Származás: Dél-Amerika északi része

Testhossz: 6 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Elég nehéz

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 90 literre 6 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 20-28°C

pH: 5,8-7,5.

Keménység: 2-20 NK°

Várható életkor: 5 év

Több helyi változata ismert, az eltérés testének rajzában mutatkozik. Szájától a szemvonalán keresztül, majd a kopoltyúfedőjétől a nagy hátúszójáig sötét csík húzódik a testén, és szabálytalanul elszórva sötétfekete pontok. 

Az ívatásához 20-30 literes akvárium tökéletesen megfelel. Kifejlett állatok közt az ivarok megkülönböztetése könnyű, mert a hímek egy cm-rel is kisebbek maradnak. Az ívatáshoz valamivel melegebb vizet kíván, így 26 °C körüli hőmérséklet ajánlható. A hat nap után kikelt ivadék plankton- és mikróeleséggel jól nevelhető.Az ívás sokszor hosszabb ideig várat magára, ezért a tenyészállatokat az ívatómedencében is etetnünk kell, de nagyon ügyelve arra, hogy ne maradjon felesleges eleség, amely bomlásnak indulhatna.

 

Melini páncélosharcsa-Corydoras melini
Származás: Dél-Amerika, Brazília

Testhossz: 5 cm

Természetes élőhely: A Rio Negro felső vidéke, és a Meta folyó.

Viselkedés: Vegyes akváriumban jól társítható, békés harcsa.

Táplálkozás: Alapvetően tubifexszel, de elfogadja a száraz tápokat is.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 60 literes

Halnépesség: 80 literre 6 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, sűrű növényzet.

Hőmérséklet: 22-26°C

pH: 6-7

Keménység: 1-15NK°

Várható életkor: 5 év

Rajhal, társaságot igényel. Békés fenéklakó harcsa, érdemes más békés halakkal együtt tartani. Egy növényekkel sűrűn telepített akváriumban a tenyésztés nem jelenthet gondot. A nőstények jól megkülönböztethetőek a hímektől: felülről nézve sokkal teltebb a hasi részük, különösen ha televannak ikrával. Tenyésztésükhöz használhatunk aljzat nélküli akváriumot is, egy sima szivacsszűrővel. Tegyünk be egy kevés jávai moha csomót az akváriumba. A víz legyen tőzegen átszűrt, enyhén savas. A corydorasoknál bevált vízcsere náluk is működik: Cseréljük le vizük 1/3-át hidegebb vízzel, ezzel serkenthetjük az ívásukat. Mindig több hímet tegyünk egy nőstényhez. A nőstény körülbelül 100 ikrát rak le. Az ikrák 3-5 nap múlva kelnek ki. A kikelt kishalaknak adjunk apró artemiát.

 

Rácsmintás páncélosharcsa-Corydoras nanus
Származás: Dél-Amerika, a Suriname, a Maroni és Gran Rio vízgyűjtői

Testhossz: 5-6 cm

Természetes élőhely: A természetben mérsékelt áramlású, 0,5-3 méter széles, 20-50 cm mély, homokos-iszapos aljú patakok árnyékos szakaszain él.

Viselkedés: Békés természetű

Táplálkozás: Mindenevő, eredeti élőhelyén férgeket, plankton rákokat, szúnyoglárvákat és növényi részeket eszik. Akváriumi környezetben elfogadja a minőségi lemezes haltápokat, granulátumokat is.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 70 literes

Halnépesség: 85 literre 6-7 hal

Dekoráció: Rendezzük be a medencét éles szemcséktől mentes finomszemű aljzattal, és világítsuk szűrt fénnyel. Sűrű növényesítés ajánlott, mert szeret rejtőzködni.

Hőmérséklet: 22-26°C

pH: 6-8

Keménység: 2-25 NK°

Várható életkor: 5 év

Alapszínezete ezüstszürke, testét függőleges és vízszintes fekete sávok rácsmintájúvá festik. Úszói mintázottak, a hátúszón viszonylag több a fekete szín, míg a farkúszó szegélye vörösesbarna. A fej és a tarkó jóformán fekete. A nőstények felülnézetből észrevehetően szélesebbek, a hímek karcsúbbak, mintázatuk kontrasztosabb.

Talajlakó halak, egész nap táplálékok után kutatnak. Csapatban tartandóak. Gyakran a C. elegans és C. napoensis fajokat Corydoras nanus-ként forgalmazzák, bár az igazi nanus csak ritkábban kapható.

Ívatáshoz lágy, enyhén savas vízzel töltött 50 literes medencébe helyezzük ki az 1 nőstényből és 3 hímből álló tenyészcsapatot, melyek kondícióját előzőleg tubifexszel jól felerősítettük. A medencében legyen jávai moha, vagy más növény, pl. Anubias, Echinodorus, melyek fonákjára rakják az ikrákat, de az akvárium üvegére is ikrázhat. Az 50%-os hidegebb vízzel történő vízcsere beindítja az ívást. A nőstény általában 2-300, idősebb példányok esetében maximum 600 ikrát rak a növények leveleire. Az ikrákat nem őrzik, de nem is eszik meg. Az ívás 3-4 óráig tart, de 4 naponként újra megtörténhet, akár 4 héten keresztül is. Az eleinte sárga ikrák 3-4 nap múlva besötétednek és kikelnek, és az ivadékok 2 nap múlva szabadon elúsznak. Az első napokban etetessük planktonnal, infuzóriákkal, rotatóriával, 4-5 nap múlva áttérhetünk a televényféregre, sórákra, egy hét után a púderfinomságú ivadékhal eleséggel is megpróbálkozhatunk. Vízcserekor ügyeljünk rá, hogy az ivadékok nehezen viselik a hirtelen hőmérsékletváltozást. Várható élettartama 3-5 év, jó körülmények között akár több is. Nagyon hasonló a Corydoras napoensis-hoz és a Corydoras elegans-hoz.

 

Foltos páncélosharcsa-Corydoras paleatus
Származás: Dél Amerika, A La Plata torkolatvidéke.

Testhossz: 6-8 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású vizek.

Viselkedés: Békés, a társas akváriumban jól tartható A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 70 literes

Halnépesség: 80 literre 4-5 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 21-27°C

pH: 6-8

Keménység: 2-28 NK°

Várható életkor: 10-15 év

Rajhal, kisebb-nagyobb csapatban kell tartani. A kereskedelemben elterjedt, tán a legegyszerűbb tartású páncélosharcsa faj. Albínó variánsa is forgalomban van. Bajuszszálainak sértetlenségére ügyelni kell, mert nagyon fontos szervek, a vak hal ép bajusszal könnyebben boldogul, mint egy látó hal bajusz nélkül. A durvább aljzaton (pl. bazaltőrlemény) bekövetkezett bajuszkopás akár végzetes is lehet. A testük formája zömök, hátuk ívelt. Színe világosszürke, a rajzolat sötét barnásszürke, hasi része fehér. Az úszók színe sárgásbarna, vagy bronz színű és ugyancsak foltok borítják. A nőstények nagyobbak, és a hasi részen sokkal teltebbek, ezt legegyszerűbben fentről figyelve lehet megállapítani. 

Szaporításhoz használjunk olyan akváriumot, aminek az aljára finom homokot, vagy apró kavicsot szórunk. Használhatunk esetleg pár tő nagylevelű növényt. Az ívást segíthetjük, ha az akvárium vizének felét hidegebb vízre cseréljük, ugyanis eredeti élőhelyükön is az esős évszakban ívnak. A foltos páncélosharcsák általában csoportban ívnak, de mindenképpen 1 nőstényhez tegyünk 2-3 hímet a nagyobb siker érdekében. Miután a hímek megtermékenyítették az ikrákat, a nőstény a növények leveleire vagy az akvárium üvegére ragasztja azokat. Az ívás során 100-400 ikrát raknak, ívás után távolítsuk el a halakat, mert elfogyaszthatják az ikrákat. Az ikrákat jól szellőztetett akváriumban keltessük, és tehetünk egy kevés gombásodás gátló szert is a vízbe. Az ikrák 3 nap múlva kelnek ki és további 3-5 nap múlva úsznak el. Etessük öket vágott tubifexel, vagy porított műeleséggel. A kis halak megfelelő táplálás mellett gyorsan nőnek.

