Testhossz: 25-30 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású szakaszokon, a kövek és gyökerek között.

Viselkedés: Társas akváriumba való, békés dél-amerikai sügérek és pontylazacok mellé. Saját fajtársaival szemben területvédő, ezért megfelelő méretű akvárium szükséges, ha csapatban szeretnénk tartani őket.

Táplálkozás: Mindenevő; de inkább húsalapú táplálékra van szükségük: élő és fagyasztott eleségek, mint tubifex, szúnyoglárva, garnéla és aprított kagyló. Ezenkívül időnként algákat és növényi eredetű táplálékokat is adjunk neki.

Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik

Medence: Minimum 200 literes

Halnépesség: 400 literre 2-3 hal

Dekoráció: Tágas medence szükséges számukra, lehetőleg homokos aljzattal. Biztosítsunk számukra búvóhelyeket pl. nagyobb gyökerekből, vagy fákból. A világítás ne legyen túl erős. A víz mindenképpen legyen oxigéndús, lehetőleg erős vízáramlással. Fontos a rendszeres vízcsere.

Hőmérséklet: 24-27 °C

pH: 6-7,6

Keménység: 2-15NK°

Várható életkor: 10 év

Megjegyzés: Többféle színváltozat létezik ebből a harcsából, ezek általában csak az úszókon található narancssárga színű mintázat mennyiségében térnek el egymástól. A halak alapszíne a környezet függvényében változhat a barnától egésze a szénfeketéig és az egész testüket sötétebb foltok tarkítják. Más hasonló fajokkal ellentétben, színezetük felnőtt korukra nem halványul el, sőt inkább még intenzívebb lesz, és ez nagyon vonzóvá teszi a kifejlett egyedeket is. Hátúszójuk első sugara, a farok alatti úszójuk, valamint a farokúszójuk felső és alsó része rikító narancssárga színű, amit egyes megfigyelések szerint a hímek arra használnak, hogy a nőstényeket odacsalogassák a saját odújukhoz párosodni. Ilyenkor testüknek csak a hátsó része látszik ki a búvóhelyükről, és a zavaros vízben jól látható a narancssárga színű úszók sugara, de ez nem magyarázza, hogy a nőstényeknek miért ugyanilyen a mintázatuk.

A Leporacanthicus-okat gyakran hívják „vámpír pleco”-nak, mert szájuk felső részén két agyarszerű kinövés található, ami nagy valószínűséggel a táplálékuk (csigák, rovarok) megtartására szolgál. A másik ilyen közös tulajdonságuk, hogy a fejükön egy kis csontos kinövés található, ami egy szarvra hasonlít. Ha ilyen halakat veszünk, fontos megnézni, hogy a hasuk ne legyen lapos és a szemeik ne legyenek beesettek, mert ezek a tünetek az frissen importált egyedekre jellemzőek.Ha felülről nézzük, akkor az ivarérett hímek feje sokkal hosszabb és szélesebb, mint a nőstényeké, ezenkívül a mellúszóik is nagyobbak és több sörte található rajtuk. Szaporodásuk akváriumban még nem volt sikeres, de a természetben az agyagos folyópartban található mély üregekbe rakja az ikráit az esős évszakban. Az nem tisztázott, hogy saját maguk készítik ezeket az üregeket, vagy elfoglalják a madarak által készített üregeket, amikor a vízszint emelkedni kezd. Sajnos akváriumban nehéz megteremteni ezeket a körülményeket, és a biztos szaporításhoz nagyobb csapatot lenne érdemes tartani belőlük, amihez hatalmas medencére volna szükség.

 

Jaguárharcsa-Liosomadoras oncinus
Származás: Dél-Amerika; Rio Ucayali (Peru), Rio Xeruiuni, Rio Negro (Brazília)

Testhossz: 25 cm

Természetes élőhely: Nagyobb folyók, tavak, patakok és elárasztott területek.

Viselkedés: Éjszaka és szürkületkor aktív, viszonylag békés hal. Társas akváriumba való. 5 cm-nél nagyobb halakkal már együtt tartható. Kis csapatban jobban érzik magukat.

Táplálkozás: Ragadozó; élő halakat és fagyasztott eleségeket igényel. Lámpaoltás után etessük.

Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik.

Medence: Minimum 200 literes

Halnépesség: 300 literre 2-3 hal

Dekoráció: Növényekből és gyökerekből építsünk nekik búvóhelyet. Nem szeretik az erős fényt, ezért telepítsünk vízfelszínen úszó növényeket az akváriumba.

Hőmérséklet: 20-28 °C

pH: 4,8-7,2

Keménység: 1-15NK°

Várható életkor: 8-12 év

Megjegyzés: Nevét a testén található jaguárszerű mintázatról kapta. Alapszíne világos-barna, amelyen sötétebb szabálytalan foltok találhatóak. Az oldalvonal mentén egy világos, sárgás csík húzódik végig a kopoltyúfedőtől a farokig. Ez a mintázat az úszókon is jól látszik. Teste tömzsi, feje széles és lapos.

Napközben a búvóhelyén pihen, amit minden beolakodótól megvéd, ezért ha több halat szeretnént tartani ugyanabban az akváriumban, akkor gondoskodnunk kell megfelelő számú búvóhelyről is.A hím színesebb, mint a nőstény, ezenkívül a hímek farok alatti úszója módosult, hasonlít az elevenszülők gonopodiumához. A kifejlett hímek mell- és hátúszója vastagabb is. Ikrái belső megtermékenyítésűek, amelyeket rögtön a megtermékenyítés után a nőstény kienged.

 

Tarka páncélosharcsa-Megalechis thoracata
Származás: Dél-Amerika, az Amazonastól északra

Testhossz: 18 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású vizek. Jól alkalmazkodott az oxigénhiányos vizekhez is.

Viselkedés: Békés természetű, de a párzási időszakban agresszívvé válhat. Nagy akváriumban, nagyobb halakkal jól társítható.

Táplálkozás: Mindenevő, de előnyben részesíti az élő, vagy fagyasztott vörös szúnyoglárvát.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 150 literes

Halnépesség: 150 literre 2-3 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom kavics, növények, gyökerek. Tágas úszótérrel rendelkező akvárium.

Hőmérséklet: 20-28°C

pH: 6-8

Keménység: 10-20NK°

Várható életkor: 4-8 év

A tarka páncélosharcsa teste zömök, alapszíne barnás, néhol zöldes, szürkés beütéssel. A háta sötétebb színű, míg a hasi részen világosbarna, gyakran fehér. Az egész teste - beleértve a hasi részt is - kisebb-nagyobb foltokkal tarkított. Úszóin szintén megtalálhatóak ezek a foltok. Szája körül két pár bajusz található. A torokátum harcsa tartásan nem túl nehéz. Fenéklakó, néha elég hevesen túrja az akvárium talaját, ilyenkor előfordulhat, hogy kiássa a növényeket, ezért célszerű azokat kisebb kövekkel körberakni. A nemeket elég könnyű megkülönböztetni: a hímek erős, vöröses-barnás színű mellúszótüskét viselnek.Szaporodásmódja igen látványos. Habfészeképítő halról van szó, ami azt jelenti, hogy a hím az ikrák számára nyálából lassan oldódó habot választ ki, ebbe rakja a nőstény a 1,5-2 mm átmérőjű sárga ikráit, így biztosítva az ikrák számára a megfelelő oxigénellátást. A habfészküket általában vízen úszó növények közé, vagy a vízfelszín közelében lévő nagyobb levelek fonákjára építik. Ívatásához kissé lágy, közepesen kemény, semleges, esetleg enyhén savas kémhatású, 25-26°C-os víz szükséges. A hím vigyáz a habfészekben lévő ikrákra, ezért a nőstényt célszerű kivenni, mert a hím agresszívvé válhat. Az ikrák száma elérheti a 100-at is.

 

Óriás morgóharcsa-Mogalodoras uranoscopus
Származás: Dél-Amerika; Ecuador, Peru, Bolivia, Kolumbia, Brazília

Testhossz: 70 cm

Természetes élőhely: Az Amazonas-medence, lassú folyású vagy állóvizeiben, általában a víz alatti gyökerek közötti búvóhelyeken.

