A test hossza 22-23 cm, súlya 50-85 g. A homlok, a szem környéke, a torok, a mell és az alsó testrész fehér, a csőrtől a szemekig húzódó fekete szalaggal.

A test felső része sötétbarna, enyhe olajzöld színezettel. Bizonyos fényben a tollazatban irizáló lila vagy sötétebb kékes-zöld színezet jelentkezhet. A fej és a nyak szürkével futtatott, halványabb sávval szegélyezett 2 horizontális feketés szalag húzódik a hát alsó részén.

A szárnyak egészén feketés foltokat találunk. Az elsődleges evezők és az alsó szárnytollak gesztenyebarnák, melyek repülés közben erős kontrasztot alkotnak a fehér hasi résszel. A farok középső kormánytollai sötét lilásbarnák, a külsők kékes-szürkék, sötétebb sávval elválasztott szürke csúccsal. Az alsó farokfedők sötétbarnák.

Az írisz színe a barna különböző árnyalatait mutathatja. A csőr sötétbarna vagy fekete, vöröseslila heggyel. A láb lilásvörös. A tojóknál a hím fehér részei szürkék, a nyaki rész és a mell sötétebb árnyalatú, az arc pedig szürkésfehér. A csőr általában sötét vöröseslila, majdnem fekete. A test és a fej mérete a hímekénél általában valamivel kisebb. A fiatalok tollazata vörösesbarnán, vagy feketésen csíkozott. Az alsó testfél náluk szürkén pettyezett, csak a has középső területe fehér.

Főként galéria- és másodlagos erdőkben, síkságokon és a parti régiókban fordulnak elő, de megtalálhatók az erdőszéleken, valamint az ültetvények környékén is. A tengerszinttől egészen 3000 m-es magasságig is felhatolhatnak (pl. Kenya, Etiópia). Röptük halk, gyors és egyenes vonalú.

Afrika számos területén megtalálhatók. Élőhelyük végighúzódik Közép-Afrikán, a nyugati partvidéken található Szenegáltól és Gambiától egészen a keleti partvidéki Szomáliáig, a keleti partvidéken pedig egészen le Dél-Afrikáig, beleértve Biokót (Fernando Póo) és a Comoro-szigetet is.

Táplálékuk zömét különböző magvak (pl. Sorghum, Celtis, Croton), ricinus, gyümölcsök (Solanum, Syzygum) és a galambfa (Trema orientalis) termése alkotják, de megesznek kisebb testű gerincteleneket is, pl. termeszeket és különféle puhatestűeket. Főként az erdők talaján, a lombszint alatt gyűjtik táplálékukat, de a Trema bogyóit a fákról tépik le.

Általában egyedül vagy párban járnak, ritkán kis, maximum 6 fős csoportokban. Előfordul az is, hogy a Columba larvata egyedeivel társulnak.

Fészkeiket az év minden hónapjában regisztrálták, néhol azonban megfigyelhetők az adott régióra jellemző sajátosságok a fészekrakás időpontját tekintve.

A párzási időszak alatt a párok szétoszlanak, minden egyes territórium legalább 2-3 hektárnyi területet lefed. A 9 cm átmérőjű fészket megemelik, általában 2-5 m-el a talajszint fölé. A hímek és tojók közösen vesznek részt a vékony vesszők, gallyak és gyökerek összegyűjtésében és a fészek megépítésében. A költést rendszerint a tojó végzi, általában 2, ritkábban 1 krémfehér színű tojást rak. A költési idő 13-17 nap. A fiókákat naponta négyszer etetik. A fiatalok általában a 13-22. napon repülnek ki.

Először 1871-ben került Európába, a londoni állatkertbe. Sikeres tenyésztése 1903-ban az angol Butler nevéhez fűződik.

Magyarországra még nem került be nagy számban, az utóbbi néhány évben sikerült csak importálnunk néhány példányt Afrikából.

Tartása nem bonyolult, viszonylag igénytelen madár. A frissen befogott madarakat eleinte tartsuk 20-23 oC-on és később se csökkentsük a hőmérsékletet 10 oC alá, mert a hidegre igen érzékeny! A frissen behozott madarak nálunk eleinte szinte kizárólag hántolatlan rizst ettek, de a 2 hetes karanténidő alatt részben átszoktak a különböző kölesfajtákra és a fénymagra. Táplálásánál arra figyeljünk, hogy a kb. 80% mageleség mellett 20%-ban kínáljunk neki különböző gyümölcsöket és apróbb rovareleséget is!

Tenyésztése a szakirodalom szerint megegyezik a hasonló kistestű gerlékével. Költési időszakban tartsuk mindig párosával, lehetőleg tágas helyen és minél kevesebbet zavarjuk!

Remélhetőleg ez a szép és kedves faj hamarosan hazánkban is szélesebb körben elterjed.