 

Panda páncélosharcsa-Corydoras panda
Származás: Dél-Amerika, Peru, A Rio Pachitea és mellékfolyói

Testhossz: 4-5 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású lágy vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Elég nehéz

Medence: Minimum 40 literes

Halnépesség: 60 literre 7-8 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 22-28°C

pH: 5,8-7,8

Keménység: 2-20 NK°

Várható életkor: 5-10 év

Az utolsó években az ismert páncélosharcsafajok száma megsokszorozódott, és egyre-másra találnak szebbnél szebb, új fajokat. Egyik ilyen új faj a fekete foltjai után pandának elkeresztelt páncélosharcsafaj. Sárgásszürke testén három sötét, majdnem fekete folt van: a szem környékén és a homlokrészen, a hátúszón, ez áthúzódik a hátrészre, és a faroktól faroktőben egy majdnem kör alakú nagy folt. Ezek a foltok valóban a pandamackóra emlékeztetnek. Bár túlságosan nagy elterjedésre valóban nem számíthatunk, mégis a gyakrabban kapható páncélosharcsák közé tartozik, és általában olcsóbb is, mint a még nála is ritkábban beszerezhető fajok (pl. C. duplicareus, C. similis, C. sterbai, C. julii, C. trilineatus, stb.). Rajhal, nagyon jól érzi magát egy dél-amerikai biotóp medencében, békés halak társaságában. Nem szereti a zsúfoltságot, lehetőleg gyakran ejtsük meg a vízcseréket. Ügyeljünk bajszának épségére, nem kophat el, mert ez halunk pusztulásához vezet. A szűrést sem szabad elhanyagolni.A sok akvarista által ismert páncélosharesafajok, így a paleatus vagy schultzei, 150-300 ikra lerakására is képesek, a pandáknál ez a szám 5-25 db volt ívásonként. Az ivadékok felnevelése könnyű, és etetésük sem jelent gondot. Az 1-1,5 cm-es nagyságú halak rajza már azonos szüleikkel, de legalább egy év szükséges teljes fejlettségük eléréséhez. Az ivadékok igen csekély száma következtében sajnos széles körben nehezen fog elterjedni ez az igen szép páncélosharcsa.

 

Schwartz páncélosharcsája-Corydoras schwartzi
Származás: Dél-Amerika; Amazonas, a Rio Purus torkolata, a Rio Negro középső szakasza és a Rio Aiuana

Testhossz: 5-6 cm

Természetes élőhely: A folyókban, patakokban az aljzat közelében él.

Viselkedés: Nagyon békés természetű, sőt kifejezetten félénk, ezért minimum 3-4 halat ajánlott együtt tartani, de inkább többet.

Táplálkozás: Mindenevők, a tablettás és lemezes eleséget is elfogadják, de alkalmanként élő eleségre is szükségük van, adjunk nekik, pl. vízibolhát vagy apróra vágott földigilisztát.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 60 literes

Halnépesség: 75 literre 4-6 hal

Dekoráció: Rendezzük be a medencét sötét/éles szemcséktől mentes finomszemű aljzattal. Sűrű növényesítés ajánlott, mert a félénk hal szeret elrejtőzni. A medencét jól fedjük le, de a fedél és a vízfelszín között legyen néhány cm szabad tér, hogy amikor a nagy lendültettel felúsznak levegőért és kiugranak, ne sérüljenek meg.

Hőmérséklet: 22-26°C

pH: 6-7,5

Keménység: 4-19NK°

Várható életkor: 5-15 év

3 sötét csík fut végig a test teljes hosszán, és a fejen egy jellegzetes, függőleges sötét sáv látható, amely áthalad a szemen. A farokúszón további 3-5 függőleges, szabálytalan sötét csík található. Nagyon hasonlít a Corydoras ornatus –hoz, de ennek a fajnak a hátúszójára is kiterjed a sötét pigmentáció ill. a fejen található sötét maszk kontrasztosabb. A hímek karcsúbbak, kisebbek, a nőstények hasa teltebb, felülről nézve szélesebbek. Nagyon félénk hal, ezért minél nagyobb csapatban érdemes tartani, hiszen annál inkább előmerészkedik, így jobban megfigyelhetővé válik a viselkedése. Bármilyen békés hallal társítható, amely nem nézi eleségnek. 

Ívatáshoz elegendő egy 40 literes medencét lágy, enyhén savas vízzel feltölteni, és ebbe kihelyezni a 2 hímből és 1 nőstényből álló tenyészcsapatot, amely a részleges, hidegebb vízcserétől stimulálva megkezdi az ívást. A megtermékenyített néhány ikrát a nőstény a mellúszói között egy védett helyre hordja, általában a sűrű növényzet közé, amíg mintegy 100 ikra össze nem gyűlik. A kicsinyek 3-4 nap múlva kelnek ki, és elúszásukkor sóféreg lárvával etethetők. Jó körülmények között 5-15 évig él.

 

Violaszínű péncélosharcsa-Corydoras similis
Származás: Dél-Amerika, Brazília

Testhossz: 5 cm

Természetes élőhely: A Rio Madeira, Rio Jamari vizeiben.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Főleg élő eleséggel, tubifexszel etethető. Megfelelő méretű szemcsés haltáppal is megkínálhatjuk.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 60 literes

Halnépesség: 80 literre 6-8 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 21-27°C

pH: 5,6-7

Keménység: 1-15 NK°

Várható életkor: 5-10 év

Kis testű páncélosharcsa, vegyes akváriumok dísze lehet. Dél-amerikai biotóp akváriumba való, pontylazacok közé. A test alapszíne világosbarna, aranysárga csillogással. A hasi rész kivételével a test apró foltokkal fedett, amelyek a fejen élénkek, színesek. A test hátsó része, a hátúszó végétől a farokúszóig kékes színű, melynek intenzítása a farokúszó felé haladva fokozatosan erősödik. Több hasonló színezetű faj van, a Corydoras caudimaculatus magasabb testfelépítésű, határozott a faroktőben lévő folt szegélye. A Corydoras ourastigma viszont 7 cm-re nő meg, és lényegesen hoszabb az orra.A nőstények kicsit nagyobbak és a hasi részük teltebb, mint a hímeké. Tenyésztéshez helyezzünk ki 8-10 db tenyészállatot egy 50 literes akváriumba lágy, savanyú vízbe. Jó tartás mellett egy-egy nőstény 25-30 ikrát rak az üveg falára és a behelyezett jávai mohára.

 

Narancsúszójú páncélosharcsa-Corydoras sterbai
Származás: Dél-Amerika, Brazília, Bolívia

Testhossz: 6,5 cm

Természetes élőhely: A Rio Guapore felső folyása.

Viselkedés: Békés, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, jól tartható eleségtablettákkal és lemezes tápokkal, de aktívabb, ha élő eleséget kap (tubifex, vízibolha)

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 100 literre 6-8 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek. Az akváriumban legyen elég hely az úszáshoz.

Hőmérséklet: 26-30°C

pH: 6-7,6

Keménység: 10-15NK°

Várható életkor: 5-10 év

Melegszerető, jól társítható pl. diszkoszos akváriumba is. Teste alapszíne szürke, sávokban húzódó narancs színű apró foltokkal. A mellúszója narancssárga. Gyakran összekeverik a Corydoras haraldschultzi -val, a különbség a két fajta között, hogy a sterbai-nak sötét alapon fehér foltok vannak a fején, míg a heraldschultzi-nak pont fordítva: fehér alapon sötét foltok, és a haraldschultzi orra hosszabb. Létezik egy albínó változata is, amit könnyen megkülönböztethetünk más albínó coryktól, mert a mellúszója ugyanúgy narancs színezetű, mint a sima Corydoras sterbai-nak. Általában nappal aktívak, különösen ha egy nagyobb csapatban tartjuk őket.Megfelelő táplálás mellett a nőstény hamarosan beikrásodik. Vízcserével serkenthető az ívási kedvük: cseréljük le a vizük 1/3-át hidegebb vízzel. Ezt érdemes koraeste megtenni. Egy nőstényhez tegyünk több hímet. Érdemes elkülöníteni őket egy külön medencében, amibe tegyünk jávai mohát és egy szivacsszűrőt. Az ívás során a hím és a nőstény összeakasztja a bajszait. Ikráit a mohába rejti, növények levelének fonákára - esetleg az akvárium falára - ragasztja. A kishalak 3-5 nap múlva kelnek ki.

