Származás: Dél-Amerika, Brazília

Testhossz: 2,5-3,5 cm

Természetes élőhely: Rio Madeira vízrendszerében, gyakran a part menti vízinövényekkel sűrűn benőtt részeken.

Viselkedés: Nagyobb rajokban, a középső vízretegekben úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a grindal férget, tubifexet.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 40 literes

Halnépesség: 40 literre 6 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok, növények, gyökerek.

Hőmérséklet: 21-26°C

pH: 6,4-7,4

Keménység: 2-15 NK°

Várható életkor: 3-5 év

A legkisebb akváriumban tartott páncélosharcsafaj. Teste sárgásszürke, nagy, sötét szemgyűrűvel, a faroktőn sötét folttal. Úszóhólyagjuk, ellentétben a többi Corydoras fajjal, alkalmassá teszi őket a lebegő úszásra. Tartásához 20-24 °C hőmérsékletű, kis társas akvárium is tökéletesen megfelel, bár szépsége csak akkor érvényesül, ha kis csapatot tartunk. Szívesen fogyaszt minden apró, élő eleséget. Az ivarok megkülönböztetése könnyű, a nőstény nagyobb, a hím hátúszója magasabb.Hazai tenyésztése Zsilinszky Sándor nevéhez is fűződik, azóta magyarországi tenyésztése megoldott, többen is tenyésztik. Ívatásukhoz 10 literes akvárium, friss, 25-28 °C hőmérsékletű vízzel feltöltve, néhány lapos kő, néhány szélesebb levelű növény szükséges. A hímek élénken hajtják nőstényüket. Több nap után egy-egy nőstény 30-40 ikrát rak le, de az ikrák száma elérheti a 100-at is. Az ikrákból a kis páncélosharcsák 3-5 nap után kelnek ki, pár napig fekszenek a talajon, majd elindulnak eleségkeresésre. Első eleségük apró plankton vagy a közismert mikróeleség. Aránylag gyorsan fejlődnek, és egy hónap után elérik a 10 mm testnagyságot. Hamar ivarérett állatokká fejlődnek, a 2,5 cm hosszú hímek, a 3,5 cm hosszú nőstények már teljesen kifejlettek.Tenyésztésük már többször eredményes volt hazánkban is.

 

Álarcos páncélosharcsa-Corydoras metae

Származás: Dél-Amerika; Brazília, Kolumbia

Testhossz: 5 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Elsősorban élő tubifexszet adjunk, de jobb minőségű száraz tápokkal is tartható.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 70 literes

Halnépesség: 85 literre 6 hal

Dekoráció: Éles szemcséktől mentes finom homok. Az akvárium oldalán és a háttérben sűrű növényzet.

Hőmérséklet: 22-26°C

pH: 6-7

Keménység: 1-15NK°

Várható életkor: 5-10 év

Gyakran összekeverik a Corydoras adolfoi-val, a különbség annyi, hogy az adolfoi fején lévő narancs folt idősebb korára elhalványul és barnás színű lesz. Szereti a kimondottan dél-amerikai biotóp akváriumot, lágyabb vízzel, finom homokaljzattal. Törpesügerek és pontylazacok mellé ajánlott. Legalább 6-8 darabot tartsunk belőlük. A szaporítás a számára előkészített akváriumban egyszerű, de az ivadékok nagyon lassan nőnek. Jól etessük meg őket élő eleséggel, és hajtsunk végre részleges vízcserét, hidegebb vízzel. Az ikrák 7 nap múlva kelnek ki, és további néhány nap alatt úsznak el.

 

Rózsaszínű páncélosharcsa-Corydoras axelrodi
Származás: Dél-Amerika, Kolumbia

Testhossz: 5 cm

Természetes élőhely: A Rio Meta és az Orinoco vizeiben

Viselkedés: Békés hal. Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, etethető tubifexszel, fagyasztott eleségekkel, harcsatápokkal, tablettákkal.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 60 literes

Halnépesség: 70 literre 4-5 hal

Dekoráció: Éles kövektől mentes, sötét színű talaj, növények, gyökerek

Hőmérséklet: 20-23°C

pH: 6-7

Keménység: 1-15NK°

Várható életkor: 5-10 év

Csapathal, több egyedet tartsunk. Nagyon szép páncélosharcsa fajta, az alapszíne halvány rózsaszín, fekete csík fut végig a hátán és az oldalán. Ugyancsak fekete csík fut a feje tetejétől a szemén keresztül. Úszói átlátszóak, kivéve a hátúszót. A nőstényeknek nagyobb, kerekebb a hasuk, fentől nézve szélesebbek mint a hímek. 

