Japán sirálykapinty-Lonchura striata domestica
Származás:Teljesmértékben háziasított faj, a természetben nem fordul elő; számtalan színváltozata létezik.
Testhossz:10cm.
Átlagos élettartam:5 év.
Leírás:Ennek a háziasított madárnak számos színváltozata létezik. Hogy csak néhányat említsünk: csokoládébarna-fehér, bézs-fehér, egyszínű csokoládébarna, egyszínű bézs, egyszínű fehér, dilute (halvány) bézs-fehér, dilute csokoládébarna-fehér, bóbitás (minden színváltozatban), fodros, albínó, ino-szürke, vörös-szürke, pasztell, tarka, gyöngyös, üvegszárnyú, stb.Évszázadokkal ezelőtt Kínában tenyésztették ki, onnan először, Japánba került, majd a világ többi szegletébe is eljutott. Feltehetően a Dél-Indiában és Srí Lanka szigetén honos csíkoshátú bronzpinty (L. striata) és az India, Burma és Szumátra területén élő L. acuticauda pintyfajok keresztezésével hozták létre. Utóbbi ellenálló, hosszú életű faj, de nehezebb szaporítani, mint a háziasított változatot, kivéve, ha azzal keresztezzük.Szerény küllemű, jámbor, tartására igénytelen madár, de más olyan tulajdonságokkal is bír, amelyek rendkívül népszerű kalitmadárrá teszik. Egyike a kevés madárnak, amely kalitkában jobban szaporodik, mint röptetőben, és értékes szolgálatot tesz a rokon fajok (asztrildok, amandinák) dajkaszülőjeként, mert óriási buzgalommal költ és etet. Szívós, ellenálló, ezért kinti röptetőben is tartható. H aodabent, szobahőmérsékleten tartjuk, az év bármely szakában hagyhatjuk költeni, de ha fűtetlen helyen szállásoltuk el, télen különítsük el a párok két tagját, nehogy a tojó tojás visszamaradásban pusztuljon el. Éneklés közben a hím szökdécsel. A nemeket ránézésre nem lehet megkülönböztetni. A hímeket énekéről ismerhetjük fel, vagy ha násztáncot lejt. Tánca bólogatások sorozatából áll, s közben harsány, vinnyogó hangot ad. Társas madár, fajtársaival és más pintyekkel együtt tartható.
Étrend: többfajta köles, fürtös köles, fénymag, repcemag, lenmag, mák, hántolt zab vagy zabdara, alma, vízbe áztatott kenyér, kekszmorzsa, földimogyoró, spenót, hántolt napraforgómag, fű- és gyommagvak, búzacsíra. A tenyészidőszak alatt főtt tojás és lágyeleség (kínálunk fel neki többfélét, döntse el a madár melyik ízlik neki), rovarok, tablettás eleség, nyűvek, kisebb legyek (naponta 2-4, tenyészidőszak alatt 4-6 darab), apróra vágott lisztkukac, pók, hangyabáb, csíráztatott magvak. Mindennap legyen előttük (fontossági sorrenben) víz, vitaminok és ásványi anyagok, szépiacsont, zúzott kagylóhéj, porrá tört, kifőzött tojáshéj, madárhomok és fürtös köles.
Viselkedése: abszolút jámbor madár. Egy helységben több költethető. Ennek ellenére tanácsos egymagában költetni. Nagy társaság szeretetüknek ugyanis az az eredménye, hogy valamennyien egy fészekben töltik az éjszakát és ugyanott több pár is költhet. Ez pedig csak eredménytelenségre vezet.
