamint ezzel a fűtésről is gondoskodunk. A megvilágításra alkalmasak a spotlámpák, amelyek fényereje nem olyan nagy, de intenzív hőleadásuk miatt meleg helyeket alakíthatunk ki. A higanygőzlámpák és halogénlámpák csak a nagyon nagy terráriumok megvilágítására alkalmasak nagy hőkibocsátásuk miatt. Az UV fénycsövek a kígyók esetében nem szükségesek (persze nem ártanak, élénkebbé teszi az állatok színét), de a kaméleonok és gyíkok esetében nélkülözhetetlen az UV B kibocsátás a megfelelő kálcium és D-vitamin felhasználásához. Ne válasszunk túl erős lámpát, a hüllők többsége a gyíkokat leszámítva kedvelik a félhományt, az árnyékosabb élőhelyeket.   

 

 

Fűtés:

A terrárium fűtését kétféle módon, levegő vagy talajfűtéssel oldhatjuk meg. A levegő fűtése egyszerűbb és olcsóbb, egy felfüggesztett villanyégővel megoldható. A talajfűtésére többféle megodás a rendelkezésünkre áll. A kereskedésekben kaphatók fűtőkábelek, melyeket akkor érdemes beszerelni, ha több terráriumunk van egy adott helyiségben, de választahtjuk a terrárium aljára tehető különböző méretű és wattszámú melegítőlapokat is. A melegítőlapok sajnos ritkán kaphatók, én eddig csak a ZooDom állatkereskedésekben (Lurdy Ház vagy Campona) illetve hüllő börzéken láttam, pedig szerintem praktikus, én ezt használom az állataimnál. Esetleg fűthetünk melegítőkövekkel is, de ezek csak kisebb méretük miatt fiatal állatoknak valók. Megoldás lehet, ha azt a helyiséget tartjuk melegen, ahol a terrárium áll.

 

Dekorációk:

A terráriumok szép dekorációi nemcsak egy kis vadont csempésznek a lakásba, de fő célja, hogy az állatok jól érezzék magukat nálunk. Nagyon szépek a terráriumba beépített műszikla hátterek, melyek egy adott élettér környezetét utánozzák, például egy sziklás tájat vagy egy sivatagi homokfalat. A kereskedelemben kapható előre gyártott hátterek nem túl praktikusak, mivel általában teljesen laposak, és nem teraszosan kialakítottak, amin az állat megpihenhet. Ráadásul standard méretekben készülnek és drágák is. Egy kis kézügyességgel mi magunk is készíthetünk hátteret, mely sokkal praktikusabb és dekoratívabb is. A hüllők nagyon kedvelik a mászófelületeket, ezért olyan hátteret csináljunk, vagy csináltassunk, amelyen párkányok, pihenőhelyek, esetleg odúk vannak kialakítva. Ügyeljünk viszont arra, hogy a háttér könnyen tisztítható és megközelíthető legyen, mert a hüllők szeretnek a sarkokba és vájatokba üríteni. 

A talajra tehetünk dekoratív farönköket, szőlőtőkét vagy a boltban kapható kerámia műsziklákat. A szikla nagyon fontos, mert a kígyók, gyíkok szeretnek valahova visszahúzódni. Búvóhelyek hiányában a kígyók beássák magukat a talajba, mert nappal nem szeretnek szem előtt lenni és nem kedvelik az erős fényt. A természetből, az erdőben gyűjthetünk faágakat, szőlőtőkét, öreg, elszáradt fát stb de ezeket használat előtt alaposan mossuk le és főzzük ki. Ha tóparton vagyunk, egy kis nádat is magunkkal vihetünk. Mielőtt azonban bármilyen saját gyűjtésű tárgyat a terráriumba helyeznénk, ki kell főzni 200 fokon, hogy az élősködők és a baktériumok elpusztuljanak. Sok kígyó, például a királypiton szereti a szűkös búvóhelyeket amelyeknek falához hozzáér a testük, ez nyújt nekik biztonságérzetet. A gazdi értetlenül áll a probléma előtt, hogy miért nem használja a piton a nagy búvóhelyet amit a terráriumba helyezett illetve miért mászik mindig a búvóhely mögé, a szikla és az üveg közé.  