Ikrázásukat elősegíthetjük, ha az akvárium vizének felét 5 fokkal hidegebb vízre cseréljük. Az ikrákat a nőstény a növényekre, vagy az akvárium üvegére ragasztja, miután a hím megtermékenyítette azokat. Körülbelül 150 ikrát raknak, amelyek 4 nap múlva kelnek ki. A kishalak sórákkal könnyen felnevelhetők.

 

Olajfoltos harcsa-Centromochlus perugiae
Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Peru, Ecuador

Testhossz: 6 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású folyók part menti szakaszai. Növények nem nagyon találhatóak itt és az aljzat általában homokos.

Viselkedés: Békés, társas akváriumba való harcsa. Tarthatjuk egyedül és kisebb csapatban is.

Táplálkozás: Ragadozó, apró eleségekkel etessük, mivel kis szája van. Akváriumban elfogadja a fagyasztott eleségeket és a tablettás tápokat is. Lámpaoltás után etessük.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 65 literes

Halnépesség: 80 literre 4 hal

Dekoráció: Sok búvóhelyet igényelnek, gyökerekből vagy akár műanyag csövekből építsünk nekik barlangokat. Az aljzat legyen homokos, valamint biztosítsunk számukra erős vízáramlást.

Hőmérséklet: 24-30 °C

pH: 6-7

Keménység: 1-25 NK°

Várható életkor: 5 év

Testük alapszíne fehéres, vagy sárgás, amelyen sötét színű (általában fekete) szabálytalan alakú foltok találhatóak. Az úszók átlátszóak. Nappal a búvóhelyeiken rejtőzködnek, éjszaka a nyílt vízben vadásznak. A hímeknek meghosszabbodott farok alatti úszójuk van, amely hasonló az elevenszülők genopodiumához. A nőstények hasa telt, különösen, amikor ikrával vannak teli.A megfelelő körülmények között viszonylag könnyen szaporítható. Csak akkor szaporodik, ha közepes, vagy erős vízmozgás van az akváriumban és megfelelő mennyiségű apró barlang vagy kövek közti repedés található benne, ugyanis ide rakja az ikráit. Erre a célra a pvc cső megfelelő lehet. A szaporító medencében célszerű szivacsszűrőt használni, hogy az ivadékoknak ne essen bajuk. Az ikrákat a hím a módosult farok alatti úszójával termékenyíti meg, mégpedig a nőstény testén belül. Ezután a nőstényt célszerű külön akváriumba helyezni. A nőstény az ikrákat 24-48 óra múlva lerakja az apró barlangokba, és ha a kishalak kikeltek érdemes a nőstényt is eltávolítani. A kishalak szikzacskója 6-7 nap után szívódik fel, ekkor adjunk nekik apró élő eleségeket, de csak lámpaoltás után. A kicsik szeretnek a vízfelszín közelében elbújni, erre a célra az úszó májmoha éppen megfelelő.

 

Törpe szívóharcsa-Macrotocinclus affinis
Származás: Dél-Amerika; Rio de Janeiro környéke (Brazília).

Testhossz: 4 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású, tiszta vizek.

Viselkedés: Társas, rajokban él. Az aljzat közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, de elsősorban a növényeket kedveli.

Szaporítás: Elég könnyű.

Medence: Minimum 40 literes

Halnépesség: 50 literre 4-5 hal.

Dekoráció: Gyökerek, sziklák és növények.

Hőmérséklet: 22-25°C

pH: 6-7,2.