 

Háromsávos páncélosharcsa-Corydoras trilineatus
Származás: Dél-Amerika; Peru.

Testhossz: 6 cm

Természetes élőhely: Folyók, patakok.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, különösen kedveli a férgeket (pl. grindal féreg, tubifex).

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 90 literre 6-8 hal

Dekoráció: Finom homok, gyökerek, növények.

Hőmérséklet:22-26°C

pH: 6-7,2.

Keménység: 2,2-14NK°

Várható életkor: 8-15 év

Megjegyzés: A háromcsíkos páncélosharcsa fáradhatatlanul kutat a homokban három pár bajuszszálával a maradék után, amit a többi hal elpotyogtatott, és persze férgeket is keres... Békés természetű hal, más fajokkal is jól együtt tud élni, többek között pontylazacokkal és dél-amerikai törpe bölcsőszájú halakkal. A nőstényei teltebbek, kerekebbek, mint a hímek. Szaporításhoz különítsünk el 4 hímet és 2 nőstényt egy 50 literes szaporítómedencébe. Homokot nem kell az aljára tenni, csak néhány anubiaspalántát (vízilándzsa). Ha friss vizet engedünk az akváriumba, és tartalmas, főleg élő zsákmányt tartalmazó táplálékot adunk, akkor az ikrarakás hamar megtörténik. A nőstény, ahogy az a Corydoras nemzetség más fajtáinál is történik, az ikrákat az akvárium üvegére vagy a növények leveleire rakja. Az ivadékokat sóféreglárvákkal etessük. Ezt a halat egyébként a kereskedelemben - tévesen - Corydoras juhi néven is szokták árulni.

 

Kantáros páncélosharcsa-Corydoras zygatus
Származás: Dél-Amerika, Peru, Ecuador

Testhossz: 6-7 cm

Természetes élőhely: A Rio Hallagua vízrendszere.

Viselkedés: Békés, de nagyon félénk harcsa, általában csak sötétedés után aktív. Társas, rajokban él, a vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Alapvetően tubifexet esznek, kiegészítésként lehet száraz tápot adni.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 65 literes

Halnépesség: 85 literre 6 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek, de legyen elegendő hely az úszáshoz is. Vízfelszínen úszó növényekkel tompíthatjuk a világítást.

Hőmérséklet: 22-26 °C

pH: 6-7

Keménység:1-15 NK°

Várható életkor: 5-10 év

A kantáros páncélosharcsa teste narancsos színárnyalatú és egy csík fut végig a szeme fölötti résztől egészen a farkáig. Fontos, hogy ez a csík sohasem folytatódik a farokúszón. Gyakran található egy kisebb szakadás ebben a sötét csíkban, amely a tátúszó végétől kezdődik. A felnőtt példányok nagyon hasonlítanak a rozsda páncélosharcsára (Corydoras rabauti), de ivadékai nem olyan színesek. Tartása egyszerű, nem válogatós. Számára az ideálisan beállított akvárium olyan, amelyben a neonhalakat tartják: lágy, kissé savas víz, finom, lehetőleg sötét talaj, árnyékolt vízfelszín, tőzeges szűrés.A nőstények nagyobbak és hasasabbak, mint a hímek. Természetes élőhelyükön az esős évszakban ívnak, amikor a víz hőmérséklete 16 °C körüli. Ezt az akváriumban egy hirtelen vízhőmérséklet-változással lehet kiváltani. Ikráit az üvegfalra és a növények leveleire ragasztja. Az ikrák 3-4 nap múlva kelnek ki, és további 2-3 nap múlva már frissen kelt sórákkal etethetjük őket.

 

Díszes pekolcia-Dekeyseria brachyura
Származás: Dél-Amerika, Brazília

Testhossz: 14 cm

Természetes élőhely: A Rio Negro gyorsabb mozgású vizében, ahol a lehullott levelektől és szerves hulladékoktól gyakran teaszínű a víz.

Viselkedés: Békés, társas akváriumba való harcsa, közepes testű halakkal társíthatjuk.

Táplálkozás: Alapvetően növényevő, de megeszi a kisebb élő és fagyasztott eleségeket is. Biztosítani kell számukra megfelelő alganövekedést.

Szaporítás: Nagyon nehéz

Medence: Minimum 100 literes

Halnépesség: 100 literre 2-3 hal

Dekoráció: Gyökerek, uszadékfák, kisebb-nagyobb kövek. Szereti az oxigéndús vizet és az erősebb vízmozgást.

Hőmérséklet: 25-28 °C

pH: 5,6-7

Keménység: 2-12NK°

Várható életkor: 5-8 év

Sok akvarisztikával foglalkozó könyvben még Peckoltia pulcher néven szerepel. A Díszes pekolciának gyönyörű színezete van, de ez függ a környezetétől is. Sőt ez a harcsa képes megváltoztatni a színezetét majdnem olyan gyorsan, mint a kaméleon. Ha sötétebb színű aljzaton tartjuk, akkor a hal színezete is majdnem fekete lesz, ha viszont világos aljzaton tartózkodik, akkor gyönyörű csíkos mintázatot vesz fel. A díszes pekolciának az éjszakai színezete is más, mint a nappali. Ez is közrejátszott abban, hogy sokszor rosszul azonosították be ezt a harcsát. Általában a testük alapszíne a világos barnától a feketéig változhat, a hasi rész fehér. A díszes pekolcia testén 5-12 sáv húzódik, ezek színe a narancstól a fehérig változhat. Néha ezek a csíkok olyan szélesek, mintha ez lenne a hal alapszíne. Az úszókon is megjelenik ez a mintázat. A nemek megkülönböztetése elég nehéz, de a hímeknek néha sörte szerű kinövések jelennek meg a fejükön.A szaporítása akváriumban még ritka, de lehetséges. Használjunk lágy enyhén savanyú vizet, és úgy rendezzük be az akváriumot, hogy sok búvóhely, barlang legyen. Ha a víz 50-70%-t lecseréljük hidegebb vízre, akkor az segíthet beindítani az ívást, mert a természetben ez az esős időszak beköszöntését jelzi. Az ikrákat a hím által őrzött barlangba rakják. A hím az ikrák kikeléséig őrzi azokat, úszóival friss vizet legyez rájuk. Az ikrák 7-10 nap múlva kelnek ki, ezután a kishalak táplálék után néznek, amit folyamatosan biztosítani kell számukra. A gyakori kis mennyiségű vízcsere is jótékony hatással van a halak növekedésére, mert nagyon érzékenyek a piszkos vízre.

 

Hosszúbajszú páncélosharcsa-Dianema longibarbis
Származás: Dél-Amerika; Peru és Brazília

Testhossz: 10 cm

Természetes élőhely: A fő folyótól messzebb, inkább a lassú folyású patakokban, mellékfolyókban és a folyók által elárasztott területeken él.

Viselkedés: Békés harcsa, kifejezetten társas akváriumba való, még a kistestű halakat sem háborgatja. Kisebb csapatban érdemes tartani.

Táplálkozás: Mindenevő, nem válogatós, a száraz tápoktól kezdve az élő eleségekig mindent megeszik. Vörös szúnyoglárva, darabolt földigiliszta és tubifex lehet a fő táplálékuk. Az akváriumban régóta tartott példányok gyakran a vízfelszín közelében táplálkoznak.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 100 literre 3-4 hal

Dekoráció: Homokos aljzat, valamint ágakból és gyökerekből sok búvóhely. Akváriumuk talajára tehetünk szárított tölgyfa, vagy bükkfa leveleket is, ami hasonlatos a természetes élőhelyükön található állapotokhoz. Kedvelik a sűrű növényzetet is.

