Örvös galamb-Columba palumbus
Felismerési jegyei: Az örvös galamb hímje és tojója kinézetre teljesen azonos. A felsőtest szürkésbarna, a testalj világos szürke. A fej, a farkcsík kékesszürke, a nyak fémfényű zöld, a mell és a begy borvörös. A nyakoldalon fehéres folt, „örv” található, innen kapta a nevét. A farok végét vastag fekete szalag szegi. A csőrtő rózsaszín, egyebütt sárga, hegye szaruszínű. Lábuk vöröses, a szivárványhártya sárga, csapájuk „zsinórozó”
Vadászati állattan
Faragó Sándor
Mezőgazda Kiadó
Beágyazás
ÖRVÖS GALAMB
Columba palumbus (Linnaeus, 1758)
E: Woodpigeon D: Ringeltaube I: Colombaccio F: Pigeon ramier
26. kép Örvös galamb – Columba palumbus
Felismerési jegyei: Az örvös galamb hímje és tojója kinézetre teljesen azonos. A felsőtest szürkésbarna, a testalj világos szürke. A fej, a farkcsík kékesszürke, a nyak fémfényű zöld, a mell és a begy borvörös. A nyakoldalon fehéres folt, „örv” található, innen kapta a nevét. A farok végét vastag fekete szalag szegi. A csőrtő rózsaszín, egyebütt sárga, hegye szaruszínű. Lábuk vöröses, a szivárványhártya sárga, csapájuk „zsinórozó” (20. ábra) (Náhlik, 1991).
Méretei:
Szárnyhossz
hímek (n=13): 254 (240–267) mm,
tojók (n=9): 249 (238–260) mm,
Farokhossz
hímek: 169 (158–185) mm,
tojók: 164 (158–172) mm,
Csőrhossz
hímek: 1,7 (20,0–23,0) mm,
tojók: 20,4 (19,7–21,3) mm,
Csüdhossz
hímek: 31,5 (29,8–33,5) mm,
tojók: 31,8 (29,0–35,0) mm,
Testtömeg*
hímek (n=3): 260–331 g.
tojók (n=3): 286–310 g.
* kiéheztetett madarak
Költési elterjedése: Palearktikus elterjedésű, politipikus faj. A törzsalak, (1) a C. p. palumbus Skandinávia és Oroszország É-i részét kivéve egész Európában előfordul, sőt fészkelőterülete átnyúlik Észak-Afrikára, Kis-Ázsiára és a Közép-Keletre, illetve Nyugat-Szibériára isA (2) C. p. iranica Iránban, D-Türkméniában honos, amely K-Törökországban és a Kaukázuson túli területeken fokozatosan átmegy a törzsalakba. A (3) C. p. maderensis Madeira szigetén, a (4) C. p. azorica az Azori-szigeteken fordul elő. Közép-Ázsia Ny-i hegyvidékén, egészen Afganisztánig és DK-Iránig honos a (5) C. p. casiotis. Az északnyugat-afrikai örvös galambok szárnya hosszabb, mint az európaiaké, azaz a törzsalaké, ezért olykor „C. p. excelsa” néven megkülönböztetik attól (Glutz –Bauer, 1980; Cramp, 1985).Magyarországon széltében elterjedt mindenütt, ahol fás vegetáció található.
Élőhelye: Sík- és dombvidéki erdők, erdőfoltok, erdősávok, fasorok, arborétumok, városi parkok adnak otthont számára. Táplálkozni szívesen kijár mezőgazdasági területekre, vonulása során pedig kifejezetten előnyben részesíti azokat. Először Ny-Európában volt megfigyelhető urbanizációja, de napjainkban Magyarországon is tanúi lehetünk ennek a jelenségnek. Szívesen keresi fel a településeket fészkelésre és táplálkozásra egyaránt.
Szaporodása. • Ivarérettség: Születésüket követő év májusában, júniusában ivarérettek.
• Ivari kapcsolata: Az örvös galamb monogám, a vonuló populációkban általában egy szaporodási ciklusra vonatkozik a párkapcsolat, azokban a populációkban, amelyek állandóan fészkelőterületük környékén tartózkodnak, többéves párhűséget is megfigyeltek (Glutz–Bauer, 1980).
• Költési idő: Áprilisban kezdődik fészkelése, de mivel kétszer, olykor háromszor is költ, költési ideje elhúzódhat augusztusig is.
• A fészek helye: A tojó választja ki a hím által felkínált helyek közül a fészek helyét. Fészkét erdőkbe, erdőfoltokba, kertekbe, parkokba rakja, előfordul, hogy fátlan területen költ. A fészek cserjéken és fákon van különböző magasságban, ritkán épületekre vagy sziklafalakra is fészkel, sőt megfigyelték már földön való költését is, bár ez igazi ritkaság. Olykor felhasználja más fajok korábbi fészkeit is. Rékási (in Haraszthy, 1998) szerint az Alföldön leggyakrabban akácos, nyárfás erdősávokban, ezüstfán és bodzabokron, 2,5–4 m magasan építi fészkét. Magyarországon gyűjtött örvösgalambfészkek (n=38) tartófa faja: törékeny fűz – 14 fészek, fenyő (erdei és fekete) – 7 fészek, vadkörte – 4 fészek, galagonya és akác – 3–3 fészek, fekete bodza és zöld juhar – 2–2 fészek, mezei juhar, fekete nyár és kocsányos tölgy – 1–1 fészek. A fészkek (n=36) 4,3 (1,5–11,0) m magasan épültek (Faragó, 2001d). Több megfigyelés is alátámasztja, hogy alföldi, nyílt területeken előszeretettel rakja fészkét arra a fára, bokorra, amelyiken vörös vércse (Falco tinnunculus) vagy kék vércse (Falco vespertinus) költ. Ez a fészkelőhely-választás feltehetőleg a fészekalj védelmét szolgálja a varjúfélék (elsősorban a szarka) fészekfosztogatásának elkerülésére (Kalotás szem. közl.)