Viselkedés: Békés harcsafajta,hasonló méretű halakkal jól tartható. Mivel testét erős páncélzat fedi, ezért akár agresszívebb sügérekkel is jól együtt tartható.

Táplálkozás: Mindenevő, a természetben a talajban élő puhatestűekkel és a vízbe hulló gyümölcsökkel táplálkozik. Akváriumban nem válogatós mindent megeszik, nagyon kedveli a csigákat.

Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik.

Medence: Minimum 1500 literes

Halnépesség: 1500 literre 2-3 hal

Dekoráció: Gyengén megvilágított akvárium, gyökerekből és nagyobb kövekből búvóhelyek. Az akvárium világítását a sok vízinövény beültetésével is lehet tompítani. Aljzatnak válasszunk homokot, vagy apró szemű kavicsot, hogy az érzékeny bajszukat ne sértse fel.

Hőmérséklet: 21-25 °C

pH: 5,8-7,4

Keménység: 1-25 NK°

Várható életkor: 20 év

Ez a természetben hatalmasra megnövő harcsa, akváriumi körülmények között általában "kisebb" marad (45-50 cm), de mivel kisebb csapatban érzi jól magát, ezért csak óriási akváriumban ajánlott tartani őket. Minden dekorációs elemet úgy rögzítsünk, hogy azt a halak ne tudják elmozdítani, mert kárt tehetnek vele az akvárium üvegében. Az Óriás, morgóharcsa testét éles csontos lemezek és kiálló tüskék fedik, valamint a hát- és mellúszók fűrészes sugarai kiváló védelmet biztosítanak számukra szinte minden ragadozóval szemben. A testükön található sötét barna csontlemezek és világosabb zöldes-barna alapszínük segítségével könnyen beazonosíthatóak. Két pár bajuszuk van.Ezek a harcsák is képesek hangokat kiadni, mégpedig kétféle képpen is: a mellúszójuk segítségével, amit behúznak a testük mellé és hozzádörzsölik ahhoz, vagy a fejük mögött található izom segítségével, aminek a másik vége hozzáér az úszóholyagjukhoz, így egy sokkal mélyebb hangot hoz létre.A természetben vándorló életmódot folytat és általában valamilyen nagyobb klímaváltozás ösztönzi őket a szaporodásra, amit akváriumi körülmények között lehetetlen reprodukálni.

 

 Dél-amerikai darázsharcsa-Microglanis iheringi
Származás: Dél-Amerika; Venezuela és Kolumbia

Testhossz: 5-7 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású folyókban

Viselkedés: Békés, éjszakai harcsa, társas akváriumba való, de ami befér a száján azt megeszi, ezért a nagyon apró halivadékokat éjszaka levadássza.

Táplálkozás: Mindenevő, a természetben a rovarokat és azok lárváit fogyasztja, akváriumban elfogadja az élő és fagyasztott eleségeket és a különböző száraz tápokat is.

Szaporítás: Akváriumban nagyon ritka

Medence: Minimum 60 literes

Halnépesség: 75 literre 3 hal

Dekoráció: Homokos aljzat, elegendő szabad tér az úszáshoz és sok búvóhely, ahol napközben tartózkodhat és sűrű növényzet. Nem szereti a túl erős megvilágítást, ezért vízfelszínen úszó növényekkel tompítsuk a fényerőt.

Hőmérséklet: 21-26 °C

pH: 6,5-7,5

Keménység: 10-18 NK°

Várható életkor: 3-5 év

Az Dél-amrikai darázsharcsa teste világosbarna színű, amelyen sötétbarna mintázat található. A hátúszó szinte teljesen sötétbarna, csak a teteje világosabb. A farokúszón pedig egy vastag sötétbarna csík húzódik függőlegesen. A nőstények egy kicsit testesebbek, mint a hímek. Neve alapján könnyen összekeverhető az ázsiai darázsharcsával (Pseudomystus siamensis), de testük formája és mintázata, valamint méretük alapján könnyű őket megkülönböztetni. Éjszakai életmódot folytat, nappal szinte sohasam mutatkozik, csak etetéskor jön elő búvóhelyéről.Sajnos szaporítása akváriumban nagyon ritka, néhány akvaristának sikerült csak. A következő vízparaméterekkel: 4,8-6 pH, hőmérséklet 22-25 °C. A harcsákat változatos élő eleségekkel kell etetni, pl. élő vízibolha, szúnyoglárva, kagyló és garnéla. Egyes beszámolók szerint serkentheti az ívást az 50%-os vízcsere hűvösebb vízre.

 

Ezüstös macskaharcsa-Mystus tengara
Származás: Ázsia; Pakisztán, Nepál, Banglades, Mianmar, India

Testhossz: 8 cm

Természetes élőhely: A lassabb folyású folyókban, valamint az állóvizekben is megtalálható.

Viselkedés: Békés csapathal, igényli a fajtársai társaságát, ezért legalább 4 halat tartsunk belőlük. Más, hasonló méretű békés halakkal jól együtt tartható.

Táplálkozás: Mindenevő; Alapvetően elfogad mindenféle élő, fagyasztott, és száraz tápot is.

Szaporítás: Akváriumban nem megoldott

Medence: Minimum 100 literes

Halnépesség: 150 literre 4 hal

Dekoráció: Kedveli az olyan növényekkel dúsan beültetett medencét, amelyben minimális a vízmozgás. Biztosítsunk számára búvóhelyeket gyökerekből, vagy nagyobb ágakból.

Hőmérséklet: 20-27 °C

pH: 6-7

Keménység: 2-25 NK°

Várható életkor: 3-5 év

Az Ezüstös macskaharcsa teste világosbarna a háti részen, és a hasuk felé haladva átváltozik fakó sárga színűvé. Testükön négy párhuzamos, vízszintes barna csík fut végig, és a kopoltyú mögött egy sötét folt látható. Fejükön 4 pár bajuszszál található. Egy jól látható barázda található a fejük tetején, amely elér egészen a fej végéig (ez a Mystus vittatus-nál sokkal rövidebb). A farokúszó villás, és a felső része hosszabb, mint az alsó. 1822-es leírásuk óta a hal sok vita tárgyát képezi, mert kinézete nagyon hasonló a Mystus vittatus-hoz, egyes feltevések szerint azok szinonimája kéne, hogy legyen. Amennyiben a tudományos leírásban szereplő képek helyesek, akkor az M. tengara zsírúszója hosszabb, valamint a testükön található csíkok is halványabbak. A mellúszó és a hátúszó első sugarai megvastagodtak, és a halak védelmi eszközként használják, amivel fájdalmas sérülést okozhatnak a figyelmetlen akvaristáknak.

Az Ezüstös macskaharcsa ivarszerve a farok alatti úszó előtt található, és a hímeké hosszabb, mint a nőstényeké. A nőstények teste vaskosabb. Más Mystus fajokhoz hasonlóan íváskor az ikrákat szétszórják, amit a felnőtt halak meg is ehetnek, ha nem különítjük el őket az ikráktól. Egyes megfigyelések szerint a nagyobb mértékű, hideg vízzel történő vízcsere serkentőleg hat a halak ívó-kedvére. Sajnos a Mystus tengara szaporítása akváriumban nem megoldott.

 

Zebra szívóharcsa-Otocinclus cocama
Származás: Dél-Amerika, Peru; a Maranóon és az Ucayali folyók alsó folyása

Testhossz: 3,5-4 cm

Természetes élőhely: Tiszta vizekben a part menti sekélyebb részeknél, a sűrű növényzetben.

Viselkedés: Félénk és visszahúzódó, a legjobb kis termetű pontylazacokkal, törpesügérekkel, vagy kisebb corydorasokkal tartani. Kisebb csapatban tartsuk.

Táplálkozás: Mindenevő; apró élő eleségekkel, fagyasztott tápokkal, valamint növényi tartalmú tablettákkal jól tartható. Alkalmanként adhatunk neki uborkát vagy cukkinit. Kedveli az algákat.

