Zöldszárnyú galamb-Chalcophaps indica
Élőhelye: Széles körben elterjedt a trópusi Dél-Ázsiában, Kínában, Indiában, Új-Guineában, a Fülöp-szigeteken, Sri Lankán és a kelet-indonéziai szigeteken, észak és kelet Ausztráliában. Gyakori faj az esőerdőben. Nagy elterjedési területén sok alfaja található, melyek az alapfajtói színárnyalatokban és mintázatban is jelentősen eltérhetnek.
Leírása: 25 cm testnagyságú, igen mutatós egzotikus galambféle. Testfelépítése zömök, farka rövid. A nemek egymástól jól elkülöníthetők. A hím homloka és szemöldöke fehér, a fejtető és tarkó világosszürke színű. A nyak és a mell, valamint a madár alsó része vörösesbarna árnyalatú. A szárny fénylő smaragdzöld színű, evezőtollai feketés barnák. A szárnybúbját fehér tollak díszítik. A farok sötétszürke, széles fekete szegéllyel. A szélső kormánytollak külső széle fehér. Az alsó farkfedők sötétszürke színűek. A hát szürkés árnyalatú, egy széles, fekete és fehér keresztcsíkkal. Az írisz sötétbarna, a szemgyűrű piros. A csőr színe narancs-piros, csőrtöve bíborpiros. A lábak lilás pirosak. A tojó egyszerűbb színezetű, a szárny zöld színe mellett inkább a barna szín dominál a megjelenésében. Homlokán, fején halványabb és kevésbé kiterjedt a fehér szín, a fejtető, tarkó, nyak és alsó testtájék barna árnyalatú. Szárnyán a fehér folt inkább szürkés, alig látható. Evező és kormánytollai, háta is barna színű. A zöldszárnyú galambnak külföldi tenyészetekben létezik kék színű mutációja is
Tartása, elhelyezése: Könnyen tartható és tenyészthető, méretéből adódóan is volieres elhelyezést igénylő madár. Szereti a tágas, világos, napos elhelyezést. Télen lehetőség szerint fagymentes helyet biztosítsunk részére, bár tapasztalatok szerint védett röpdében átmeneti fagyokat is átvészel károsodás nélkül. Szeret sokat a földön tartózkodni. Szelíd, bizalmas természetű madárrá válik, ha feleslegesen nem zavarjuk és így biztonságban érezheti magát.
Táplálás: Alaptakarmánya a különböző kölesfélék, muhar, fénymag, bükköny, repce, kender, fekete napraforgó, búza, apró szemű (darált) kukorica. Rászoktatható a tojásos lágyeleségre, melyet elsősorban a költési időszakban ajánlatos etetni. Kínálhatunk neki apróra vágott zölddeleséget. Próbálkozhatunk különböző gyümölcsök etetésévei is. Mint minden galambféle, feltéttlenül igényli akőzúzalékot, kagylóőrleményt, tört tojáshéjat és a szépiát, Étrendjét egészítsük ki különböző vitaminokkal is.
Tenyésztése: Könnyen tenyészthető, ha nyugodt életfeltételeket biztosítunk nekik. A megfeelelően táplált ivarérett madarak a tavasz közeledtével hamar fészekrakásba kezdenek. A hím mély hangon hívja párját, vagy behúzott nyakkal kísérgeti, zavarja a talajon. Más galamboktói eltérően a hím nem udvarol, hanem megpróbálja a tojót magához csalogatni. Ez úgy történik, hogyatojónak hátat fordítva elhelyezkedik egy alacsony ágon, majd farkát lassan, ütemesen emelgeti, s ha a tojó elfogadja a hívást, mellé száll. Felváltva "rugóznak" majd egymás hátára ugranak, etetik egymást, ezután hamarosan megtörténik a párosodás. Tojásai krémfehér színűek, melyekből 2 hét elteltével kelnek ki a fekete fiókák. Nagyon gyorsan fejlődnek, kb. két hetes korukban kirepül nek a fészekből. Viszonylag kisméretűek, testükhöz képest nagy szárnyakkal. Színezetük barnásfekete. Eleinte a földön tartózkodnak, de néhány nap elteltével már ügyesen kapaszkodnak az ágakon. Ahogy a fiókák erősödnek, egyre erőszakosabban követelik az eleséget, nem ritkán a szülők hátára ugranak, s csőrükkel a szülők fejét kopogtatják. Nagyon érdekes, ahogy a felnőtt madarak szinte hívják, mutatják fiókáiknak az eleség felvételét, ill. az itató elhelyezkedését. A fiókák gyorsan önállósodnak, kirepülésük után három héttel már biztosan elválaszthatók szüleiktől. Közben a szülők már gyakran újabb fés.zekaljon ülnek. Kiszíneződésük 3 -4 hónapos korukra megtörténik, de tenyészérettségüket csak 10-12 hónapos korukra érik el.
|