Hőmérséklet: 24-28 °C

pH: 5,5-7,5

Keménység: 1-20 NK°

Várható életkor: 8-10 év

A Hosszúbajszú páncélosharcsa teste külsőleg egy elnyújtott Corydoras-hoz hasonlít. A testük szürkés-barnás színű, amelyen fekete, változó méretű, pöttyös mintázat található. A hasi részen testük világosbarna, vagy fehér színű. A Hosszúbajszú páncélosharcsa szemei viszonylag nagyok, és a fej oldalán találhatóak, valamennyivel a fej középvonala alatt. Az úszói egyszínű, világosbarnák. Lapos, előrenyúló fejükön 2 pár bajusz található. A hímek mellúszójának első sugarai megvastagodtak, míg a nőstények teste kissé teltebb. Akváriumi szaporodásukról kevés információ lelhető fel, egyes leírások szerint habfészek építő, megint más forrás szerint a halak a talajba ásott gödörbe rakják az ikrákat, vagy a tereptárgyakra ragasztják azokat. Célszerű egy kisebb csapattal próbálkozni, ha szaporítani szeretnénk őket. Vízfelszínen úszó növényekkel segíthetjük a habfészek építést, de egyes leírások szerint egy darab műanyag, vagy hungarocell lapka is megfelelő lehet. A szaporodási kedvet növelhetjük nagy mennyiségű élő eleség etetésével, és egy nagyobb, alacsonyabb hőmérsékletű vízcserével. Amint meglátjuk, hogy leikráztak, a szülőket távolítsuk el, mert megehetik az ikrákat. A kikelő kishalakat sórákkal és más apró, élő eleségekkel etethetjük, amint a szikzacskójuk felszívódott.Ha nem sikerül elsőre a szaporítás, akkor próbálkozhatunk a természetes élőhelyükön bekövetkező időjárás változást leutánozni, ami a száraz évszak utáni esős időszakot jelenti. A természetben az esős évszak kezdetén kezdenek ívni, ezért először csökkentsük le a vízmélységet, és emeljük a hőmérsékletet néhány fokkal, valamint éheztessük a halakat kb. 1 hétig. Extrém esetben a szűrést is eltávolíthatjuk a medencéből, és megnövelhetjük a víz keménységét is egy kicsit. Néhány hét után töltsük fel az akváriumot hidegebb lágy vízzel (esővíz), és etessük a halakat bőségesen. Tegyük vissza a szűrőt is (ha kivettük), hogy egy kis áramlatot generáljunk. Ezen kívül még hatással lehet a halakra a légköri nyomás és az időszak is, mert Dél-Amerikában az esős évszak szeptembertől áprilisig tart, és sok hal csak ebben a néhány hónapban szaporodik.

 

Csíkosfarkú páncélosharcsa-Dianema urostriatum
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Amazonas medence

Testhossz: 12,5 cm

Természetes élőhely: A fő folyótól messzebb, inkább a lassú folyású, kisebb mellékágakban, tavakban és az elárasztott területeken.

Viselkedés: Békés, társas akváriumba harcsa. Túl nagy és agresszív halak mellé ne tegyük. Inkább kisebb csapatban tartsuk.

Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós, szinte mindent megeszik, élő, fagyasztott és száraz tápokat is. Kedvelik az aprított földigilisztát és a vörös szúnyoglárvát. Gyakran a vízfelszínről is esznek.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 140 literre 4-6 hal

Dekoráció: Aljzatnak legjobb a folyami homok, ami éles szemcséktől mentes. Gyökerekkel vagy szőlőtőkével dekorálhatjuk az akváriumot. Szárított bükk, vagy tölgyfa levelekkel természetes élőhelyét jól leutánozhatjuk és ezek a vizet is színezik. A világítás ne legyen erős. Másik lehetőség, hogy növényekkel sűrűn beültetett akváriumban tartjuk.

Hőmérséklet: 25-28 °C

pH: 6-8

Keménység: 5-20 NK°

Várható életkor: 5-8 év

Kinézetében egy elnyújtott corydorashoz hasonlít, szemei nagyok és a fej oldalán találhatóak. Testük szürkés-barnás színű, és a felső részén apró fekete pöttyökkel tarkított, amelyek száma változó. A test alsó része ezüstös. A villás farokúszón fekete és fehér vízszintes sávok húzódnak. Nem ritka, hogy a víz középső rétegeiben is úszkál, nem csak az aljzaton.A hímek mellúszójának első sugarai megvastagodnak, ezenkívül a nőstények testesebbek. Akváriumi tenyésztésükről csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre, és azok is ellentmondásosak: Egyes leírások szerint habfészek építő, megint más forrás szerint a halak a talajba ásott gödörbe rakják az ikrákat, vagy a tereptárgyakra ragasztják azokat. Ha tenyészteni szeretnénk őket legjobb, ha 4-6 halat szerzünk be, és próbálunk tenyészteni. Célszerű néhány hétig bőségesen etetni őket különféle élő eleségekkel, majd egy nagyobb vízcserét csinálni hidegebb vízzel. Ha sikerült az ikrázás, akkor a felnőtt halakat távolítsuk el. Ha mégsem sikerül ilyen módon a szaporítás, akkor meg lehet próbálni imitálni a természetes élőhelyük körülményeit. A halak az esős évszak beköszöntésekor kezdenek szaporodni, ezért csökkentsük le a vízszintet, emeljük meg néhány fokkal a hőmérsékletet, a vízkeménységet is emeljük meg, és koplaltassuk a halakat 1-2 hétig. Ezután pótoljuk a hiányzó vizet lágy, hidegebb vízzel, majd etessük a halakat bőségesen élő eleséggel. Ezen kívül még hatással lehet a halakra a légköri nyomás és az időszak is. Dél-Amerikában az esős évszak szeptembertől áprilisig tart, sok hal csak ezen néhány hónapban szaporodik.

 

Tűharcsa-Farlowella acus
Származás: Dél-Amerika, Venezuella

Testhossz: 15 cm

Természetes élőhely: Sekély folyókban a part közelében, ahol sok uszadékfa és növény található.

Viselkedés: Kitűnően tartható társas akváriumban, bár kissé félénk, keveset mozgó hal.

Táplálkozás: Algával és növényi tápokkal etethető.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 120 literes

Halnépesség: 120 literre 3-4 hal

Dekoráció: Növények, sok rejtekhelyeket kínáló gyökerek. Szereti az oxigéndús, tiszta vizet.

Hőmérséklet: 24-26 °C

pH: 5,8-7

Keménység: 2-10 NK°

Várható életkor: 5-8 év

Testük nagyon hosszú és vékony - olyan mint egy tű - az olíva zöldtől egészen a sárgás-barnás színekig változhat, a hasi részen sárgás. A fejétől a farok tövéig egy gyakran szabálytalan alakú sötét csík húzódik végig. Az úszói átlátszóak, az úszósugarakon sötét pöttyök találhatóak. A Farlowella acus nem kezdőknek való harcsafajta, tartását inkább tapasztaltabb akvaristáknak javaslom. Mivel félénk halról van szó semmiképp se tartsuk sügerekkel, vagy olyan halakkal amelyek nagyon kötekedősek. A legjobb valamilyen corydoras csapattal, és pontylazacokkal, vagy kisebb razbórákkal tartani.

