Élőhelye: Közép- és Dél-Amerika: Mexikó, Nicaragua, Peru, Bolívia, Argentína északi része, Dél-Brazília és Paraguay. A kevés alj növényzettel rendelkező erdős területek lakója, kerüli a sűrű erdőket. Nagy elteIjedési terül etén viszonylag ritka. Párban él, a szaporodási időszakon kíívül kisebb csapatokban mozog.
 

Leírása: A teljes hossza 21cm, arányos testalkatú kis galamb. Kifejezett ivari dimorfizmus jelllemzi, alakban, nagyságban és rajzolatban a nemek megegyeznek, de a galambfajok közül egyeedülálló módon a tojók és hímek különböző színűek.A hím jellemzően kékes ezüstszürke a test alsó része világosabb. Homloka, torka világos ezüsttszürke, nyaka, háta sötétebb. Aszárnyfedő tollakon szabályos sorokban elhelyezkedő fekete folltok találhatók. Az elsőrendű evezőtollak, és a farok tollak sötétszürkék. külső szélük fekete. CSőőre is szürkés-fekete. A lába rózsaszín, írisze vörös. A tojó színét a barna különböző árnyalatai jellemzik. Alapszíne fahéj barna, aszárnyfedő tollakon található pettyek - melynek szabályos elhelyezkedése megegyezik a hímévei - és a farok tollak vöröses barnák. A szárny alsó része is vörösesbarna. Csőre barna, homloka és torka világosbarna.

 

Tartása elhelyezése: Az első ékszergalambok 1857-ben kerültek Európaba, az amszterdami álllatkertbe. Könnyen tartható, nem túl igényes, edzett, békés kisgalamb. Nagyobb társas röpdében különböző galambfajokkal, pintyekkel és flirjekkel is együtt tartható. Élőhelyüket berendezhettjük természetes ágrendszerrel, élő növényekkel, de mindenképpen biztosítsunk részükre nyílt teret a repülés- és napozási igény kielégítésére. Kezdetben félénkek, de ha megszokták környezeetüket, akkor sokkal bizalmasabbakká válnak. A madárháznak világosnak, naposnak, és télen is legalább 15°C-osnak kell lenni. Helyüket célszerű felszórni homokkal vagy erdei földdel. Tápláálékát előszeretettel keresi a talajon, ezért az etető- és itatóedényeket itt is elhelyezheijük.