Paradicsom vidapinty-Vidua paradisaea

Élőhelye:Leggyakrabban a  füves, tövises bokrokkal átszõtt szavannákon  akácosokban  a  galéria erdõkben találkozhatunk vele.  Magvakat és rovarokat keresgélve csapatosan kóborolva halad elõre.   Gyakran kapargatják a talajt, különös módon magasra ugorva, majd leülés közben hosszú farkukat magasan tartva mindkét lábukkal egyszerre hátra rúgnak és így mozgatják a talaj felszínét. Szeret a száraz fák, bokrok csúcsán tartózkodni.

Leírása:

A Paradicsom vidapinty hím hossza  14-15,5 cm. Csõre fekete, lába  világos szürkés-rózsaszínû. Április elejétõl – október közepéig  nászruhát ölt, így eléri a 40-43 cm. is. A tojóé 13 cm. Az alapformánál ( Vidua  paradisaea paradieaea ) a fej fekete, nyaka és a hátsó nyakpánt világos aranysárga, az  oldalpánt okkersárga, mely a mellig húzódik, ahol sötétebb borostyán, majd  elõl rozsdabarna színûvé válik. Hasa  elõl sárgás majd fehéres színû. a  többi része fekete. Farkának középsõ 2 tolla nagyon széles  és rövidebb, a vége felé tûszerûen kihegyesedik, a következõ igen hosszú ( 28 cm ) egyenletesen elhegyesedõ két tollpárral  merõleges állásúak. E sajátságos eszközzel  a szöcskék ciripeléshez hasonló kerepelõ  hangadásra is képes. Nyugalmi idõszakban a tojó színéhez hasonló, csak a  nászruhában fekete színû részek tollai erõsebb tónusúak és többé kevésbé feketével szegettek. 

A tojó felül rozsdabarna, minden toll közepe fekete. A fejtetõ és fejoldal halvány izabellabarna. A tarkóig húzódó szemsáv feketés. A szárny és a farktollak feketésbarnák. A szárnyfedõk tollai széles õzbarna szegélyûek. Egyéb tollainak vége világosabb barnával szegett. Hasa fehér. Nincs hosszú farka.

A fiatalok színe megegyezik a tojóéval, az elsõ  négy hónapban valamivel halványabb árnyalatú.  A 14 napi kotlást követõen kelnek ki, gyorsan fejlõdnek, két hét múlva önnálosodnak. Naponta kell számukra  rovarokban gazdag lágyeleséget biztosítani. A kikelést követõ tavasszal színesednek ki. 

Az alapfajhoz viszonyítva a változatok eltérései : az  V. p. orientalis fajtánál egy kicsit szélesebbek a középsõ farktollak és a két szélsõ legfeljebb 22 cm.-re nõ meg vége felé egyenletesen elhegyesedõ. A hátsó nyakpántja világos szalmasárga színû. Az V. p. aucupum fajtánál a középsõ farktollak legfeljebb 26 cm. hosszúak, hegyes véggel, a hátsó nyaksáv erõs narancsbarna, majdnem gesztenyebarna színû. 

Átlagos élettartam : 10-12 év.

 

Viselkedése, életmódja:

Fészekparazita és poligám. 4-6 tojót igényel. Nyugodt viselkedésû faj, bármilyen díszpinttyel megfér.  Nászidõszaka március - július. E fajok télen nem szeretik az egyenletes hõmérsékletû  helységet, igénylik a váltakozó  hõzónákat. Tehát fontos, hogy ne kalitkában tartsuk õket bármilyen  nagy is az. Fémesen éles kiáltások mellett, a Pytilia melbáéhoz hasonló lágy fuvolázó éneke van. Tojókkal körülvéve mutatvány repüléseket végez, melyek során a középsõ nagyon széles farktollait felemeli és ide-oda, fel-le repülés közben  rázza magát. A násztánc része a farktollak összedörzsölése melynek hangját már leírtam. Többnyire ugyanarra az ágvégre telepszik és alvóhelyének is mindig ugyanazt a helyet választja. Csoportos tartásnál az alfa egyed az irányító.

 

Paradicsom vidapinty tartása, tenyésztése:

Hasonlóan nagy helyet igényel mint a Dominikánus vidapinty, ( 8-10 m.) növényekkel sûrûn beültetve, illetve néhány száraz ágvéget magasan elhelyezve alakítjuk ki a tartózkodási helyét. Mozgékony aktív madarak. Beszoktatás után igen ellenállóak, de télen  éjszaka 14-16 °C igényelnek. Szaporodási idõszakban kissé nyugtalanabbak, de nem verekszenek. Táplálása  egzota magkeverék, fürtös köles, félérett fûmag, zöld és rovaros lágyeleség kiegészítéssel, a szezonális hazai gyümölcsöket és a volierben élõ rovarokat  is szívesen fogyasztja. Kedvenc csemegéje az eperfa fekete termése.

A fészekparazita  vadon élõ madár általában az élõhelyükön fészkelõ tarka asztrildot ( Pytilia melba)  használják nevelõszülõknek. A tenyésztõk az elõzõn kívül nevelõszülõnek használnak vörös amarantot (Lagonostica senegala) és sirálykapintyet.