Szaporítás: Akváriumban még nagyon ritka

Medence: Minimum 35 literes

Halnépesség: 50 literre 5-6 hal

Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban tartsuk, érdemes néhány széles levelű vízinövényt is beültetni, valamint gyökerekkel és nagyobb kövekkel díszíthetjük a medencét. A megfelelő alganövekedés érdekében a világítás legyen erős.

Hőmérséklet: 21-25 °C

pH: 6-7,5

Keménység: 2-12NK°

Várható életkor: 5 év

Megjegyzés: Csak 2001 óta ismert az akvarisztikában ez az apró harcsa, és 2004-ben történt meg a rendszertani besorolása, sajnos azóta is elég ritkán lehet vele találkozni. Akváriumi tartása kicsit problémásabb, mint más Otocinclus fajoké, mert sokkal érzékenyebbek a vízminőségre. Testének alapszíne a kékes-fehértől a sárgásig változhat. A hal a szájánál és a fej felső részén sötétbarna színű, így a fejen egy jellegzetes „V” alakú világos minta rajzolódik ki. Minden halnak egyedi a mintázata, de általánosságban elmondható, hogy 4 sötétbarna vagy fekete függőleges sáv húzódik a hal testén: egy a hátúszó elejénél, egy a hátúszó végénél, egy a hátúszó és a farokúszó között, és az utolsó a farokúszó tövénél. Másik jellegzetessége, hogy a farokúszón egy „W” alakú minta található. Más Otocinclus-okkal ellentétben az oldalvonala a test teljes hosszán végigfut. A perui folyók gyors folyásúak, tiszta vizűek. Ezt akváriumban erős szűréssel és levegőztetéssel biztosíthatjuk halainknak, amik erre igényt tartanak.A nemek megkülönböztetése fiatal korban nehéz, a felnőtt hímek ivarszervének a vége hegyes, de ezt nehéz megfigyelni a kis termetük miatt. A nőstények általában nagyobbak és a hasi részük teltebb.

 

Tigrisszalagos vértesharcsa-Panaqolus maccus
Szinonímák: Panaque maccus, L-104 harcsa, L-162-es harcsa

Magyar név: Tigrisszalagos vértesharcsa

Csoport: Harcsák

Származás: Dél-Amerika; Venezuela, a Rio Orinoco medencéje

Testhossz: 10 cm

Természetes élőhely: Az Andok fehérvizű folyóiban, az aljzat közelében, uszadékfák között.

Viselkedés: Békés, de területvédő harcsafajta, ha nincs elegendő búvóhely számukra, akkor agresszívvé válhatnak.

Táplálkozás: Növényevő, mint minden más Panaque harcsa, ez is ún. faevő, azaz a gyökereken kialakuló biofilm réteget (Aufwuchs) legeli le, valamint magát a fát is elrágja, ami az emésztéséhez nélkülözhetetlen. Ezen kívül adhatunk nekik uborkát, salátát és spirulina tablettákat, valamint garnélát és halhúst is.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 180 literre 4-5 hal

Dekoráció: Kedvelik a félhomályos, növényekkel sűrűn beültetett medencét, amiben sok búvóhely áll rendelkezésre. Mindenképpen szükség van gyökerekre és faágakra, mert ezeket előszeretettel rágcsálja és ez az emésztésükhöz is nélkülözhetetlen.

Hőmérséklet: 22-30 °C

pH: 5,5-7,5

Keménység: 7-20NK°

Várható életkor: 8-10 év

Tartásukhoz egy tipikus dél-amerikai akvárium a legmegfelelőbb, melynek vize enyhén savas és lágy, de fontos a víz magas oxigénszintje, és a jó áramlás is, amit egy megfelelő külső szűrővel könnyen biztosítani tudunk. Ezek a harcsák azonban jól alkalmazkodnak a keményebb, lúgosabb vízhez is, bár a szaporodásuk kérdéses ilyen körülmények között. A has kivételével az egész testet csontlemezek borítják. A színezete függ a hal korától és származási helyétől is. Általánosságban elmondható, hogy testük sötétbarna vagy fekete, amelyen 5-12 vékony sárga, vagy fehér csík található. Ez a mintázat az úszókon is jól látszik. A hasi rész fehér. Mintázatának és éjszaki életmódjának köszönhetően ritkán látni nappal az akváriumban.A hímek a szaporodási időszakban kefeszerű szőröket növesztenek a hátukon és a kopoltyúfedőn. A nőstények nagyobbra nőnek és a hasi részen teltebbek. Szaporodáshoz meg kell próbálni leutánozni a száraz évszakot követő esős időszakot, amikor a természetes élőhelyén is szaporodik. A száraz évszakban a víz 26-27 °C körüli, a pH 7,5 és a vízkeménység is magasabb. Az ezt követő esős időszakban a víz lehűl, lágyabb lesz, és pH is 7 körülire esik vissza, az esőzések hatására. Akváriumban érdemes a vízáramlást nagyobbra állítani és egy porlasztókövet is betenni a medencébe, valamint kikapcsolni a fűtést és napi 20%-os vízcserét végrehajtani hidegebb esővízzel, vagy ozmóvízzel. Várjuk meg, amíg lecsökken a vízhőfok 21-22 °C-ra (kb. 4 nap alatt 4 vízcserével), majd kapcsoljuk vissza a fűtést, és várjuk az ívást. Ha a halak 1 hónap múlva sem kezdenek ívni, akkor kezdjük az egészet előröl. Akár több ilyen ciklust is végig kell csinálni, mire a halak elkezdenek ívni. Biztosítsunk a harcsáknak elegendő barlangot, amiben tudnak ívni (pl. PVC csövek, kerámia csövek). Az ikrák száma 20-25 lehet, amelyek viszonylag nagyok. Ezután a hím vigyáz az ikrákra, amelyek 5-6 nap múlva kelnek ki, de 20-25 napig még a barlangban maradnak. A kishalak 3,5 cm-es korukban kezdenek színesedni.

 

Feketecsíkos vértesharcsa-Panaque nigrolineatus
Származás: Dél-Amerika, Dél-Kolumbia

Testhossz: 40 cm

Természetes élőhely: A Putumayo folyó Dél-Kolumbiában

Viselkedés: Saját fajtársaival agresszív, de más halfajokkal békés. Éjszakai állat.

Táplálkozás: Etetésénél az első három helyen az alga szerepel, utána jöhetnek az eleségtabletták, forrázott saláta, cukkini.

Szaporítás: Akváriumi körülmények között még nem tenyésztették.

Medence: Minimum 300 literes

Halnépesség: 400 literre 1 pár

Dekoráció: Tőzegfával, szőlőtőkével dekorálhatjuk medencéjét, amit előszeretettel rág.

Hőmérséklet: 22-26 °C

pH: 6,5- 7,5

Keménység: 2-15 NK°

Várható életkor: 10-20 év

A feketecsíkos vértesharcsa testét mindenhol csontos páncél borítja, ezalól csak a hasa a kivétel. Feje nagy, széles és lapos. Szája a feje alsó oldalán van, és szívókorong formájú. Testének alapszíne fekete, amelyen hosszú fehér, vagy sárgás csíkok húzódnak végig. A szeme színe világos narancssárga, vagy vörös. Nagy akváriumba, nagyobb halak közé való, nagyon dekoratív algaevő. Piros szemével és csíkozottságával nagyon látványos. Jól szűrt, erősen áramló vizet szeret. Éjszaka aktív állatok, nappal gyökerek és kövek között bújik meg. A növények friss hajtásait leehetik. A nemek megkülönböztetése nem egyszerű, néhányan azt mondják, hogy a hímeknek keményebbek a mellúszóik. A feketecsíkos vértesharcsák - ha lehet kapni kereskedésekben - általában elég drága halak. Vizüket ha módunkban áll ne kezeljük semmilyen gyógyszerrel, ha ez mégis szükséges, akkor csak kis mennyiségben adagolva tegyük. Általában a gyógyszerek felhalmozódnak az algákban, és amikor a halak megeszik azt, az a halálukhoz vezethet. A feketecsíkos vértesharcsák lassan növekszenek, és nagyon érzékenyek a víz kémiai változásaira. Ezenkívül hajlamosak a különböző bélproblémákra, amit a nem megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék okoz, ezért is fontos a magas rosttartalmú eledel számukra. Kezdő akvaristák számára nem ajánlott.

