Hüllők:A hüllők közé soroljuk a teknősöket a kígyókat és gyíkokat.
Teknősök:
A teknősöket zömök,tömzsi páncélba csomagolt testükről lehet felismerni.Fejüket farkukat és végtagjaikat a páncél alá vonhatják,ha veszélyt éreznek.Valamenyi szervük a páncél védelmében található,amelyet szaruból épített lemezek vagy lágyhéjú teknősöknél bőrre emlékeztető hámszövet borít.A nőstény teknősök a tojásokat gondosan elkészített kiásott fészekbe rakják le.A teknősök vedlése a páncéllemezek levetésével vagy a bőrre emlékeztető hám lefoszlásával történik.

Kígyók:
A kígyók ismertető jele hogy egyáltalán nincsenek végtagjaik.Fejük,törzsük és farkuk átmenet nélkül olvad egybe.A kígyókra jellemző hogy nyelvüket állandóan ki-kitolják,így vesznek szak,illat molekulákat a levegőből,amelyeket ezután a szálypadlásukon lévő Jacobson szerbe juttat,az az a kígyók a nyelvükkel szagolnak.Számtalan tűhegyes foguk hátrafelé hajol,ezért nem menekülhet áldozatuk.Alsó és felső állkapcsukat rendkívül nyúlékony szalagok rögzítik,így viszonylag nagy méretű zsákmányt is legyűrhetnek torkukba.A kígyók hímjeinek páros ivarszerve van,úgynevezett hemipénisze.A párosodás kopulációval történik.A nőstény lehet eleven szülő vagy tojásrakó,számos tojásrakó faj esetében a nőstény őrzi is fészkét.A kígyók egyetlen darabban vedlenek,és az összenőt szemhéjak is résztvesznek a vedlés fojamatában.

Gyíkok:
A hüllők között a gyíkok körében tapasztalható a legtöbb alak és színváltozat.A kígyóra emlékeztető alkatú,láb nélküli fajoktól egészen a kurta,erős,izmos,görbe végtagokkal ellátott fajokig.Lábaikon tapadó korongot vagy karmot egyaránt viselhetnek,míg pikkelyes bőrük lehet sima,bársonyos,vagy akár tüskés.A gyíkok hímjei ugyancsak páros ivarszervel rendelkeznek,és a párosodáskor belső megtermékenyítés történik.A nőstények elevenszülők vagy tojásrakók is lehetnek.Akadnak fajok amelyek örzik is fészküket.Valamennyi gyíkfaj kisebb nagyobb darabokban vedlik,a hüllők változótesthőmérsékletű állatok,nem fejlődött ki olyan szervük amelyel képesek lennének szabályozni testhőmérsékletük.Ezért ha testhőmérsékletük túl magasra szökik kénytelenek hűvösebb helyre húzódni,nehogy túlhevüljenek.Ha pedig lehűl kénytelenek melegebb helyre menni.Esetükben a fajra jellemző optimális hőmérséklet nagymértékben változó és az élőhely fügvénye,amire feltétlenül tekintettel kell lenünk tartása során.