Költés: A kotló madár nagyon intenzíven ül. A tojásairól nehezen távolítható el, ha a költést ellenőrizni akarjuk. A tojások száma 4-7, a kotlás idő 14-16 nap, mindkét szülő felváltva ül. Az öregek nagy buzgalommal etetnek, a fiókák 3 hetes korukban repülnek ki, de még sokáig visszatérnek szüleikkel a fészekbe, főleg éjszakára. A fiókák felneveléséhez a száraz mageleségen kívül állandóan kapjanak csíráztatott magot (köles, muhar, fénymag, csumíz, búza), valamint keméy tojást. A friss és száraz hangyatojást is szívesen fogyasztják. A lisztkukacot nagyon szeretik. Természetesen zöldeledel sem hiányozhat. A fiókák felnevelése általában simán történik. Nekem még rossz sirálykám nem volt. Ezzel szemben másoktól már sok panaszt hallottam, hogy sirálykái nem költenek, fiókáikat nem nevelik fel vagy a nőstények elpusztulnak. Ennek oka az lehet, hogy a tojót túl korán veszik tenyésztésbe. Legalább 8-10 hónapos legyen a költő madár, de jobb, ha egy éves. Azután ügyelni kell arra is, hogy lehetőleg idegen vérű egyedet párosítsunk. Évente háromnák többet ne költessünk. A túlzott igénybevétel legyöngíti a párokat, és a fiókák is gyengék leszenk. Jól fejlett, hibátlan tollazatú sirálykákat akkor kapunk, ha önállóvá válásuk után a fiatalokat volierben tartjuk, ahol kellő mozgás, friss levegő és napfény éri őket. A sirálykának van egy rossz tulajdonsága is, a toll tépés, ami rendszerint a zsúfolt tartás következménye. A természetétők fogva eleven, mozgékony madár kis helyen unalmában lakótársai vagy saját farktollait rágja le. A fej és a nyak kopaszodása is rendesen erre vezethető vissza. Ha sok mozgási lehetőséget tudunk biztosítani madarainknak, akkor megelőzhető.
A madárkedvelőknek általában a teleltetés okoz gondot. A lakásban elhelyezett kalicka akármilyen nagy is legyen, kicsi egy kerti volierhez képest. Ezért tanácsos gondoskodni sirálykáink részére valami szórakozási lehetőségről. Nyár folyamán gyűjtsünk virágzó fűfajokat, csokorba kötve. Ezek megszárítva sokáig eltarthatól. Ha ezekből a fűcsomókból egy-egy köteget a kalivkában felerősítünk, a sirálykáink remekül elszórakoznak vele. A fűcsomókat ráncigálják szét és nem lakótársaik tollazatát károsítják. Ha az egyik fűcsomót szétcibálták, kapjanak másikat (Dactylis glomerata, Calamagrostis epigeios, Poa pratensis, Poa trivialis stb.). Minél keményebb és erősebb a fű szalmája, annál jobb.
A sirályka arról is híressé vált, hogy a rokon fajok fiókáit is remekül felneveli. Első sorban a vastag csőrű amandinák jöhetnek szóba, de az asztrildok egy részét is szépen felneveli. Vannak, akik a legmerevebben elítélik a sirálykával való neveltetést, mondván, hogy a sirálykák által nevelt idegen fajú madarak továbbtenyésztésre nem alkalmasak, mert csak a sirálykákhoz vonzódnak és saját fajukkal nem törődnek. Ez az állítás gyakorlati tapasztalatokon alapszik, tehát bizonyos esetekben igaz lehet. Első sorban a zebrapintyekkel kapcsolatba vannak ilyen arányú megállapítások. A sirályka dajkaszolgálatát általában a szép és értékes ausztráliai amandinafajok (Gould amandina, gyémántpinty, papagájamandinák) felnevelésénél szokták igénybe venni. Ha a sirályka által nevelt idegen fiókákat idejében elválasztjuk nevelőszüleitől és azoktól elkülönítve neveljük tovább, nem szokott baj lenni. Jelentkezik azonban itt egy másik, egy veszedelmesebb hiba is, a természetes szelekció hiánya. Ha bármilyen madárfajt tenyésztünk, folyamatos tenyésztés során csak ama szülőktől kapunk utódokat, melyek jól, kifogástalanul költenek. A rossz költők kiszelektálódnak. Ez a nagyon is kívánatos szelekció a sirályka folyamatos igénybevételekor elmarad és felnőnek azok a fiókák is, melyek rosszul költő szülőktől származnak. E tulajdonság pedig sajnos, gyakran öröklődik. Ezért ha csak lehet, a sirálykákat idegen fajú madarak felnevelésére ne vegyük igénybe. Vannak azonban esetek, amikor ez nem kerülhető el, sőt egyenesen szükséges lehet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