A tűharcsák nagyon érzékenyek a hírtelen vízminőség változásokra, ezért a vízcseréknél ne egyszerre cseréljünk nagyobb mennyiséget, hanem inkább hetente 2-3 alkalommal kisebbet, és ha lehet az is állott víz legyen. A hímeket könnyű megkülönböztetni a nőstényektől, mert pofájuk szélesebb és mellette apró sörtékkel díszített. Néha ezt nehezebb ránézésre megállapítani a fiatalabb példányoknál, ilyenkor tapintással egyszerűbb megállapítani a nemeket. Húzzuk végig az ujjunkat a száj mentén, így jobban érezhetjük, hogy a hímek szája sokkal kerekebb, mint a nőstényeké.Íváskor a hím megtisztít egy kemény felületet (általában az akvárium üvegét) és a nőstény - általában éjjel, vagy hajnalban - oda rakja az ikrákat. Egyszerre 3-5 ikrát ragaszt fel a megtisztított felületre, amelyek száma 60-80 lehet. A hím vigyáz rájuk, szájával tisztogatja őket, és a mellúszóival pedig legyezi az ikrákat. Így azok a hőmérséklettől függően 6-10 nap alatt kelnek ki. Tenyésztéséhez használhatunk fűzfa- vagy égerfa-kérget is. Az ezen lévő algák és baktériumok megfelelő tápok az ivadékoknak. A kishalak felnevelése egy jól beállt akváriumban könnyebb, de kiegészítő eleségként adhatunk nekik forrázott salátalevelet, uborkát, vagy cukkínit. Jó megoldás lehet még, ha zöldborsót kinyomjuk a héjából és pépesre törjük, majd felragasztjuk az akvárium üvegére. Az elhullási arány az első hetekben igen nagy lehet. A természetes környezetükben az ívási időszak november és március között zajlik, de jó akváriumi körülmények között az egész év folyamán lehetséges.

 

Törpe sziklaharcsa-Hara jerdoni
Származás: Ázsia; India, Bangladesh

Testhossz: 3-3,5 cm

Természetes élőhely: Gyors és lassú folyású patakok és kis folyók.

Viselkedés: Békés, nagyon félénk harcsa, kiválóan tartható társas akváriumban, hozzá hasonló kis testű halakkal. Nagyon keveset mozog napközben, csak éjszaka bújik elő. Ne tartsuk túl aktív halakkal, mert ezek zavarhatják.

Táplálkozás: Mindenevő; alapvetően élő és fagyasztott eleségekkel etessük, de megeszi a száraz tápokat is. Éjszaka táplálkozik, ezért csak lámpaoldás után etessük.

Szaporítás: Nagyon nehéz

Medence: Minimum 30 literes

Halnépesség: 40 literre 3-4 hal

Dekoráció: Homokos aljzat, amelyre száraz tölgy és bükk leveleket szórunk. Fűzfaágak és különböző gyökerek díszíthetik a medencét, valamint biztosítsunk sok búvóhelyet számukra. Fűszerű, vagy mohaszerű növényeket telepítsünk a medencébe.

Hőmérséklet: 18-24 °C

pH: 5,6-7,6

Keménység: 8-15 NK°

Várható életkor: 5 év

Bár nem túl elterjedt harcsa, apró mérete miatt jól tartható kisebb akváriumban is. A testének színe a márványos szürkétől a világos barnáig változhat, fején gyakran sötétebb foltok találhatóak. A mellúszói a testéhez képest nagyok és recések, ezek segítségével kapaszkodik meg a tereptárgyakban a gyors folyású vizekben. Teste tömzsi, és a farok felé keskenyedik. 3 pár bajuszszála van, melyek fontos érzékszervei az éjjeli vadászatok során. Testszínét kis mértékben meg tudja változtatni, hogy jobban bele tudjon olvadni a környezetébe, de színe gyakran a hangulatától függ. Nappal többnyire a búvóhelyén tartózkodik, és csak éjszaka jön elő. Nagyon kényesek a vízminőségre, fontos, hogy a vizüknek magas legyen az oldott oxigéntartalma, és nagyon alacsony a nitrát szintje. Ha vizük nitrát szintje meghaladja a 12.5mg/l értéket, akkor el is pusztulhatnak! Első ilyen figyelmeztető jel lehet, ha a halak bőre olyan, mintha levedlették volna. Ekkor azonnal egy kisebb vízcserét kell csinálni.A nemek megkülönböztetése nehéz, a nőstények hasa teltebb, ha beikrásodnak és egy kicsit nagyobbak a hímeknél. Szaporítása lehetséges, de nagyon kevés információ áll rendelkezésre róla. Szaporításával lehet próbálkozni: egy kisebb akváriumot béleljünk ki jávai mohával, és helyezzünk ki egy 4-5 főből álló csapatot. A halakat élő eleségekkel etessük 3-4 napig, majd egy nagyobb vízcserét iktassunk be. Minden harmadik nap pedig cseréljük vizük 10%-át. Ha szerencsénk van, az ikrákat a növények közé rejtik, de ezek nagyon aprók. A kikelő kishalak 1-2 mm hosszúak, és csak nagyon apró élő eleséggel, vagy folyékony ivadéktáppal etethetjük őket. Viszonylag gyorsan nőnek, de nagyon kényesek a vízminőségre, és sok odafigyelést igényelnek.

 

Tűorrú vértesharcsa-Hemiodontichthys acipenserinus
Származás: Dél-Amerika; Guyana, Francia Guyana, Peru, Bolívia és Brazília.

Testhossz: 13,5 cm

Természetes élőhely: Nagyobb sodrású folyókban, kizárólag a homokos aljzaton.

Viselkedés: Nagyon félénk és visszahúzódó hal. Fajtársaival békés, kisebb pontylazacokkal és törpe sügérekkel jól együtt tartható.

Táplálkozás: Mindenevő; a természetben elsősorban rovarlárvákat és vízi ízeltlábúakat fogyaszt, ezért akváriumban élő és fagyasztott eleségeket adjunk nekik. Alkalmanként száraz tápokat is adhatunk nekik.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 70 literes

Halnépesség: 150 literre 4 hal

Dekoráció: Aljzatnak mindenképpen homokot használjunk, mert a harcsa előszeretettel ássa be magát a talajba. A másik fontos dolog a sok oldott oxigén és az erősebb vízmozgás, valamint a jó vízminőség. Medencéjüket dekorálhatjuk faágakkal és száraz levelekkel.

Hőmérséklet: 24-28 °C

pH: 6-7

Keménység: 2-12 NK°

Várható életkor: 5-8 év

Nagy területen elterjedt Dél-Amerikában, ezért több színárnyalata is létezik. Felülről nézve testének gyémánt alakja van, orra meghosszabbodott, ami nagyon egyedi kinézetet kölcsönöz ennek a vértesharcsának. Más vértesharcsáktól eltérően mellúszójukon és fejükön nem növekszik kefeszerű szőrzet. Testük lapos, szürkésbarna színű, apró sötétebb pöttyökkel tarkított. Természetes élőhelyén a Tűorrú vértesharcsa a homokba beásva álcázza magát, ebben segíti a színezete és alakja is. Elég ritka harcsa az akváriumokban, pedig eredeti élőhelyén gyakori hal. Ez betudható annak is, hogy az importok során nagy az elhullási arány. Lehetőleg ne tartsunk mellette más talajlakó halakat, mert az élelemért folyó harcban – félénkségük miatt – alulmaradnak, és gyakran éhen halnak! Hajlamosak az úszórothadásra, ezért a rendszeres részleges vízcseréket ne hanyagoljuk el.A kifejlett hímek szájának alsó részén egy zsákszerű bőrlebeny található, ez különösen az ívási időszakban figyelhető meg, ezenkívül a nemek megkülönböztetése a fogazatuk alapján is lehetséges, mert a nőstényeknek és a fiatal halaknak hegyesebb a foguk teteje, míg a hímeké „kanál” alakú. Szaporításuk akváriumban is lehetséges, de nem túl gyakori, ennek ellenére viszonylag könnyű, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számukra (jó vízminőség és nagy homokos területek). A legjobb, ha egy kisebb csapatot veszünk és megvárjuk, hogy kialakuljon egy pár. Az ívás éjszaka történik, sajnos a pontos részletek nem ismertek, de a hím az ikracsomót a szájának az alsó részén található lebenyben tartja, és ez kívülről is jól látható. Ekkor célszerű a hímet külön medencébe áthelyezni. A hím 12-14 napig hordja az ikrákat és közben, ahogy úszik a vízmozgás legyezi azt. A fiatal hímek néha eldobják az ikracsomót, ha megzavarják őket. Az ikrák száma nem túl nagy, 15-20 már jónak mondható. Az ikrák kikelése után a hímek nem foglalkoznak tovább a kishalakkal. A kikelő kishalaknak további 2-3 nap kell, amíg felhasználják a szikzacskójukat. Ekkor már elég nagyok, hogy apró élő eleségeket adjunk nekik. Megfelelő táplálék mellett gyorsan nőnek, de nagyon érzékenyek a vízminőségre és folyamatosan biztosítani kell számukra az eleséget. A hímek az ívási időszakban akár ötször is hordhatnak ikrákat, aztán néhány hónapos pihenő időszak következik. Ha a hímtől elveszik az ikracsomót, hogy mesterségesen keltessék ki azokat, gyakran keres egy helyettesítő tárgyat, mint pl. egy csigaházat és órákig hordozza azt az ikrák helyett.