Kétéltűek:
A kétéltűek a hüllőkéhez hasonló sokféleséget mutatnak.A kétéltűek sorába tartoznak a lábatlan kétéltűek,a farkos és farkatlan kétéltűek.A lábatlan kétéltűek leg inkább nagyméretű földigilisztára hasonlítanak,kizárólag föld alatti életmódot folytatnak,épp ezért másodlagos jelentőségüek a terrarisztika számára.Én csak az érdekesség miatt említettem meg őket.
Farkos kétéltűek:A farkos kétéltűek közé tartoznak a gőték és a szalamandrák.Fejük lapos törzsük hengeres,végtagjaik többé-kevésbé erősen fejlettek.Akadnak közöttük olyan fajok is amelyek végtaggal egyáltalán nem rendelkeznek,vagy végtagjaik csökevényesek maradtak.A szalamandrák farka átmérőjét tekintve tojásbab alakú,míg a gőték oldalról lapított farkát néha börredő szegélyezi.Szaporpdásuk többnyire peterakással történik,elenyésző közöttük az elevenszülő fajok aránya.A petéből lassan lárva fejlődik,amelynek fején mind 2 oldalon külső kopoltyú látható.Fajtól föggően előbb vagy utóbb megjelennek végtagjaik is.A kopoltyú idővel visszafejlődik,a kifejlett gőte vagy szalamandra immár a vízből kilépve is életképes.Bizonyos fajok esetében elmarad a lárva átalakulásának folyamata,ám az ilyen(lényegében lárva állapotú) fajok is képesek szaporodni.Ezt a fejlődési állapotot korai szaporodásnak nevezzük.A leglátványosabb példa erre az Axolotl.
Farkatlan kétéltűek:A farkatlan kétéltűek az az békák,kerekded testalkatú állatok.A fej és a törzs egymáshoz való viszonya érdekes változatosságot mutat körükben.Akadnak igen apró fejű békák,de olyanok is amelyek egyetlen hatalmas pofából és némi békából állnak.A levelibékák ujjainak vége tapadókorongokká fejlődött,a vízi fajokat pedig lábujjaiközti úszóhártyáról ismerhetjü fel.Azok a békafajok amik többnyire a szárazföldön fojtatnak rejtőzködő letmódot,rendkívűl érdekes módon alkalmazkodtak ehez az életformához.A békák többségének feltűnően hosszú hátsó lába fejlődik,melyet nyugalmi állapotban visszahúznak.Ilyenkor a térd és a csípőizületeket behajlított állapotban találjuk,ahogy a mellső végtagok könyök izületeit is.Ennek okán rendkívül gyorsan és nagyot tudnak ugrani(mint egy összenyomott rugó).Mindanyian petével szaporodnak,petéiket gömbök,fonalak formájában vagy egyesével helyezik el.Amikor elérkezik a peterakás ideje a hím mellső végtagjaival átkarolja a nőstényt így azonnal megtermékenyitheti a lerakott petéket.A petékből rövidesen ebihal fejlődik,amely leginkább egy farokkal rendelkező apró gömbre emlékeztet.Eztán kifejlődik a hátsó majd a mellső lába,mielőtt kifejlődne a béka,visszafejlődik a farok.A békáknak sűrün mirigyekkel benőtt bőrük van,ezek a mirigyek nedvesen tartják a béka bőrét,mivel nyálkát választanak ki,de nem csak ez a céljuk,néhány béka méreganyagot is termel(Nyílméreg békák).A kétéltűek a hüllőkhöz hasonlóan változó testhőmérsékletűek.