• A fészek lapos, ágakból, gallyakból lazán összerakott építmény, amelyet a két szülő vagy csak a tojó építi. Utóbbi esetben a hím gyűjti a hozzá való gallyacskákat a talajról, de főként (78–91%) frissen töri le azokat a növényekről. Szövete olyan laza, hogy olykor alulról is látszanak benne a tojások. A fészek építése 8–12 napig is eltarthat, de ha a szükség úgy kívánja, akár 2 nap alatt is elkészülnek vele (Cramp, 1985).
• Tojásrakás, költésszám: Az első tojást délután vagy este rakja le a tojó. Két tojás lerakása közt 1–2 nap a különbség. Rendszerint 2, alkalmanként 3 költése is lehet évente. A költés befejezése után fészket cserélnek, s az új fészekbe az előző fészekalj fiókáinak kirepülését követően már a 4–6. napon újra rakhat tojást a tojó (Glutz–Bauer, 1980; Cramp, 1985).
• A fészekalj nagysága: (1–)2(–3) tojás. Az ennél nagyobb fészekalj már 2 tojótól származik. Összetojhat a vadgerlével (Streptopelia turtur). Magyarországon gyűjtött 57 fészekalj kizárólag 2–2 tojást tartalmazott (Faragó, 2001d).
• A tojások alakja a rövid oválistól az ellipszis, vagy nyújtott ellipszis alakúig változhat, héjuk szemcsés, matt és fényesedő. A tojások színe fehér, halvány krémszín árnyalattal. Az örvös galamb tojásainak átlagméretei az alábbiak: Nagy-Britannia – D100: 41,1×29,8 mm (Glutz–Bauer, 1980), Európa – D33: 41,43×29,58 mm (Makatsch, 1976). A tojás tömege 18,8 g (Makatsch, 1976). Magyarországon mért tojások (n=114) jellemző értékei az alábbiak (Faragó, 2001d).
Kotlás: Az első tojás lerakása után megkezdődik a kotlás. Mindkét szülő részt vesz a tojások 15–17 napos kiköltésében, de a nap 24 órájából a tojó többet, mintegy 17 órát tölt a fészken. A hím rendszerint 10oo –17oo között tartózkodik a fészken (Cramp, 1985).
• Fiókanevelés: A kelés után még 7–8 napos korig a szülők ugyanolyan ritmusban ülik a fészket, mint a költés során. A fiókák fészeklakók, mindkét szülő eteti őket. A táplálékuk az ún. begytej, amit kezdetben naponta többször adnak a fiókáknak, majd 8–10 napos korig mindkét szülő naponta 2–2 alkalommal etet. Ezt követően természetes táplálékot kapnak, a kirepülés előtti utolsó napokban már csak az egyik szülőtől. A 29–35. napon repülőképesek lesznek és elhagyhatják a fészket. Olykor az egyik fészekalj etetése közben megtörténik már a következő fészek építése, a tojásrakás és a kotlás. A kirepülés után 1 héttel függetlenné válnak a fiatalok (Glutz–Bauer, 1980; Cramp, 1985).
Táplálkozása: Növényevő, főként magfogyasztásra specializálódott. Felveszi a legkülönfélébb gyommagvakat, a termesztett növények betakarítási veszteségéből származó szemeket csakúgy, mint azok elvetett magjait. Ez utóbbival érzékeny károkat is tud okozni. Erdőben főként a fenyőfélék magjával táplálkozik, azt a tobozból is kicsipegeti. Olykor gilisztákat és csigákat is fogyaszt. Magyarországi örvös galambok (n=17) gyomrában főként napraforgó-, takarmányárpa-, rizs-, búza-, borsó- és kukoricaszemeket, Trifolium, Lathyrus, Setaria, Vicia, Polygonum és Atriplex spp., továbbá Setaria lutescens, Bilderdykia convolvulus és Echinochloa crus-galli magvakat talált Rékási–Sterbetz (1991).
Védelme: SPEC 4-es, azaz kedvező, stabil védelmi helyzetű (S) faj és állományai Európában koncentrálódnak (Tucker–Heath, 1994). Az EU Madárvédelmi Irányelvek II/1. és III/1. mellékletében szerepel. Szerte Európában, így Magyarországon is vadászható faj, itthon vadgazdálkodási értéke 10.000 Ft. Európában magas a vadászati terhelése, mintegy 9 500 000 pld.-t lőnek évente (Purroy, idézi Hagelmeijer–Blair, 1997). Ezen kívül a kemikáliák használata és a keményebb telek csökkenthetik állományát. Hazánkban fészkelési időszakban vadászati kíméletet élvez. Hazai állományai nincsenek veszélyben, stabilnak mondhatók, különösebb védelmi beavatkozásra nincs szükség.
Alfajok:
Columba palumbus palumbus – Európa
Columba palumbus azorica – Azori-szigetek
Columba palumbus maderensis – Madeira-szigetek – kihalt (1924)
Columba palumbus excelsa – Észak-Afrika
Columba palumbus iranica – Irán
Columba palumbus casiotis – Ázsia
Columba palumbus ghigii
Columba palumbus kirmanica
Columba palumbus kleinschmidti
|