Keménység: 5,6-11,2 NK°

Várható életkor: 3-5 év

Kedveli, ha vizének oldott oxigéntartalma kissé magas. Rajhal, a gyengén szűrt akváriumokat nem kedveli. A Macrotocinclus affinisnek szívószája van, mely lehetővé teszi, hogy rátapadjon a dekoráció különféle elemeire. Szívesen él csapatban és szeret olyan zónában elhelyezkedni, ahol erős a víz áramlása. Lehet közös akváriumban tartani, csak nem szabad túl agresszív halakkal összetársítani. A dekorációban alakítsunk ki a számára árnyas, sötétebb zónákat és legyenek vízfelszínen úszó növények is. Vigyázzunk, hogy a talajban ne legyenek éles szemcsék, nehogy megsérüljön a kis harcsa szája. A törpe szívóharcsa elsősorban algaevő, de megeszi a tubifexet és minden olyan sűrített táplálékot is, amit a kereskedelemben a vízfenéken élő halak számára gyártanak. A hím kisebb és karcsúbb a nősténynél. Szaporításkor helyezzünk 2 hímet és 3 nőstényt egy lágy és savas vízzel töltött 50 literes akváriumba. Az ikrákat – melyek 3 nap alatt kikelnek – a nőstény a növényekre és az akvárium üvegfalára rakja. Az ivadékokat állati planktonokkal etessük.

 

Közönséges algaevőharcsa-Ancistrus cirrhosus
Származás: Dél-Amerika;

Testhossz: 12,5 cm

Természetes élőhely: Gyors folyású folyók és az Amazonas árterületén szinte mindenhol.

Viselkedés: Békés, társas medencébe való harcsa. A hímek területvédők, de sérülést nem okoznak egymásnak és elegendő búvóhely mellett több hím is együtt tartható.

Táplálkozás: Mindenevő, de bőséges rostos növényi eledelre feltétlenül szüksége van. Élő és fagyasztott táplálékokat, valamint uborkát, cukkinit és spirulina tartalmú száraztápokat is adhatunk neki.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 90 literes

Halnépesség: 90 literre 1 pár

Dekoráció: Növények és sok rejtekhely. Biztosítsunk számára feltétlenül gyökereket, uszadékfákat, mert a halak ennek a kérgét rágcsálják.

Hőmérséklet: 22-27 °C

pH: 5,8-7,5

Keménység: 1-15 NK°

Várható életkor: 10-15 év

Magyarországon ezt a halat árulják szinte minden kereskedésben Ancistrus néven, nagyon könnyen beszerezhető. Létezik belőle albínó és fátyolos úszójú változat is. Mivel jó algapusztító, békés és viszonylag kis méretű, ezért sok akváriumba jó választás lehet. Testük sötét barna színű, amelyen világos pöttyök találhatóak. Ugyanez a mintázat található az úszókon is. Az albínó változat teste sárga színű, szemei vörösek. Igazi vízfenéken élő hal, egész nap odalent rejtőzik, s csak éjjel mozgékonyabb, amikor már a lámpa sem ég. „Szívószája" van és sok foga - ezekkel le tudja reszelni az akvárium dekorációiról az algákat.

A hím könnyen megkülönböztethető a nősténytől, mert tüskés bőrkinövése van a pofája alatt, valamint fején több agancsszerű kinövés is található. Az egyik legkönnyebben szaporítható ikrázó hal, tenyésztése kezdőknek is ajánlott. Az ívási kedvet növelhetjük egy nagyobb (50%-os) vízcserével. Közös akváriumban is gyakran szaporodik. Medencéjüket úgy rendezzük be, hogy legyen benne sok barlang, amelyeket a hímek elfoglalhatnak. Ezek lehetnek kókuszdióból, cserépből vagy kövekből épített barlangok is, de használhatnunk kerámiacsöveket is, amelyeket az ilyen harcsáknak lehet venni. Ami fontos, hogy a barlang bejárata csak egy kicsivel legyen nagyobb, mint a hal. Tenyésztéshez célszerű 1 hímet és akár több nőstényt tartani. A hím kiválaszt egy megfelelő barlangot és az védelmezi a többi hímtől, valamint megpróbálja a nőstényeket becsalogatni oda. Miután a nőstény lerakja az ikrákat, a hím megtermékenyíti azokat, és utána kikelésükig őrzi és legyezgeti őket. A hím akár több nősténnyel is párosodhat egymás után. Az ikrák, melyek nagyok és narancssárga színűek, 4-5 nap múlva kelnek ki és számuk 40-50 lehet. A kishalak néhány napig még a barlangban maradnak, amíg felhasználják szikzacskójukat, ezután viszont folyamatosan biztosítani kell számukra a növényi eleségeket. A szülők nem bántják a kishalakat, ezért maradhatnak egy akváriumban.