Pókok:
A maguk mintegy 250-300 millió éves múltjukkal e föld fejlődéstörténeti tekintetben öreg fajnak szmít.Hozzávetőleg csak a madárpókoknak 850 faját ismerjük.Testük fejtorra és potrohra oszlik.A fejtoron látható szemdomb amelyben nyolc aprócska pontszem helyezkedik el.Lényegében a fejtort veszik körül a végtagok,vagyis a 8 láb a 2 tapogató,valamint a 2 csáprágó,amelyhez egy egy fog is tartozik.A fejtort és a végtagokat viszonylag erős kitinpácél borítja.A poroh ugyanakkor puha és nyúlékony,a végén helyezkedik el a négy szövő mirigy,melyek között 2 apró,szinte észrevehetetlen,a másik kettő viszont jelentős mértékben megnyúlt.Egymástól teljesen függetlenül mozgathatóak.Valamenyi terráriumban tarható pókfaj testét sűrű szőr fedi.Ez a szőrzet egyaránt tartalmaz szagló,ízlelő,tapintó,és hállószőröket.Ennek akombinált érzékszervként működő szörzetnek a segítségével a pókok képesek lokalizálni zsákmányukat,megállapítani a távolságát,méretét és elhelyezkedését.Számos dél amerikai pókfaj visel a potrohán irritálószőrzetet,amelyet veszély esetén valamelyik lábával a megfelelő irányban ledörzsöl.A ledörzsölt szőr a légáramlattal célba jutva bőrvörösödést és nyálkahártya gyulladást is okozhat.A hétköznapi felfogással ellentétben a terráriumban tartható pókok többségének mérge veszélytelen az emberre,a harapás által keletkezett sebet azonnal fertőtleníteni kell!Szóval nem leszünk pókemberek :( Amikor a pókok zsákmányt ejtenek,csáprágóival megragadja,összeroppantja,majd gyomornedveket és mérget fecskendez áldozatába.Ez a keverék azután fel oldja zsákmányát,a keletkező pépet a pók a szívó gyomrába szívja rendkívűl szűk tápcsatornáján.Közben szakadatlanul forgatja a zsákmányt annak érdekében hogy abból minden hasznosítható részt pépessé alakítson.Végül az emészthetetlen részeket,ott hadja,vagy kidobja a hálóból vagy kihordja a pókvárból.A pókok nagy része a testükön kívül emészt ezért alig képződik bennük salak anyag,ürülékük fehéres cseppekben látható viszont a talajon agy a terrárium üvegén.A pókoknak vedleniük kell,hisz merev kitinpáncéljük nem képes növekedni,a vedlés időszakára a pókok vissza húzódnak rejtekhelyükre,és nem vesz magához táplálékot.Testében hormonális változások folynak,melynek kövezkeztében a régi pánvél alatt újat növeszt,a pók olyan fojadékot termel amely segít leválasztani a régi "bőrét" az újról.A vedlés pillanatakor az összes testnedvét a fejtorba szívattyúzza.Ilyenkor testének nyomása a normálisnál a 2x esére is megnőhet.Majd fölreped a régi páncél és "jé új pókunk van".A vedlést követően a pókunk kimerült,fekve marad pár óráig,ha a vedlés idején zsákmány állatok tartózkodnak a terráriumban veszélyesek is lehetnek a pókunkra.3 fajta pókot különböztetünk meg:
-Talajlakók
-Csőlakók
-Fán élők
Szaporodásuk:Az ivarérettség kialakulását követően a vedléssel a hím állat testfelépítése megváltozik.A legfeltűnőbb változást a párzószervek megjelenése jelenti,ezek a tapogatókból fejlődnek ki,és ettől kezdve más feladatuk nincs mint a sperma eljutatása a célba.Lábai hosszabbak,potroha kisebb lesz,hiszen a hím ijenkor már nem is vagy csak alig táplálkozik.miután a párzás megtörtént a nőstény nagyon nagy menyiségű táplálékot vesz magához,csak ritkén falja fel a hímet.Néhány hét elteltével a nőstény elkészíti a kokonját,mely hálófonadékból összerakott gömb,a pók fajától méretétől függően akár a teniszlabda méretét is elérheti.A kokont a nőstény mindenhová magával viszi,egy pillanatra sem hadja el.5-6 hét múlva a nőstény felnyitja a kokont,és szabadjára engedi a kispókokat.Ijenkor ismételten nagy menyiségü táplálékra van szügsége,mivel eddig nem evett semmit,ez után ismét levedlik,és kezdi előről,a pók ivadékok néhány hetente vedlenek,az idősebbek ritkábban.A kifejlett hím pók nem vedlik tovább,ha a nőstény nem eszi meg,1 év múlva elpusztúl.A nőstények ezzel ellentétben 20 évig is élhetnek.Minnél idősebbek annál nyugodtabb természetük lesz,így egy öregebb pókot bátrabban kézbe vehetünk.

Skorpiók:
A sorpiók mintegy 450 millió éve köztünk vannak.Testfelépítésük a mai napig alig változott.A skorpiók is a pókoszabásúek közzé tartoznak,és ugyancsak vedlenek.Számos skorpiófaj elfogyasztja a levedlett bőrét.A skorpióknak is 8 lábuk van.Valamenyi testrészük a fejtorból ered vagyis a test elülső részén található.Első lábpárjuk előtt találhatók az ollók amelyel megragadják és fogva tartják a zsákmányukat.Az olló illesztésének tövében találjuk a 6-8 fényes fekete pontra emlékeztető szemét.A potroh ízekre tagolt és úgynevezett útópotrohban (farokban) végződik.A skorpiók mérgükről közismertek,ez a méreg azonban fajonként eltérő hatású.Akadnak olyan skorpiófajok amelyeknek mérge a szúrás környékén hat,feldagadást eredményez,másoké viszont halálos!Éppen ezért fokozott óvatosággal bánjunk ezzel az állattal,tanuljuk meg helyesen használni a terrarista csipeszt és az ollós csipeszt.A skorpiók is finum érzékelő szörzettel rendelkeznek.Ezeknek az északai állatoknak a szeme alárendelt szerepet tőlt be.A skorpiók elevenszülők.Amint a kiskorpiók világra jönnek anyjuk hátára kapaszkodnak.Ebben az időszakban az ivadékok még fehérek,és csak a következő vedlés alkalmával veszik fel szüleik színezetét.Ezután önállósodnak elhadják anyjukat nehogy az felfalja őket.