Élőhelye

Az ezüstfácán hazája Kína délkeleti területei, a Kwantung és Kwangsi tartomány, valamint a határos Vietnam egészen a Vörös-folyóig.  1500-1800 méter magasságig páfrányos, bokros részek, bambuszligetek és a hegyvidéki tájakon fészkel.  A kínaiak már 2000 éve ismerik és díszmadárként tartják. Az itt ismertetett törzsalak, a dél-kínai ezüstfácán, nagyobb és fehérebb és színre nézve szebb is, mint a többi 14 alfaj.

Európában és a többi kontinensen sikertelenül próbálták meghonosítani. Sem Ausztrália, sem Új-Zéland, de az Egyesült Államok, Hawaii, Anglia, Franciaország, Kanada, Kolumbia sem járt sikerrel a betelepítésnél.

 

A kakas és a tojó ismertetőjegyei

A kakas teljes hossza 110-140 centiméter, ebből a farok 70centiméter. A tyúk hossza jóval elmarad a kakas testhosszától. csupán 60-75 centiméter, melyből a farok 35 centiméter hosszú.  A kakas szárnyfesztávolsága 26,5-29,7 centiméter,  súlya 1600 gramm, amíg a tojó csupán 1300 gramm. Noha a kakas tollazatának színe csak két színből áll, fehérből és feketéből, még is a csupasz, világítóan vörös pofával és a kárminvörös lábszárakkal az állat pompás jelenség. A csőr zöldes-fehér sötété alappal. A test teljes alsó része a toroktól a farok aljáig sötétkék-fekete színű, és a tarkóra boruló bóbita is ilyen színű. A felső része fehér és ezüstösen hat a háton, a szárnyakon és a farok külső zászlain lévő vonalazás és csíkos rajzolat következtében.

A tojó olívabarna színű, finom fekete csíkozottsággal, sötét pöttyözöttséggel. Az áll és torok fehéres szürkén pöttyözött. A has és altest barna, de fehér vagy világosszürke vonalkázású lehet. Farktollai barnák, fehérrel vagy feketével szegélyezettek.

A csibék sem hasonlítanak az adult egyedekre: világos aranybarna tollazat, fejrészen fekete szemgyűrű. Hátuk sötétbarna, oldalaikon izabella fehér vonallal.

 

Életmódja, táplálkozása

Az ezüstfácánok poligám életmódot folytatnak és a költési időn kívül kisebb csapatokban élnek. Rovarok, magvak, gyümölcsök és növényi részek alkotják az étrendjét az ezüstfácánnak.  A csibék kezdetben rovarokat fogyasztanak, majd zöld növényi részeket, végül a gabonát és szemes takarmányt is. A káposztafélék, a saláta és a gyümölcs számukra csemege.

 

Szaporodása

Kisebb csapatokban élnek. Egy kakas 2-3 tyúkkal társul, s a tyúkok gyakran jó dajkakotlósok is, mert más fajok tojásokat is kikeltik. A dürgés időszakban, amely körülbelül márciustól májusig tart, a kakas gyakran legtöbbször korán reggel hallatja a revírjét hirdető kiáltását. A dürgés viszonylag egyszerű oldalsó dürgés megduzzadt vérvörös lebenyekkel, melyek annyira felfúvódnak, hogy fenn a fej fölé magasodnak és gégelebenyt képeznek a házi baromfikakaséhoz hasonlóan. A fészekaljat átlagosan  6-8 rózsa-izabellaszínű tojás alkotja. Fészeknek megfelel egy gödör is. A tojások 25 nap alatt kelnek ki.

 

Tartása, szaporítása

Mesterséges tartása nem nehéz, nincsenek nagy igényei, a szélsőséges klímát is jól tűri. Nem csak volierben, hanem szabadon is jól tartható. Más tyúkalakúakkal való együtt tartása gyakran meghiúsítja a kakas harciasságát. A kakas viszont nem tartható egy helyen más kakasokkal együtt, mert e téren igen agresszív. Még ha jóval nagyobb is az ellenfél, sem futamodik meg, általában az életét kockáztatja. Állítólag kistestű madarakat agyon is ver és megeszi azokat. A volier növényzetét gyakran erősen lecsipkedi. Az ezüstfácánnak nincs szüksége különös takarmányra. A természetben egy fészekalj 6-8 (51*39mm) tojást rejt,ezzel ellentétben a volierekben akár 15 vagy több tojás is lehet. A tojások 25 nap alatt kelnek ki. A csibék gyorsan nőnek és könnyen felnevelhetők. A nemeket hat hetes korban lehet megkülönböztetni. A fiatal kakasoknál a farokfedő tollak durván mintázottak, a tyúkoknál ezzel szemben szürkén pettyezettek. Az első évben részleges átszíneződés megy végbe, melyet a második életév őszén a dísztollak kifejlődése követ. Az ezt követő tavasszal már tenyészthetők.
Kakas és tojó.