 

Zsákos harcsa-Heteropneustes fossilis
Származás: Ázsia; India, Sri-Lanka, Thaiföld, Burma

Testhossz: 30 cm

Természetes élőhely: Állóvizekben, mocsarakban, de néha az iszapos fólyókban is megtalálható.

Viselkedés: Agresszív ragadozó hal, csak nagyobb halakkal társítsuk.

Táplálkozás: Mindent megeszik, ami a száján befér. Marhaszívvel, halhússal, rovarlárvákkal etethetjük.

Szaporítás: Elég nehéz

Medence: Minimum 280 literes

Halnépesség: 280 literre 1 pár

Dekoráció: Homokos talaj, növényekből, gyökerekből, kövekből búvóhely. Nagy úszótér.

Hőmérséklet: 21-25 °C

pH: 6-8

Keménység: 5-30NK°

Várható életkor: 5-8 év

Az egyik legveszélyesebb édesvízi harcsa, amit akvaristák tartanak. A veszély a mellúszóiban található tüske méregmirigye miatt van, ami akár az emberre is halálos lehet. Ha a zsákos harcsát ki kell emelni a vízből, azt nagyon elővigyázatosan tegyük, a hálóba beleakadhat tüskéje, viszont a méregmirigy miatt veszélyes kézközelbe engedni. Társítása lehetséges nagytestű márnákkal, gurámikkal, csíkokkal, esetleg nagytermetű lazacfélékkel (pl. csukalazacok), illetve sügérfélék is kerülhetnek mellé. Ha a Zsákos harcsa mégis megszúrna bennünket, akkor a sebesült végtagot forró vízbe kell rakni, ami hatástalanítja a mérget, majd mindenképpen nézessük meg egy orvossal! Nem kezdőknek való harcsafaj. 

A Zsákos harcsa teste hosszúkás, színe szürkés-barnás vagy zöldes-barnás, de létezik albínó változat is. Négy pár bajusza van. Tarthatjuk egymagában is és csapatban is (ha esetleg tenyészteni szeretnénk), de mindenképpen nagy akváriumban tartsuk. Nappal gyökerek alatt, vagy növények között húzza meg magát. Éjszaka aktív, etetni is sötétedéskor kell. Nagy étvágyú halak, ezért a jó vízszürésről gondoskodni kell.A Zsákos harcsák szaporodáskor gödröt ásnak a talajba, ahová a sárgás-zöldes ikrákat rakják, majd mindkét szülő védi a "fészket", és úszóikkal legyezve biztosítja az oxigéndús vizet. Ez a gondoskodás a kikelés után is megmarad. A nagyszámú ivadék sórákkal indítható. A kishalak gyorsan nőnek, és hónapok alatt elérik a 8 cm-t.

 

Agyagszínű páncélosharcsa-Hoplosternum littorale
Származás: Dél-Amerika; Argentínától Trinidadig

Testhossz: 22 cm

Természetes élőhely: Az Amazonas, Orinoco, La Plata iszapos, lassú folyású vizeiben. Gyakran mocsarakban is, ahol alacsony a víz oxigénszintje.

Viselkedés: Nagy testű halakkal tarthatjuk együtt, a kisebb halakat megeheti.

Táplálkozás: Mindenevő, de előnyben részesíti az élő eleségeket. A növényeket nem eszi meg, csak gyakran kiássa őket a talajból.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 200 literes

Halnépesség: 250 literre 2-4 hal

Dekoráció: Növényekkel dúsan beültetett akvárium, kövek, gyökerek. Sok búvóhely és a vízfelszínen úszó növények, amelyek félhomályt biztosítanak az akváriumban.

Hőmérséklet: 20-28°C

pH: 6-8

Keménység: 10-20NK°

Várható életkor: 5-12 év

Színük a világos barnától a feketéig változhat. A lapított fejen két pár hosszú bajusszál van. A hímek nagyobbra nőnenek, mint a nőstények. Az alacsony oxigéntartalú vizekben is megtalálható, mert képes a légköri levegőt is belélegezni. Ilyenkor a vízfelszínre úszik levegőért, amit a bélrendszerén végigpumpálva jut oxigénhez. Az agyagszínű páncélosharcsa képes morgó / röfögő hangot kiadni. Estefelé különösen aktív, ebben a napszakban indul élelemkeresésre. Körülbelül 1 éves korukra érik el az ivarérettséget.A hímek habfészket építenek a növények segítségével. Az ikrákat a nőstény a habfészek alá szórja, amit a hím megtermékenyít, majd a sztájába veszi őket, és belefújja a habfészekbe. Ezután a hím elüldözi a nőstényt, ekkor célszerű kivenni őt a tenyészakváriumból. A hímek mellúszótüskéje erősen megvastagodik, és ezzel védi meg a területét a többi hímmel szemben. Az ikrák száma több 1000 is lehet, amelyeket a hím a kikelésükig őriz. Az ikrák 4 nap múlva kelnek ki.

 

Hópöttyös algázó-Hypancistrus inspector
Származás: Dél-Amerika; Venezuela

Testhossz: 12,5-16 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyors folyású vizekben, a sziklás aljzat között.

Viselkedés: Alapvetően békés harcsa, egy biotóp akváriumban jól együtt tartható különféle pontylazacokkal. Több harcsa esetén mindegyiknek kell egy külön búvóhely.

Táplálkozás: Mindenevő; elsősorban húsos eledeleket kíván: élő és fagyasztott szúnyoglárva, kagylóhús, de alkalmanként uborkát, vagy alga tartalmú tápokat is eszik. A fiatal egyedek azonban a növényi táplálékot részesítik előnyben.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 70 literes

Halnépesség: 120 literre 5-6 hal

Dekoráció: Kavicsos, vagy homokos aljzat, néhány nagyobb sziklával, erősebb vízmozgás és oxigénben gazdag víz. Sok búvóhely kövekből, vagy gyökerekből.