 

A talaj:

A talajlakó fajoknak (különösen a gyíkoknak) elengedhetetlen, hogy kicsit nyirkos talajuk legyen. Száraz talajon nem tudnak rendesen vedleni, a bőrük nem tud kellőképpen felpuhulni. A kígyóknak igazából teljesen mindegy, milyen talaj van alattuk, ha rendszeresen párásítunk nekik, akár a homok is megfelel. A kavicsot nem ajánlom, mert nem túl kényelmes, de ezt leszámítva szinte bármi megteszi. Választhatunk tőzeget, homokot, tőzeg-homok keveréket, kavicsot, kókuszrostot stb. A fenyőforgácsot lehetőleg kerüljük, mivel a hüllők számára mérgező illóolajokat tartalmazhat. A talajt naponta érdemes minden esetben vízzel enyhén bepermetezni, de ezt ne vigyük túlzásba mert elszaporodhatnak rajta a penészgombák. Talajválasztáskor érdemes figyelembe venni az állat természetes élőhelyét, tehát sivatagi fajt ne tartsunk tőzegen, és esőerdei fajt pedig nem tartsunk homokon. Mindenkinek saját tapasztalati úton kell kiálasztania a neki megfelelőt a pénztárcája és az állat igényei szerint. Elsősorban az állat igényeit tartsuk szem előtt! Most pedig nézzünk pár aljzatfélét:

homok:  a hazai homokbányákból beszerezhető homok agyaggal erősen szennyezett, a terráriumba terítve szárazon porzik, nedvesen összeáll. Ha mindenképp ragaszkodunk hozzá, keverjük el tőzeggel. Az igazán sivataglakó hüllőknek válasszunk külföldről importált sárga, vörös vagy fehér színű homokot, amik sajnos igen drágák. Ezek víz hatására sem állnak össze, kiváló minőségűek. Megjelenésük esztétikus, használatuk takarékos.

sóder: osztályozott, bányászott vagy ömlesztett kiszerelésben kapható. Alapos átmosás után akvaterráiumba a legalkalmasabb. Egy idő után eliszaposodik, de mosás után ismét használható. Átmosás után alkalmazhatjuk sivatagi fajokhoz is. 

kavics: alkalmazását a szemek nagysága határozza meg. Barna, vörös, fehér, sárga, gömbölyű felületű szemcsék akár folyópartról is gyűjthetők. Kétéltűek akvaterráriumába ideális. Hátránya, hogy az állat nagyon tud vele zörögni, nagyobb gyíknál és kígyónál ne válasszuk!

kőzetzúzalékok, őrlemények: köves, sziklás területek terráriumát díszíthetjük ezekkel az anyagokkal. A leggyakrabban használt a tört, apró szemű bazalt, vagy a fehér márvány. Kisebb testű gyíkokhoz, valamint kígyókhoz ideális. magunk is gyűjthetjük kőbányában, felszíni fejtéseknél. Ha nagyon poros, szitán átmosva igen használható aljzatot kapunk.

aprított kérgek: különféle fafajok kérgének darálása révén jutunk hozzájuk. Viszonylag olcsó, könnyű tisztán tartani, esztétikus. Különböző vastagságú darabokban vásárolható. Hátránya, hogy a kígyók nem tudják lebontani a cellulózt, ezért ha lenyelik, könnyen bélelzáródást okoz. Ezt megakadályozhatjuk úgy, hogy egy vösörben, dobozban, vagy a terráriumon kívüli helyiségben etetjük állatunkat. A kérget olyan állatfajoknál használjuk, melyek nem nyelhetik azt le. Igyekezzünk nagyobb méretű kérget vásárolni. Ha túl sok víz éri, hajlamos a penészedésre, ezért akadályozzuk meg, hogy pl. a vizestál felboruljon és a kéreg alá szivárogjon.

tőzeg: kizárólag a balti tőzeg jöhet számításba terráriumi használatra. Rostos állagú, az emésztőcsatornába jutva keresztülhalad és kiürül. Savas kémhatású, ezért baktériumölő hatása van, gátolja a gombák szaporodását. Ha nem engedjük kiszáradni, nem kezd porlani. Keverhetjük sóderrel, homokkal vagy kéreggel.

kerti virágföld: általában szerves vagy szervetlen trágyákkal dúsított, ami tele van mikroorganizmusokkal. Hiába fertőtlenítjük, az első ürülék után megint a baktériumok melegágya lesz. Ha keverjük homokkal vagy tőzeggel, néhány faj számára ideális, de nem ajánlom.

forgács: nagyszámú állat tartása esetén szokták alkalmazni. Olcsó, könnyen beszerezhető. Mindenképpen szaganyag, olaj és pormentes gyaluforgácsot vegyünk, kígyót soha ne etessünk rajta, mert megakad a beleiben.