 

Kékszemű vértesharcsa-Panaque suttonorum
Származás: Dél-Amerika, Kolumbia, Guyana

Testhossz: 45 cm

Természetes élőhely: Tiszta vizű, oxigéndús hegyi folyókban

Viselkedés: Békés, de a hímek területvédők . Éjszakai állat.

Táplálkozás: Mindenevő, de alapvetően növényeket eszik legfontosabb eleség az alga, utána jöhetnek az eleségtabletták, forrázott saláta, cukkini.

Szaporítás: Akváriumi körülmények között még nem volt sikeres.

Medence: Minimum 300 literes

Halnépesség: 360 literre 1 hal

Dekoráció: Inkább lapos, széles akvárium, erős áramlás és aljzatnak nagyobb szemű kavics. Néhány nagyobb kőből esetleg gyökerekből barlangok, búvóhelyek.

Hőmérséklet: 22-25 °C

pH: 6,2-7,5

Keménység: 4-15NK°

Várható életkor: 10-15 év

A Kékszemű vértesharcsa testét a hasa kivételével mindenhol csontos lemezek borítják. A feje széles, lapos és nagy. A száj a fej alsó részén található és szívókorongra emlékeztet. Az egész teste fekete színű, és gyönyörű kék szemei vannak. A hátúszó vitorlaszerűen felfelé áll. A vízminőségre nagyon érzékenyek és nem jól bírják a gyógyszeres kezelést. A hímeknek kefe szerű szőrők nőnek a szemük alatti részen és a mellúszóikon. Ezek a szőrök gyakran a test más részein is megtalálhatóak, úgymint a fejen és a test hátsó részein. Sajnos akváriumi szaporodásuk még nem volt dokumentálva, de hasonlóan más nagyobb testű harcsákhoz megfelelő méretű kerti tavakban ez esetleg lehetséges. Nagyon jó algaevők, ezért feltétlenül biztosítani kell számukra megfelelő növényi táplálékot, különben a vízinövényeket is megrághatják.

 

Ázsiai cápaharcsa-Pangasianodon hypophthalmus
Származás: Ázsia, Thaiföld, Laos, Kambodzsa, Vietnám

Testhossz: A természetben 130 cm, de akváriumban ritkán nő 90 cm-nél nagyobbra.

Természetes élőhely: A Mekong folyó alsó vidékén és a Chao Phraya folyóban.

Viselkedés: Elég békés természetű, de a kisebb halakat megeheti, és aktív viselkedésével az ilyedősebb halakat zavarhatja. Nagyobb testű vízfelszín közelében úszó halakkal jól tartható. A természetben kisebb csapatokban él.

Táplálkozás: Mindenevő, de a fiatal halaknak sok fehérjére van szükségük, míg a nagyobb halaknak adhatunk forrázott zöldségeket vagy gyümölcsdarabokat is.

Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.

Medence: Minimum 1000 literes (fiatal halaknak)

Halnépesség: 5000 literre 3 hal

Dekoráció: Akváriumukba tehetünk gyökereket, ágakat és nagy lapos köveket, de ezeket úgy kell rögzíteni, hogy a halak ne tudják elmozdítani azokat. A legfontosabb a megfelelő méretű úszótér és a nem túl erős megvilágítás. A vízmozgás legyen közepes vagy erős. Vízfelszínen úszó növények segíthetik a világítás erősségének csökkentését.

Hőmérséklet: 22-26 °C

pH: 6,5-7,5

Keménység: 2-30 NK°

Várható életkor: 20 év

Csak olyan akvaristák vágjanak bele a Cápaharcsa tartásába, akiknek megfelelő méretű akvárium áll rendelkezésére, ugyanis kis akváriumban gyakran idegesek és ijedősek lesznek a halak és hirtelen megindulva nekiúsznak az üvegnek és a tereptárgyaknak, amivel könnyen sérüléseket okozhatnak maguknak. Ijedős természete végett az akvárium üvegét kopogtatni méginkább tilosabb, mint más fajok esetében. Nagy termete ellenére kedveli a társaságot, ha belevágunk gondozásába, akkor 2-4 egyedet tartsunk. Nem agresszív, akár 30-40 cm-s példányok is tarthatók kisebb halakkal, nem bántja őket. Remekül társítható nagyobb termetű ázsiai halakkal (csókos gurámi, vörösorrú torpedómárna, öves díszcsík). Nemcsak Ázsiában kedvelt húsa, hazánkban is kapható élelmezési célokra. A fiatal halak, amelyeket a kereskedésekben lehet kapni, vitathatatlanul szép ezüstös és kékes színezetűek, és az oldalvonaluk mentén, valamint az alatt egy-egy sötét csík húzódik. A felnőtt halak teste egyenletesen szürke, a hasi részük fehér. A farok alatti és a farokúszón fekete csík található. Létezik albínó változata is.A kifejlett halaknál a nemek megkülönböztethetőek: a nőstények mintázata fakóbb és testük vaskosabb, de a fiatal halaknál a nemek megkülönböztetése szinte lehetetlen. Szaporodásukat a természetben már megfigyelték: a halak késő tavasszal és a nyári hónapokban felúsznak a folyón, ahol később ívnak. Természetesen ezeket a feltételeket akváriumi körülmények között nem lehet biztosítani, ezért akváriumi tenyésztésük nem megoldott. Természetes élőhelyén finom húsa miatt tartják és halastavakban tenyésztik.

 

Feketefarkú üvegharcsa-Pareutropius buffei
Származás: Afrika, Nigéria

Testhossz: 8 cm

Természetes élőhely: A Niger folyó területén a partok közelében él.

Viselkedés: Látványos, jól társítható békés csapathal. Ha több példányt tartunk, akkor vegyes akváriumban is jól érzi magát.

Táplálkozás: Apró élő eleséggel, vagy lemezes tápokkal etethető.

Szaporítás: Akváriumi körülmények között tenyésztése nagyon nehéz.

Medence: Minimum 110 literes

Halnépesség: 110 literre 5-6 hal.

Dekoráció: Az akvárium sarkait ültessük be sűrűn növényekkel, hogy legyen hová elbújniuk. Használhatunk úszó növényeket is, hogy csökkentsük a világítás erejét. Az aljzat legyen sötét.

Hőmérséklet: 24-28 °C

pH: 6-8

Keménység: 5-19 NK°

Várható életkor: 8 év

A fecskefarkú üvegharcsa teste hosszúkás, melyen egy vízszintes fekete csík fut végig. Három pár bajusza van és a hátúszója magas. A teste alapszíne fehér vagy kékes, és mint nevéből is látszik: áttetsző. Testén van még két másik csík is, amik hangsúlyosabbak lesznek, ahogy a hal öregszik. Az egyik csík a háton található, míg a másik a hasi részen. Ennek az afrikai üvegharcsának hosszú, villás farka van. A szemei nagyok, a szája pedig kicsi. Az úszói átlátszóak. Szereti az erős vízáramlást és a tiszta vizet. Általában csapatban lebegnek, vagy úsznak. Ha üvegharcsánk nem kap megfelelő eleséget megcsípkedheti a növények leveleit. Ha hálóval próbáljuk kiszedni az akváriumból, könnyen beleakadhat, mert a hát- és mellúszóin tüskék találhatóak, ezért inkább befőttesüveggel, vagy zacskóval próbálkozzunk. 

A fecskefarkú üvegharcsa nősténye sokkal testesebb, mint a hím. Szaporodásuk a természetben az esős évszakban történik, ezért próbálkozhatunk egy nagyobb vízcserével stimulálni a szaporodásukat. Íváshoz egy hímhez két nőstényt tegyünk. Az ikrák száma elérheti a 100-at is, amit a növények közé raknak. Az ikrák kelési ideje 2-5 nap. A szülőket ki kell venni miután leikráztak. Az ivadékokat nehéz felnevelni, próbáljunk nekik apró élő eleséget adni (Artemia).