Hőmérséklet: 22-30 °C

pH: 5,4-7,6

Keménység: 1-15 NK°

Várható életkor: 5-8 év

A Hópöttyös algázó alapszíne a barnától a feketéig változhat, míg a testén található pöttyök mérete, színe és elhelyezkedése halanként más és más lehet. A fejen található pöttyök mérete kisebb és elhelyezkedésük sűrűbb, mint a hal hátsó részén lévő pöttyöké. A hátúszó és a farokúszó szegélyén egy-egy vastagabb fekete sáv húzódik. Mintázata hasonló lehet más algaevőkéhez (Baryancistrus sp. LDA33), a legkönnyebben a szájában található fogazat alapján lehet megkülönböztetni őket: a Hypancistrus-nak 2 sorban nagyon apró fogak találhatóak az alsó állkapocsban, ami csak erre a genus-ra jellemző. A latin nevében az „inspector” a harcsa viszonylag nagy szemére utal. Vásárlás előtt az ilyen harcsáknál mindig vizsgáljuk meg, hogy a hasuk és a szemük ne legyen beesett, mert ez gyakori jele a friss importnak, vagy valamilyen betegségnek. Ha szaporítani is szeretnénk, akkor legjobb 5-6 fiatal egyedet beszerezni, és együtt felnevelni őket.A kifejlett hímek mellúszóján kefeszerű szőrök nőnek, ami a nőstényeknél egyáltalán nincs, vagy csak nagyon apró, valamint a hímek feje szélesebb és hosszabb, és színezetükben több a vörös, ezenkívül a nőstények teltebbek is. Szaporítása akváriumban még ritka, de lehetséges, célszerű külön a számukra berendezett akváriumot használni. Úgy rendezzük be a medencét, hogy sok búvóhely legyen benne: kerámia csövek, kövekből, vagy gyökerekből barlangok. Ami fontos, hogy ezeknek a búvóhelyeknek a bejárata és mérete csak kicsit legyen nagyobb, mint maga a harcsa. Aljzat nem szükséges a szaporító medencébe, de legyen erős vízmozgás. A víz legyen inkább savas (6-6,5 pH) és 24-27 °C-os. A hímek elfoglalják a saját búvóhelyüket és védelmezik azt más hímekkel szemben, valamint megpróbálják a nőstényeket becsalogatni saját barlangjukba. Ha ez sikerül, akkor akár több napig is a barlangban tartózkodnak, mire az ikrákat lerakja a nőstény, és a hím megtermékenyíti azokat. Ezután már csak a hím vigyáz az ikrákra és legyezgeti azokat az úszóival. A kikelő kishalaknak folyamatosan szükségük van táplálékra. A szülők nem bántják a kicsiket, ezért nem kell őket eltávolítani a medencéből. A halak szaporodási kedvét növelhetjük, ha egy nagyobb (50%-os) vízcserét csinálunk egy kicsit hidegebb és lágyabb vízzel, ami a természetes élőhelyükön az esős évszak beköszöntését jelzi. Ezt 2-3 naponta megismételhetjük.

 

Zebraharcsa-Hypancistrus zebra
Származás: Dél-Amerika; A Xingu folyó medencéje (Brazília).

Testhossz: 10 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. Az aljzat közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő. de előnyben részesíti az állati eledelt.

Szaporítás: Elég könnyű, de még ritka.

Medence: Minimum 200 literes

Halnépesség: 200 literre 1 pár.

Dekoráció: Kőrakások és gyökerek.

Hőmérséklet: 25-28°C

pH: 7-7,5.

Keménység: 5,6-14 NK°

Várható életkor: 10 év

Társítani csak kifejezetten békés halakkal célszerű, szóba jöhetnek a páncélosharcsák, pontylazacok és törpesügérek. Kissé félénk hal. Akváriumi szaporítása nem nehéz, de nem nevezhető termékeny halnak, előfordulhat, hogy az egy ívásból származó kishalak száma alig 5-6 példány, vagy első íváskor akár még kevesebb is. Keltetése, felnevelése hasonlatos a boszorkányharcsához és az ancistrus algázóhoz. Természetes élőhelyén veszélyeztetett, ebben közrejátszik a Xingu folyóra tervezett vízi erőmű is, exportja Brazíliából tiltott. Hazánkban csak nagyon ritkán kapható, és tán a legdrágább L-harcsának nevezhető, ami hazánkban beszerezhető, netán tenyésztett. Ára úgy 20 000 és 70 000 Ft között mozog, ez függ a származástól és a méretétől, s további tényezőktől is. Külföldön, Nyugat-Európában beszerzése könnyebb. A hím feje szélesebb, mint a nőstényé, és felnőtt korában kis szőrzet (tollhoz hasonló képződmény) alakul ki a mellúszóinak első sugarán. Az akváriumban is területvédő, de nem olyan agresszív, mint a szabadban. Nagy akváriumban csapatban is tartható. Gyakran elrejtőzik a dekorációban felépített barlangokba, üregekbe. Az akvárium hátsó részébe el lehet ültetni néhány növényt: pl. Vallisneria americanát és csavart levelű valliznériát (Vallisneria spiralis), a sziklákra és gyökerekre pedig ráaggathatunk néhány tő lándzsás vízipáfrányt (Microsorium pteropus). A medencében jó szűrést kell biztosítani, hogy a víz mindig tiszta és oxigéndús maradjon. Ellentétben a tepsifejű harcsák családjának többségével, a Hypancistrus zebra nem rajong a növényi táplálékért. Inkább hústartalmú fagyasztott táplálékkal kínáljuk, amit egyébként a kereskedők is javasolni fognak a számára.

 

Óriás algaevő-Hypostomus plecostomus
Származás: Dél-Amerika északi részén; Suriname, Trinidad.

Testhossz: 30 cm, de a természetben elérheti az 50 cm-t is.

Természetes élőhely: Legtöbbször a nagyobb folyók lassabb folyású szakaszain élnek.

Viselkedés: Nagy társas akváriumokba való, békés, algaevő hal. Az öregebb példányok területvédőek lehetnek, viszont sérüléseket ritkán okoznak. Afrikai sügérek akváriumába is telepíthető. A kisebb halakat sem bántják.

Táplálkozás: Mindenevő; Fő eleségként az algák jöhetnek szóba, és a növényi eredetű tabletták, de mindenféle eledelt szívesen fogyaszt. Este, lámpaoltás előtt etessük.

Szaporítás: Akváriumban nem megoldott a rendszeres tenyésztése.

Medence: Minimum 350 literes

Halnépesség: 450 literre 2 hal

Dekoráció: Nagy úszótérre és kövekből, gyökerekből búvóhelyre van szüksége. A növényeket lelegelheti.

Hőmérséklet: 20-30 °C

pH: 6,5-8

Keménység: 1-15 NK°

Várható életkor: 10-15 év

Mivel a Hypostomus nemzetségben nagyon sok faj található, ezért a beazonosításuk nagyon nehéz, csak pontos származási hely alapján lehet biztosan megtenni. A legtöbb algaevő hal manapság Peruból és Brazíliából származik. Az 1960-70-es évek szakirodalmaiban gyakran voltak a valódi Hypostomus plecostomus-ról a képek, amikor még a legtöbb algaevő pleco-t Venezuelából, Suriname-ből, és Guyana-ból hozták be. Sajnos manapság is sokszor tévesen használják a Hypostomus plecostomus tudományos nevet a többé-kevésbé hasonló kinézetű fajokra mind az akvarisztikai boltokban, mind a könyvekben. A fajt több országba is betelepítették, és egyes országokban meg is honosodott, sok esetben felelőtlen akvaristák engedték őket szabadon. A plekó teste nagy csontos lemezekkel borított, kivétel ez alól a hasa. Feje nagy, széles és lapos. Egy pár bajuszszála a szívószája mellett helyezkedik el. A színük függhet a koruktól és a környezetüktől is, alapszínük a világos barnától a sötétbarnáig változhat. Testükön és az úszóikon jól látható foltokból álló mintázat húzódik, amely a fejen sokkal kisebb pöttyökből áll. A hasi részen világos krémszínűek, amelyen barna foltokból álló mintázat található, és ezek a foltok gyakran szabálytalan mintákká kapcsolódnak össze. Nappal szeret gyökerek között, barlangokban tartózkodni, és leginkább alkonyatkor és éjszaka jön elő. A kereskedésekben kapható 6-8 cm-es példányok 3-4 év alatt érik el a 25-30 cm-t. Ha az óriás algaevő hal nem kap elég növényi táplálékot, akkor megcsipkedi a növényeket is. A természetes élőhelyén nagyobbra is megnő.A kifejlett hímek mellúszóinak az első sugara megvastagszik, és gyakran vöröses árnyalatú lesz. Az ikrával telt nőstények hasi része sokkal szélesebb, ami főleg felülről látszik igazán. Akváriumi szaporodásukról nincs információ, valószínűleg sosem sikerült még. A természetben a meredek folyópartban található kisebb-nagyobb lyukakban szaporodnak, amelyeket a hím ás ki. A hímek őrzik az ikrákat. Floridai tavakban megfigyelték, hogy ezek a hím által ásott járatok akár elérhetik az 1 métert is, és belül 3-4 felé ágazhatnak. A Hypostomus plecostomus ivadékok gyorsan nőnek, és 15 cm-es korukra elérhetik a szexuális érettségüket. A szaporodási időszakuk márciustól szeptemberig tart, és a lerakott ikrák száma 500-700 is lehet.

