Előfordulása

Eredetileg Pakisztán egész nyugati Himalája-régióján át Nepálig el volt terjedve. Ma már csak Nepálban él elegendő számban. WPA (World Pheasant Association – Fácán(védelmi) Világszervezet) sikeres visszatelepítéseket végzett Pakisztánban. A sziklás, szabdalt gazdagon benőtt területeket lakja 1300-3300 méteres magasságokban.

 

A kakas és a tojó ismertetőjegyei

A bóbitás fácán kakasa körülbelül. 85-115 centiméter hosszú, melyből a 35-55 centiméter, a testsúlya 1475-1700 gramm. A tyúk legtöbbször valamivel kisebb, bóbitája rövidebb.

Mindkét ivar tollazata túlnyomórészt sárgásbarnás (rozsdaszínű) barnásfekete és világosabb mintázattal, a farok rozsdasárga jól látható haránt sávozással. A különleges tollazatmintázat, a hatásos, hegyes bóbita és ehhez kontrasztként a csupasz, élénkvörös pofa következtében erőteljes színek nélkül is nagyon szépnek és elegánsnak hat.

 

Táplálkozása, életmódja

Mint a száraz, magas fekvésű hegyek lakója a bóbitás fácán feltétlenül bírja a telet. Mivel erőteljes csőrével a talajt folyamatosan átforgatja, a száraz szállás és a volier száraz talaja nagyon fontos számára. Ahogyan a csőre is elárulja a természetben a táplálék nagy részét, úgy, mint hagymákat, gyökereket, rovarlárvákat ásva keresi a talajban.

 

Szaporodása

A dürgés viszonylag egyszerű oldalsó dürgés, tehát a kakas azzal imponál, hogy az egyik szárnyát és a szétterpesztett farkát egyoldalúan a tyúk felé fordítja. A fészekaljat, ami 14 tojásból állhat, 26 nap alatt költi ki a tojó. A csibéket mindkét szülő gondozza.

 

Tartása

A felnevelésnél oda kell figyelni a nedvesség iránti érzékenységére. A fiatal állatok egyébként gyorsan nőnek, már az első életév őszén adult fácánnak tekinthetők, mert kinő felnőtt tollazatuk és a következő tavasszal sikeresen tenyészthetők.