 

Zebrasávos pekolica-Peckoltia compta
Származás: Dél-Amerika; Brazília, a rio Tapajós és a rio Jamanxim folyók.

Testhossz: 11 cm

Természetes élőhely: A közepesen gyors, és a gyors folyású, tiszta vizű folyókban él, amelyeknek köves az alja. Legtöbbször a nyugodtabb részeken, a kövek között tartózkodik.

Viselkedés: Egy kissé területvédő, de békés hal. Más halakkal jól együtt tartható, amelyeknek hasonlóan meleg, és savas vízre van szüksége.

Táplálkozás: Mindenevő; Nem kifejezetten algaevő, inkább a húsos tápokat fogyasztja.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 120 literes

Halnépesség: 150 literre 3-4 hal

Dekoráció: Egy tipikus dél-amerikai biotóp akváriumban, kövekkel, gyökerekkel, és sok búvóhellyel jól tartható. Élő növények sem szükségesek a medencéjükbe, de ezeket nem bántja, ha mégis helyezünk be néhányat. Kedvelik a kicsit erősebb vízmozgást.

Hőmérséklet: 24-28 °C

pH: 5-7,4

Keménység: 1-16 NK°

Várható életkor: 5-8 év

A mintázatuk elég változatos, ennek ellenére elég könnyű azonosítani ezt a gyönyörű harcsát. Testüket vastag, sötét, függőleges csíkok borítják, míg a fejükön ezek a csíkok vízszintesen futnak. A fiatal halakon több a sárgás alapszín, míg a kifejlett harcsák sötétebbek, és sokkal több csík található a testükön, valamint a csíkos mintázatuk is megváltozik: a csíkok megtörnek, és néhol pontok jelenhetnek meg. Az újonnan betelepített, vagy a stresszes halak színezete fakóbb, de miután megszokták új helyüket a színezetük is sokkal ragyogóbb lesz.A kifejlett hímek mellúszóinak első sugarán, és a testük hátsó részén fogszerű kinövések találhatóak. A nőstények testén nincsenek ilyen kinövések, és kissé teltebbek a hímeknél, ami akkor sokkal szembetűnőbb, ha felülről nézzük őket. Barlangba ikrázó harcsa, ezért helyezzünk virágcserepeket, agyagcsöveket a medencéjükbe, vagy építsünk kövekből barlangokat. A víz keménységének, és hőmérsékletének csökkentése általában beindítja a szaporodási ösztönt, ami a természetben az esős évszak során következik be. A nőstény több napra beköltözik a hím barlangjába, és ekkor történik a szaporodás. A hím védi, és úszóival legyezgeti az ikrákat. Az ikrák 5-7 nap alatt kelnek ki, és az ivadékok a kelés után további 3-5 nap múlva úsznak el. Utána már adhatunk nekik kisebb méretű tápokat. Kisebb vízcserékkel biztosítsuk számukra a megfelelő vízminőséget.

 

Márványos hátonúszóharcsa-Synodontis schoutedeni
Származás: Afrika, Kongó

Testhossz: 14 cm

Természetes élőhely: A Congo folyó középső szakasza.

Viselkedés: Nagyobb társas akváriumba való, ahol egész nap a növények között rejtőzik, és csak sötétedéskor jön elő.

Táplálkozás: Mindenevő, a kisebb eleségektől a nagyobb szemcséjű tápokig mindent megeszik.

Szaporítás: Akváriumban nem tenyésztik.

Medence: Minimum 150 literes

Halnépesség: 200 literre 4-5 hal.

Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium. Gyökerekből, kövekből építhetünk számára búvóhelyet.

Hőmérséklet: 22-26°C

pH: 6-7

Keménység: 1-15 NK°

Várható életkor: 10 év

Sajnos nem lehet túlságosan gyakran hozzájutni, pedig gyönyörű kiegészítője egy kongói biotóp medencének, a kongólazacok, molnárlazacok és pillangóhalak, netán egy bozóthalpár társaként. A kisebb méretű hátonúszók közül a legszebb mintázatú. Alapszíne a sárgától egészen a világosbarnáig változhat, amin sötét márványminták találhatóak. Ezeknek a márványmintáknak az alakja is nagyon különböző lehet. Nincs két egyforma mintájú hal. Szeretik az oxigéndús vizet és a viszonylag erős áramlást. Szeretik a sűrű vízcserét. Biztosítsunk számukra búvóhelyet ott, ahol erős az áramlás. A márványos hátonúszó harcsa éjszakai állat, általában naplemente után hagyja el a búvóhelyét. Egy növényekkel sűrűn beültetett, gyengén megvilágított akváriumban nappal is gyakrabban előjönnek. Ha több egyedet is tartunk, akkor mindegyiknek biztosítsuk saját búvóhelyet, mert territoriális viselkedésük miatt agresszívé válhatnak egymással.

 

Vörösfarkú harcsa-Phractocephalus hemioliopterus
Származás: Dél-Amerika, Venezuela, Guyana, Ecuador, Kolumbia, Peru, Brazília, Bolívia.

Testhossz: 110 cm; Akváriumban általában kisebbre nő.

Természetes élőhely: Szinte az egész Amazonas területén megtalálható, a gyors folyású zúgóktól, egészen az elárasztott erdőkig.

Viselkedés: Békés, éjszaka aktív harcsa, de a nálánál kisebb halakat levadássza. Hasonló méretű, vízfelszín közelében élő halakkal jól tartható. A fajtársaival szemben területvédő.

Táplálkozás: Mindenevő, a természetben megeszik mindent, amit tud: halakat, rovarokat, gyümölcsöket. Akváriumban inkább a húsos étrendet kedveli: kagylóhús, földigiliszta halhús. Figyeljünk rá, hogy ne etessük túl. A fiatal halakat kétnaponta, kifejlett halakat hetente etessük.

Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.

Medence: Minimum 1000 literes (fiatal halak)

Halnépesség: 6000 literre 1 kifejlett hal

Dekoráció: A kifejlett példányoknak nem sok dekoráció kell, csak a világítás ne legyen túl erős. Esetleg nagyobb gyökereket és néhány laposabb követ lehet betenni medencéjükbe, de fontos, hogy ezeket úgy rögzítsük, hogy a halak ne tudják elmozdítani őket. Aljzatnak a nagyobb szemű kavics megfelelő. Fontos a jó biológiai szűrés.

Hőmérséklet: 21-26 °C

pH: 6-7,5

Keménység: 2-12 NK°

Várható életkor: 15-20 év

A vörösfarkú harcsa teste hosszúkás, feje lapos. Három pár bajuszszála a száj környékén található. Teste a háti részen sötét színű, fején apró fekete pöttyök találhatóak. A farok tövétől a szájig egy széles fehér sáv hózódik a test oldalsó és alsó részén. Az úszók fekete színűek, kivéve a farokúszót, ami élénkvörös színű, amiről a hal a nevét is kapta. A hátúszó felső része is narancssárga, vagy vörös színű. Létezik albínó színváltozata is, de ezek nagyon ritkák. Nappal általában a rejtekhelyén pihen, és csak alkonyatkor válik aktívvá.Viszonylag gyorsan nőnek, hamar kinövik az akváriumukat. A fiatal halakat még tarthatjuk hagyományos akváriumban, de a kifejlett egyedeknek óriási medencére van szükségük, ezért csak olyan akvaristák vágjanak bele a tartásukba, akik biztosítani tudják számukra a megfelelő életkörülményeket. Egy másik probléma forrása a halak etetése lehet: szinte bármit megesznek, de hajlamosak túlenni magukat, és ha huzamosabb ideig túl gyakran kapnak enni (fehérjében gazdag tápokat), akkor ellustulnak és elhíznak, ami hosszú távon a harcsáink pusztulásához vezethet. Fontos megjegyezni, hogy lenyelhetik az akváriumban lévő kisebb tárgyakat is (pl. hőmérő), ezért minél kevesebb ilyen dolgot tartsunk medencéjükben.Dél-Amerikában kedvelt horgászhal, de a húsát a helyiek nem kedvelik, mert az sötét színű. Van példa rá, hogy a Tigris lapátorrú harcsával összeívnak és hibridek keletkeznek, amelyek különböző neveken az akvárium-hobbiban is fellelhetőek, de ezek a hibridek még nagyobbra nőnek.