 

Füstöe üvegharcsa-Kryptopterus bicirrhis
Származás: Ázsia; Thaiföld, Malajzia, Indonézia.

Testhossz: 15 cm

Természetes élőhely: Nagyobb, zavaros vizű, gyors folyású folyókban, általában a part menti részeken él, de előfordul a folyók által elárasztott területeken is.

Viselkedés: Viszonylag békés harcsa, de a kisebb halakat elkaphatja. Társas, rajokban él, ezért legalább hat halat tartsunk együtt. Inkább a medence középső szintjén úszik. Ne tartsuk agresszív halakkal.

Táplálkozás: Mindenevő, nem eszik sokat. Kedveli a szúnyoglárvákat és az élő szúnyogokat. Természetes élőhelyén inkább ragadozó, kisebb halakat és rovarlárvákat fogyaszt.

Szaporítás: Akváriumban ritkán van rá példa.

Medence: Minimum 120 literes

Halnépesség: 120 literre 6-8 hal

Dekoráció: Akváriumukban a vízmozgás legyen közepesen erős, és használjunk sötét aljzatot. Nem szeretik a túl erős fényt, ezért úszó, és lebegő növényekkel tompítsuk a világítást.

Hőmérséklet: 20-28 °C

pH: 5,5-6,8

Keménység: 5-15NK°

Várható életkor: 6-8 év

Az üvegharcsa teste hosszúkás, és oldalról lapított, valamint áttetsző (tisztán láthatók a bordái és az úszóhólyagja), bár testük nem annyira átlátszó, mint rokonáé, az Indiai üvegharcsáé. Egészen napjainkig azt hitték, hogy a két faj azonos, de egy 2013-as kutatás kiderítette, hogy a Kryptopterus bicirrhis nem azonos az Indiai üvegharcsával (Kryptopterus vitreolus). Csak nagyon ritkán lehet vele találkozni az akvarisztikában. Régebben ezt a fajt egybevonták a Kryptopterus minorral, de most különálló fajok, hisz a minor 7 cm-nél ritkán nő nagyobbra, valamint kizárólag Borneó szigetén él, és valószínűleg sohasem importálták még. A legtöbb akvarisztikában kapható példány vagy távol-keleti importból származik, vagy hormonkezeléses szaporításból, bár ennek nagy részét is a délkelet-ázsiai halfarmokon végzik. Gyakran fordul elő, hogy nem fogad el lemezes tápokat, száraz granulátumokat, ilyenkor kedvencét, a szúnyoglárvát kell elővenni. Szájuk felső részén egy pár, hosszú bajusz található. Hátúszójuk nagyon kicsi, csak egy sugárból áll, valamint a farokúszójuk villás.A kifejlett hímek karcsúbbak a nőstényeknél. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre akváriumi szaporodásukról, de hormonkezelés nélkül is volt rá példa, csak az ivadékokat nem sikerült eredményesen felnevelni nagyobb mennyiségben.

 

Ostoros tokharcsa-Lamontichthys filamentosus
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Peru, Ecuador, Bolívia; Nyugat-Amazonas medence.

Testhossz: 16 cm

Természetes élőhely: A gyors folyású folyókban él, a nagyobb kövek között.

Viselkedés: Békés harcsa, még fajtársaival szemben is. Más, hasonló méretű békés halakkal jól együtt tartható.

Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algákat és mindenféle mikroorganizmusokat eszik, amelyeket a kemény felületekről kapar le a szájával. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is.

Szaporítás: Akváriumban ritka.

Medence: Minimum 200 literes

Halnépesség: 200 literre 4-5 hal

Dekoráció: Kedvelik az erősebb vízmozgást, és az oxigéndús vizet. Aljzatnak apró kavicsot, vagy homokot használhatunk, néhány nagyobb, laposabb kővel kiegészítve. Uszadékfákat és gyökereket is tegyünk medencéjükbe.

Hőmérséklet: 24-27 °C

pH: 5,5-7,5

Keménység: 2-15 NK°

Várható életkor: 8-10 év

Az Ostoros tokharcsa mellúszóinak, hátúszójának, és farokúszójának első sugara szálszerűen meghosszabbodott, amely nagyon elegáns kinézetet kölcsönöz neki. Ezen szálak segítségével feltételezhetően könnyebben tájékozódik a zavaros vizekben. Viszonylag gyakran beszerezhető, ennek ellenére nem könnyű a tartása, inkább a tapasztaltabb akvaristáknak való harcsa. Akváriumi körülmények között gyakran előfordul, hogy színezetük elhalványul, amit a nem megfelelő táplálkozás okoz. Fontos, hogy a természetben gyorsabb folyású, oxigéndús vizekben él, és a lapos tereptárgyakról eszi le az algákat. Ezt akváriumban nehezebb megoldani, célszerű rászoktatni őket az algatablettákra, mégpedig úgy, hogy a tereptárgyak segítségével kialakítunk olyan területeket, ahol nem olyan erős a vízmozgás, így könnyebben tudnak táplálkozni. Megoldás lehet még, hogy nagyobb laposabb köveken algát növesztünk számukra, akár külön akváriumban is, például egy napsütéses ablakba kihelyezett akváriumban, és utána ezeket a köveket helyezzük be számukra.Akváriumban is sikerült már szaporítani, kisebb 5 fős csapatban. Egy nagyobb, 280 literes akváriumban, 4000 liter/órás szűrő segítségével az akvárium hátsó falára irányított vízáramlattal, ahol a harcsák a gyökerek, és a kövek között ikráztak. Az ívási kedvre hatással lehet néhány nagyobb vízcsere is. A nőstény 45-50 db, viszonylag nagy szemű ikrát (3,7-3,9 cm) rakott, amelyek 8 nap múlva keltek ki. A kikelő ivadékok 12 mm hosszúak.

 

Vámpír plekó-Leporacanthicus galaxias
Származás: Dél-Amerika, Brazília, Amazonas medence

Testhossz: 25-30 cm

Természetes élőhely: A Rio Tocantins gyors folyású részein.

Viselkedés: Békés, de a hímek erősen területvédők és agresszívek egymással szemben. Éjszakai állat.

Táplálkozás: Mindenevő, elsősorban élő eleségeket fogyasztanak, kedvelik a csigákat is. Növényi táplálékot is igényelnek.

Szaporítás: Akváriumi körülmények között még nem tenyésztették.

Medence: Minimum 200 literes

Halnépesség: 300 literre 1 pár

Dekoráció: Kövekből és gyökerekből készítsünk búvóhelyeket számukra. A természetes élőhelyükhöz hasonlóan szükségük van a jól szűrt, oxigéndús tiszta vízre és a megfelelő vízáramlásra.

Hőmérséklet: 23-26 °C

pH: 6- 7,5

Keménység: 5-15NK°

Várható életkor: 15 év

A testük alapszíne fekete, amelyen sárga vagy fehér foltok találhatóak. Ahogy öregszenek, úgy válnak a foltok kisebbé és a színük is piszkos-fehérré változik. Szájuk felső részén két kiálló fog található, ami vámpírfogra emlékeztet, amiről az angol nevüket is kapták (Vampire Pleco). Ezeket a fogakat nagy valószínűséggel a táplálkozásuk során hasznosítják, amikor a csigákat húzzák ki a csigaházaikból. A hímek feje szélesebb és a testük is hosszúkásabb, ezenkívül pofájuk mentén apró szőrök találhatóak, amelyek a nőstényeken hiányoznak. Természetes élőhelyén szaporodáskor lyukakat fúrnak a folyómederbe a vízszint alá, és ezekben az odúkban szaporodnak. Akváriumi körülmények között - feltehetően ennek a különleges igényüknek köszönhetően - még nem sikerült tenyészteni őket.