Vörös amarant-Lagonosticta senegala
Származás:Nyugat-Afrika trópusi területei
Testhossz:10cm
Röpde:A vörös amarant tartható cserjékkel beültetett, fedett külső röpdében, beltéri röpdében vagy méretes tenyészkalitkában. A madarak jóléte érdekében a röpdét helyezzük széltől és esőtől védett helyre.
Hőmérsékleti igény: A vörös amarant nem bírja a nyirkos időt, a sok esőt és a hideget. Tanácsos lakásban tartani a hidegebb szezonban, vagy fűtött éjszakai házat biztosítani számára.
Táplálék: Eme gyakori afrikai madarak alaptápláléka a kis trópusi madarak magkeveréke lehet, kiegészítve olasz kölessel, (friss) fűmagokkal, gyommagvakkal és csíráztatott magokkal. Kapjanak néha tyúkhúrt is. A vörös amarant általában növényi táplálékon él, amelyet néha kiegészíthetünk szárított rovarkeverékkel. Az állati eredetű eleség lényeges a fiókanevelés időszakában. Ha a szülők nem ismerik az élő eleséget, nem fogják felvenni és ezzel etetni a fiókákat. Ha tenyészteni szeretnénk őket, időben szoktassuk madarainkat az élő eleségre. Alkalmas állati fehérjék a gyümölcslegyek, a levéltetű és a kis gyászbogárlárva. Mindig legyen madaraink előtt elegendő apró szemű madárhomok, hogy igény szerint fogyaszthassanak belőle.
Szaporodás: Ezek a madarak egyaránt szaporíthatók egy jól növényesített tenyészkalitkában, vagy röpdében. Szaporodásra késztethetők zárt fészekodúval és félig nyitottal egyaránt, de szívesen fészkelnek fészekkorsárba is. Néhány madár olykor külön fészket épít a tüskés bozótba. Zár odú esetében a bejárati nyílás 4 cm átmérőjű legyen. A fészekanyag lehet kókuszrost, kis kötéldarabok, állatszőr (például lószőr), kis pehelytollak és fűszálak. A fészekalj 3-4 tojásból áll, melyen mindkét szülő kotlik. A fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki; mindkét szülő eteti őket. Az első héten a vörös amarant fiókái szinte kizárólag élő eleséget kapnak (például rovarlárvákat). A kevés élő eleség a fiókák korai halálát okozhatja.A fiókák 17-21 nap alatt repülnek ki a fészekből, de további egy hétig (vagy kicsit tovább) még nem önállóak, és a szülők etetik őket. A jó kondícióban lévő tenyészpár képes évente több fészekaljat is felnevelni, de kettőnél többet ne engedjünk nekik, mert az lerontja a kondíciójukat. A korábbi fészekaljból származó fiókákat is megtűrik az öregek.
A nemek megkülönböztetése: Az ivarok könnyen felismerhetők. A hím tollazata mélypiros, míg a tojóé a szürkésbézstől a barnáig változhat.
A vörös amarant remekül tartható társas röpdében, de legjobban más díszpintyekkel együtt érzi magát. Általában nem háborgatja a többi madarat. A szaporodási időszak alatt a hím kicsit agresszív lesz a faj más hímjeivel szemben.A vörös amarant élénk madár, amely a röpde minden részében mozog. Szereti a növényzetet, de a nyílt részeken is repked. Alkalmanként a röpde talaján is kapirgál eleség után. Importált madarakat ne vásároljunk, nemcsak azért, mert félénkek, hanem gyakran gyengék és fogékonyak a betegségekre. Sok problémától mentesülünk, ha csak tenyésztett madarat vásárolunk.
Alfajok:
Lagonosticta senegala senegala
Lagonosticta senegala guineensis
Lagonosticta senegala rhodopsis
Lagonosticta senegala brunneiceps
Lagonosticta senegala somaliensis
Lagonosticta senegala zedlitzi
Lagonosticta senegala rendalli
Lagonosticta senegala pallidicrissa
Lagonosticta senegala ruberrima
 Balra a hím,jobbra a tojó.  | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