 

Szalagos dominóharcsa-Pimelodus ornatus
Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Ecuador, Peru, Brazília, Paraguay, Argentína

Testhossz: 24-28 cm

Természetes élőhely: A sekély folyóvizekben, általában a homokos, vagy iszapos aljzat közelében. Ugyancsak megtalálható a folyók által elárasztott területeken.

Viselkedés: Elég békés harcsa, de ne felejtsük el, hogy a kisebb halakat megeszi. Egymagában is tarható, de inkább kisebb csapatban érzi jól magát, ilyenkor sokkal aktívabb is.

Táplálkozás: Ragadozó; nem válogatós, elsősorban élő eleségeket igényelnek, de megeszik a fagyasztott és száraz tápokat is. Figyeljünk rá, hogy ne etessük túl.

Szaporítás: Akváriumi körülmények között még nem volt sikeres.

Medence: Minimum 350 literes

Halnépesség: 500 literre 3-4 hal

Dekoráció: Gyengén megvilágított akvárium, sok úszóhellyel és néhány búvóhely. Esetleg ágakkal és gyökerekkel dekorálhatjuk a medencét. Az aljzat legyen folyami homok. Túl erős megvilágítás esetén nem nagyon fognak mozogni, legfeljebb etetéskor.

Hőmérséklet: 24-25 °C

pH: 6-7,2

Keménység: 2-18 NK°

Várható életkor: 20 év

A Díszes pimelódusz testén három vastag sötét sáv található: az első a hátúszó tövétől a farokúszó felső részéig fut a hal hátán vízszintesen, a második az első sáv alatt fut és egy vastag fehér csík választja el őket, a harmadik pedig ék alakban fut lefelé a hátúszó elejétől a mell- és hasúszó közé. A fej sötétszürke színű, a hátúszó világos, amelyen egy sötét folt található. A hasi rész fehér. A mellúszók és a hátúszó első sugarai elég merevek, amelyek könnyen beakadhatnak a hálóba, sőt meg is szúrhatják a figyelmetlen akvaristát. Ezeken a tüskéken lévő nyálkás anyag helyi gyulladást okozhat, ami nagyon fájdalmas is lehet. Hosszú bajszával, amely elér a has alatti úszóig is, valamint a száj alsó részén található 4 bajuszszálával azonnal megtalálja a talajon az élelmet. Ebben kiváló szaglása is segíti. Érdekessége, hogy képes morgó hangokat kiadni, így zavarva el a területére betolakodókat. Sajnos nehezen beszerezhető harcsa, és elég drága is, mert szinte az összes egyed vadonfogott.A nemek megkülönböztetése nem ismert, feltehetőleg a nőstények testesebbek. Szaporítása akváriumi körülmények között még nem volt sikeres. A természetben az esős évszak beköszöntével nagy távolságokat vándorolnak fölfelé a folyón, és ott kezdenek el ívni. A vízparaméterek és a környezetváltozás hatására meginduló vándorlást akváriumi körülmények között nehéz lenne leutánozni. A nőstény belső megtermékenyítés után az ikrákat kövekre, vagy növényekre rakja.

 

Dominóharcsa-Pimelodus pictus
Származás: Dél-Amerika, Kolumbia

Testhossz: 12 cm

Természetes élőhely: Az Amazonas és Orinoco sekély vizeiben.

Viselkedés: Jól tartható társas akváriumban, esetleg nagyobb sügerekkel, de a kishalakat megeszi.

Táplálkozás: Mindenevő, testméretének megfelelő élő és fagyasztott szúnyoglárvákkal, krillel etethető.

Szaporítás: Még nem sikerült, feltehetőleg nem érik el az ivarérettséget az akváriumban.

Medence: Minimum 200 literes

Halnépesség: 200 literre 3-4 hal.

Dekoráció: Az akvárium hátterében sűrű növényzet, az előtérben pedig nyílt tér az úszásra. Kövekből, gyökerekből búvóhely. Aljzatnak apró kavics, vagy homok.

Hőmérséklet: 22-28°C

pH: 6-7

Keménység: 1-10 NK°

Várható életkor: 8-10 év

A dominóharcsa teste hosszúkás,feje nagy, a szája széles. Szájától három pár fehér színű hosszú bajsz indul, amik a test hosszát is elérhetik. Testének alapszíne ezültös, rajta sötét színű foltok találhatók. Ezek a foltok az úszókon is megtalálhatóak. Lehetőleg nagy akváriumban tartsuk, nagy halakkal, mert a kis halakat megeheti. A dominóharcsák nagyon aktív úszók, ezért úgy rendezzük be akváriumukat, hogy sok helyük legyen az úszásra. Ha kisebb csapatban tartjuk ezt az inkább éjszakai életmódot élő halat, akkor nappal is bátrabban jönnek elő búvóhelyükről. Bújkálós hal, szívesen úszkál gyökerekből és kövekből összerakott barlangok és építmények között. Szereti a jól szűrt, enyhén savas, lágy vizet, biztosítsunk számára egy kis áramlást is, a szűrő segítségével. Mellúszói horgosak és élesek, a halkiszedő hálóba könnyen beakadhatnak, célszerű sűrű hálót használni. Ezért óvatosan szállitsuk őket, mert könnyen kiszúrhatják a zacskót, amibe a kereskedésben rakják.

 

Zebra mogóharcsa-Platydoras armatulus
Származás: Dél-Amerika, Peru

Testhossz: 22 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású folyók.

Viselkedés: Apró halakkal ne társítsuk, de rakhatunk mellé nagyobb pontylazacokat és sügereket.

Táplálkozás: Mindenevő, száraz tápokkal, tablettákkal is tartható.

Szaporítás: Akváriumban rendszeresen nem tenyésztik.

Medence: Minimum 100 literes

Halnépesség: 130 literre 1 hal

Dekoráció: A sok rejtekhelyes, sűrűn növényesített akváriumot szereti. Építsünk neki búvóhelyet kövekből.

Hőmérséklet: 23-28 °C

pH: 6-7,5

Keménység: 2-20 NK°

Várható életkor: 10-15 év

Ezt a harcsafajt nagyon sokáig félreazonosították, és Platydoras costatus néven tartották számon egészen 2008-ig, amikor is beazonosították, hogy valójában Platydoras armatulus. Megkülönböztetni legkönnyebben a Platydoras costatus hosszabb és előrébbálló pofájáról és hosszabb zsírúszójáról lehet őket. A Platydoras armatulus fehér csíkjai pedig sokkal világosabbak és vastagabbak, különösen a fiatal példányokon.Peruban a természetes élőhelyén "Rego rego"-nak hívják. Bár etetéskor előjön, de a legkisebb zavaró körülmény esetén azonnal elbújik. A mellúszóinak az első sugara nagyon erős és erősen fogazott, ezért csak óvatosan fogjuk meg kézzel. Ha lehet, sűrű hálóval fogjuk ki, vagy üveggel. Mint nevéből is látszik gyakran ad ki morgó hangot, amit az úszóhólyagjával felerősít. A csíkos morgóharcsa háta sötét barna, vagy fekete, amit egy feltűnő világos vízszintes csík szakít meg, ami a szemek fölött indul és a farokúszóig tart. A hal pofája és a fejének az alsó része világos. A mellúszó külső része szintén világos, míg a többi része sötétbarna. A hasi rész fehér. Ha többet is szeretnénk tartani ebből a harcsából, akkor mindenképpen sok búvóhelyet kell építeni az akváriumukba, mert harcolni fognak a legjobb helyekért, ami könnyen sérüléshez is vezethet.

 

Xingu kaktuszharcsa-Pseudacanthicus leopardus
Származás: Dél-Amerika, Brazília

Testhossz: 35 cm

Természetes élőhely: Brazília és Guyana határvidékén a Rio Essequibo, Rio Rupuni, Rio Branco és Rio Takutu folyókban

Viselkedés: Békés, de a saját fajtársaival veszekedős, ajánlott külön medence számára. Pontylazacokkal és olyan halakkal amelyek a vízfelszín közelében úsznak jól tartható.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a halhúst, garnélát, kagylót, földigilisztát, tubifexet, de kiegészítés képpen adhatunk neki növényi táplálékot is.

Szaporítás: Akváriumban még csak néhány esetben sikerült

Medence: Minimum 300 literes

Halnépesség: 300 literre 1 hal

Dekoráció: Megfelelő méretű búvóhelyek, barlangok. A világítás ne legyen túl erős. Gyökerek, faágak.

Hőmérséklet: 24-30 °C

pH: 5,5-7,5

Keménység: 4-13NK°

Várható életkor: 12 év

A Xingu kaktuszharcsa mintázata hasonlít a leopárdéhoz: teste világos- vagy sötétbarna, amelyen számos szabálytalan alakú fekete folt található, ez a mintázat az úszókon is megvan. A hátúszó és a farokúszó vége narancssárga vagy arany színezetű. Teste a hasi részen szürke vagy sárgás színű. Az egész testüket apró éles tüskék borítják - innen ered a kaktuszharcsa elnevezés - emiatt csak kesztyűben fogjuk meg őket. A hímek vékonyabbak a nőstényeknél.

 

Ázsiai darázsharcsa-Pseudomístus siamensis
Származás: Ázsia; Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnám

Testhossz: 15 cm

Természetes élőhely: A Mekong folyó alsó folyása, és a Chao Phraya folyó lassú folyású részein, általában a vízbe merült fatörzsek alatt, vagy más búvóhelyeken

Viselkedés: Ragadozó, éjszakai harcsa, ami befér a száján, azt megeszi, ezért csak nagyobb, békés halakkal társítsuk. Más talajlakó halakkal és fajtársaival szemben is területvédő.

Táplálkozás: Mindenevő, A természetben vízi rovarokat és rovarlárvákat eszik, de akváriumban elfogadja az élő és fagyasztott eleségeket és a különböző száraz tápokat is. Marha és csirkehússal ne etessük, mert nem tudják rendesen megemészteni, ami hosszú távon károsíthatja az emésztőrendszerüket is.

Szaporítás: Akváriumban még nem sikerült

Medence: Minimum 110 literes

Halnépesség: 110 literre 1 hal

Dekoráció: Homokos aljzat, elegendő szabad tér az úszáshoz és sok búvóhely, ahol napközben tartózkodhat. A sűrű növényzet segíthet tompítani a világítást, mert nem szereti a túl erős megvilágítást.

Hőmérséklet: 20-26 °C

pH: 5,8-7,8

Keménység: 4-25 NK°

Várható életkor: 4-6 év

Az Ázsiai darázsharcsa teste a sárgástól a sötétbarna színig változhat, amelyen szabálytalan, sötétbarna, függőleges sávokból álló mintázat található, de néha az egész testük sötétbarna. A farok átlátszó, vagy sárgás színű, amelynek két végén legtöbbször egy-egy sötét folt található. Könnyen összekeverhető a dél-amerikai darázsharcsával (Microglanis iheringi), de méretük alapján, és a szemük előtt található bajuszpár alapján, amelyek szinte függőlegesen felfelé állnak, könnyű őket megkülönböztetni. Éjszakai életmódot folytat, nappal szinte sohasem mutatkozik, csak etetéskor jön elő búvóhelyéről, ezért célszerű lámpaoltás után etetni.A nőstény zömökebb testfelépítésű, míg a hím világos mintázata élénkebb, és az ivarszerve hosszabb. Akváriumi tenyésztésükről nincs információ, de a természetben az esős évszak kezdetén szaporodnak, és a talaj közelében szórják el az ikrákat, általában a göcsörtös gyökerek közé.

 

Csukafejű tigrisharcsa-Pseudoplatystoma fasciatum
Származás: Dél-Amerika; Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia-Guyana, Peru, Bolívia, Brazília, és Argentína

Testhossz: 104 cm

Természetes élőhely: Nagyon nagy az elterjedési területe, a hatalmas folyóktól kezdve a mellékfolyókban és a folyók által elárasztott területeken, valamint nagyobb tavakban is megtalálható.

Viselkedés: Méretéhez képest viszonylag békés, éjszakai harcsa, de a nála kisebb halakat levadássza, ezért csak hasonló méretű, vagy nagyobb halakkal tartsuk. A fajtársaival, és más hasonló harcsákkal szemben területvédő, ezért csak magában tartsuk.

Táplálkozás: Ragadozó, a természetben halakkal táplálkozik, de akváriumi körülmények között elfogad más húsos eleségeket is, mint pl. kagyló, rák, földigiliszta. A nagyobb halaknak adhatunk halfilét egészben is. A kifejlett halakat elég hetente egyszer etetni, hogy elkerüljük a halak elhízását.

Szaporítás: Akváriumban nem lehetséges

Medence: Minimum 10000 literes

Halnépesség: 10000 literre 1 hal

Dekoráció: Hatalmas úszótérre van szükségük, valamint néhány nagyobb fatörzsre és gyökérre, amelyek alatt elrejtőzhetnek. Ezeket a dekorációs elemeket erősen rögzíteni kell, hogy a halak ne tudják elmozdítani őket! Külön biológiai szűrőmedencét célszerű beállítani melléjük, mert rengeteget ürítenek.

Hőmérséklet: 22-26 °C

pH: 6-7,6

Keménység: 2-30 NK°

Várható életkor: 20 év

A Csukafejű tigrisharcsa NEM való a közönséges otthoni akváriumokba, hiszen hatalmasra nő, és a felnőtt halak elérhetik a 70 kg-ot is! Természetes élőhelyén kitűnő húsú, kedvelt étkezési hal. A kifejlett halaknak hatalmas térre van szükségük. Ennek ellenére a fiatal halakat gyakran be lehet szerezni különböző kereskedésekben (sokszor a várható tartási nehézségekről sem tájékoztatják a vásárlót), de ezek hamar kinövik még a legnagyobb akváriumot is. A várható életkoruk miatt pedig egy ilyen hal tartása, egy hosszú távú elkötelezettség. Sokan esetleg úgy gondolnák, hogy majd ha megnő a hal, akkor elajándékozzák egy állatkertnek, de sajnos az állatkertek sincsenek felkészülve az ekkora halak befogadására (főleg nem tömegesen). Elkeserítő, hogy az akvarisztikai hobbi számára befogott fiatal Csukafejű tigrisharcsák legtöbbje nem éri meg a felnőtt kort, és a befogások miatt a természetes populáció is megfogyatkozik. Ezért is fontos, hogy csakis akkor vegyünk ilyen nagytestű halat, ha képesek vagyunk biztosítani számára a megfelelő körülményeket! Viszont akik megengedhetnek maguknak egy ilyen medencét, azok számára ez egy valóban szép, és érdekes harcsa lehet. Nagyon hasonlít a Pseudoplatystoma tigrinum-hoz, de annak a mintázata sokkal szabálytalanabb. Sajnos Távol-keleten étkezési célból keresztezték a szintén nagy testű Vörösfarkú harcsával (Phractocephalus hemioliopterus), és ezek az érdekes mintázatú hibridek eljutottak az akvarisztikai hobbiba is.A Csukafejű tigrisharcsa teste hosszú, feje lapos. Szája széles, és kacsacsőrre emlékeztet, amelyen 3 pár hosszú bajuszszál található. Színük függ a származási helyüktől és a koruktól is, de testük legtöbbször ezüstös, vagy barnás színű, amelyen függőleges, vastag csíkok és nagyobb pöttyök találhatóak. A hasuk fehér színű, míg a farokúszó legtöbbször pöttyös. Szemük viszonylag kicsi.A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján lehetetlen. A nőstények 56 cm-es korukban, míg a hímek 45 cm-es korukban érik el a szexuális érettséget. Akváriumi szaporítása nem megoldott, ugyanis a természetben hatalmas távolságokat vándorolnak az ívóhelyükhöz, amit lehetetlen megoldani mesterséges körülmények között.

 

Vitorlás óriás algaevő-Pterygoplichthys gibbiceps
Származás: Dél-Amerika; Peru, Brazília.

Testhossz: 40 cm

Természetes élőhely: Folyó- és állóvizek.

Viselkedés: Társas, de területvédő. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, de sok növényi táplálékot igényel.

Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik.

Medence: Minimum 500 literes

Halnépesség: 500 literre 2 hal

Dekoráció: Növények, gyökerek, sziklák, kövek.

Hőmérséklet: 25-30°C

pH: 6-7,8.

Keménység: 2,8-14NK°

Várható életkor: 15-20 év

Ez a faj a tepsifejű harcsafélék (Loricariidae) családjába tartozik. Igen nagyra megnő. A fiatal példányok kisebb akváriumban is tarthatók, de a felnőttek csak nagyméretű medencékben érezhetik jól magukat. Nem szabad egy akváriumban túl sok példányt tartani belőlük, mert területvédők. Ha többen vannak, mindegyiküknek kell találnia egy gyökerekből, kövekből álló búvóhelyet a dekorációban. A hím és a nőstény között nehezen megállapítható a különbség. A Glyptoperichthys gibbiceps szívesen együtt él nagytestű fajokkal, amilyen pl. az Astronotus ocellatus (márványsügér). Ha jól akarjuk táplálni, adjunk neki főtthal- és forrázott salátadarabokat. Általában azzal szokta kiegészíteni a menüt, hogy a gyökerekből kapar le magának apró foszlányokat.

 

Leopárd algaevőharcsa-Pterygoplichthya multiradiatus
Származás: Dél-Amerika; Venezuela, az Orinoco medencétől egészen Argentínáig elterjedt. Betelepítették már több országba is, pl. Tajvan, Vietnam, az USA délkeleti része, Mexikó és Hawaii.

Testhossz: 50 cm

Természetes élőhely: Nagyobb folyókban és tavakban, valamint iszapos aljzatú, növényekkel sűrűn benőtt csatornákban.

Viselkedés: Más halakkal békés, de a fajtársaival szemben területvédő. Társas, vagy bemutató akváriumokban a legtöbb hallal jól együtt tartható.

Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algával, vízinövényekkel és rovarlárvákkal táplálkozik. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is.

Szaporítás: Akváriumban nem megoldott.

Medence: Minimum 450 literes

Halnépesség: 450 literre 1 hal

Dekoráció: Nagy úszótérre van szüksége és kövekből, valamint gyökerekből búvóhelyre.

Hőmérséklet: 23-27 °C

pH: 6,5-7,8

Keménység: 4-20 NK°

Várható életkor: 10-12 év

A Leopárd algaevőharcsa mintázata – mint neve is mutatja – hasonlít a leopárdéra: világosbarna színű testét, és úszóit különböző méretű, szabálytalan alakú, sötét foltok tarkítják, a hasukon ez a mintázat sem szabályos körökből áll, inkább félhold alakú mintákból. A testükön található sötét foltok elkülönülnek, és nem alkotnak ék alakú mintázatot a farok részen. A Pterygoplichthys-okat a nagy, vitorlaszerű hátúszójuk sugarainak számáról lehet beazonosítani, ugyanis 12-14 (ritkán 11) úszósugaruk van, míg más plekóknak 8, vagy annál kevesebb (legtöbbször a nagytestű Hypostomus fajokkal lehet összekeverni őket). Nappal nem különösen aktívak, inkább éjszakai halak, de pusztán méretük miatt is szükségük van egy több 100 literes akváriumra. Viszonylag ritkán kerülnek kereskedelmi forgalomba.A nemek megkülönböztetése nehéz: a hímek ivarszerve rövid, de vastag, és szemmel láthatóan is kiáll a test alsó feléből, míg a nőstényeknél ez kevésbé látszik, inkább belesimul a testbe. Szaporításukról akváriumi körülmények között nincs információ. A természetben a folyók, vagy tavak agyagos partfalába fúr kb. 1 méter mély lyukat. Ide rakja a nőstény az ikrákat, amelyeket a hím védelmez azok keléséig. Egy évben akár többször is ikrázhatnak, és az ikrák száma esetenként elérheti a 7000 db-ot is.
 

Párducmintás vértesharcsa-Pterygoplichthya pardalis
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Peru, az Amazonas medencéje.

Testhossz: 35-40 cm

Természetes élőhely: A viszonylag hűvösebb, gyorsabb folyású folyóktól kezdve, a lassabb folyású, melegebb folyókban, valamint állóvizekben is megtalálható.

Viselkedés: Más halakkal békés, de a fajtársaival szemben területvédő lehet, különösen kisebb akváriumban. Társas, vagy bemutató akváriumokban a legtöbb hallal jól együtt tartható.

Táplálkozás: Mindenevő; Alapvetően algával táplálkozik. Akváriumban többnyire növényi táplálékra van szüksége, de elfogad mindenféle élő, fagyasztott, és száraz tápot is. A fiatal halak különösen jó algaevők.

Szaporítás: Akváriumban nem megoldott.

Medence: Minimum 350 literes

Halnépesség: 350 literre 1 hal

Dekoráció: Nagy úszóteret, és megfelelő méretű búvóhelyeket is igényel, amelyeket kövekből és gyökerekből építhetünk számára, ahol nappal pihenhet. A növényeket kitúrhatja.

Hőmérséklet: 21-26 °C

pH: 6-7,5

Keménység: 10-20 NK°

Várható életkor: 10-15 év

A Párducmintás vértesharcsa teste sötét színű, amelyen világosabb, pöttyökből, és vonalakból álló hálós mintázat fut, és amelyek gyakran ék alakú mintázatot alkotnak a farok részen. A Pterygoplichthys pardalis nagyon hasonlít rokonához a Pterygoplichthys disjunctivus-hoz, könnyen össze lehet keverni a két harcsát. Legkönnyebben a hasukon található mintázat alapján lehet őket megkülönböztetni, mert a Pterygoplichthys pardalis hasán pöttyös a mintázat, míg a Pterygoplichthys disjunctivus hasán féregmintás a mintázat. A Pterygoplichthys-okat a nagy, vitorlaszerű hátúszójuk sugarainak számáról lehet beazonosítani, ugyanis 12-14 (ritkán 11) úszósugaruk van, míg más plekóknak 8, vagy annál kevesebb (legtöbbször a nagytestű Hypostomus fajokkal lehet összekeverni őket). Képes az atmoszférikus levegőt is belélegezni, így könnyen túlélheti, amikor a száraz időszakokban a folyókban alacsony az oldott oxigén tartalma a víznek. Kezdő akvaristáknak is megfelelő harcsa lehet, feltéve, ha elég nagy akváriummal rendelkeznek. Létezik egy albínó színváltozata is, amelyet gyakran importálnak Ázsiából.A nemek megkülönböztetése nehéz: a hímek ivarszerve rövid, de vastag, és szemmel láthatóan is kiáll a test alsó feléből, míg a nőstényeknél ez kevésbé látszik, inkább belesimul a testbe. Egyes megfigyelések szerint a hímek mellúszói nagyobbak, és vastagabbak. Szaporításukról akváriumi körülmények között nincs információ. A természetben a hím a folyók, vagy tavak partfalába fúr 120-150 cm mély lyukat. Ide rakja a nőstény, méretétől függően az 500-3000 számú ikrát, amelyeket a hím védelmez egészen a kishalak elúszásáig. Általában a nyári időszakban kezdődik az ívás, és több hónapon keresztül is tarthat. Délkelet-Ázsiában és az USA-ban nagy számban tenyésztik halfarmokon, így a Párducmintás vértesharcsa az egyik leggyakrabban kapható L-es harcsa.