 

Fehérpettyes algaevőharcsa-Acanthicus adonis
Származás: Dél-Amerika, Brazília és Peru határán

Testhossz: 50 cm

Természetes élőhely: Eredetileg a Rio Tocantins folyó, de azóta az Amazonas más vizeiből is előkerült.

Viselkedés: Békés, de a saját fajtársaival agresszív, ajánlott külön medence számára.

Táplálkozás: Növényevő, alga tablettát, forrázott saláta levelet, uborkát adhatunk neki, esetleg élő eleséget.

Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres

Medence: Minimum 400 literes

Halnépesség: 400 literre 1 hal

Dekoráció: Megfelelő méretű búvóhelyek, barlangok. Erős megvilágítás szükséges, a megfelelő alganövekedéshez. A növényeket nem eszik meg, de kitúrhatják, ha útban van nekik. Gyökerek, faágak. Aljzatnak használjunk homokot, vagy apró kavicsot.

Hőmérséklet: 23-27 °C

pH: 6-7

Keménység: 5-16 NK°

Várható életkor: 16 év

Az Acanthicus adonis tartásához nagy akváriumra és megfelelő vízáramlásra van szükség, mivel nagyra növő harcsa: a természetben elérheti a 100 cm-t is, de az akváriumban is megnő 50cm–re. A teste alapszíne fekete, néha szürke, a hasi rész ugyanolyan színű, mint a test többi része. A fiatal kishalakon fehér pöttyök tarkítják a testet, de ez felnőtt korban eltűnik, és a harcsa teljesen fekete lesz. A hal teste viszonylag keskeny, a farokúszó villás formájú, és a szélső sugarai hosszan megnyúltak. A felnőtt harcsák testén hosszában csontkinövések borítják a testet, a hímeknél a mellúszók első megvastagodott sugarán is ilyen tüskék találhatók. Területvédő, ezért nem tanácsos más hasonló harcsákkal tartani, mert megtámadhatja azokat, viszont a középső- és felső vízrétegekben úszó halakkal nyugodtan társíthatjuk. Éjszakai életet élnek, ezért lámpaoltás után érdemes etetni őket. Megfelelő körülmények között kb. 16 évig élnek, és 8 éves koruktól ivarérettek.

 

Tüskés harcsa-Acanthodoras cataphractus
Származás: Dél-Amerika, Brazília, Kolumbia, Bolívia, Peru, Gayana

Testhossz: 10-15 cm

Természetes élőhely: Nyugodt vizek, mocsarak.

Viselkedés: Békés harcsafajta, társas akváriumba való, de ne felejtsük el, hogy elég nagy szája van, így a kisebb halakat megeheti.

Táplálkozás: Mindenevő, eleségtablettákkal jól tartható. Lehetőleg este lámpaoltás előtt etessük.

Szaporítás: Akváriumban nem tenyésztik rendszeresen.

Medence: Minimum 120 literes

Halnépesség: 150 literre 4-5 hal

Dekoráció: Talajnak használjunk éles szemcséktől mentes apró kavicsot, vagy homokot, nehogy a halak bajsza megsérüljön. Növények, sok rejtekhelyeket kínáló gyökerek.

Hőmérséklet: 22-28 °C

pH: 6-7

Keménység: 0-20 NK°

Várható életkor: 5-8 év

A tüskésharcsa teste hosszúkás és lapos, pikkelynélküli. Testét csontpajzsok fedik, ami erős védelmet nyújt számára. Veszély esetén a mellúszó alól sűrű fehér (valószínűleg mérgező) váladékot bocsájt ki. Szájánál három pár bajusszál van, szemei kicsik. A hátúszójában egy tüske található. A fej és a test alapszíne csokoládébarna (ezért egyes helyeken csokoládé morgóharcsának is nevezik), oldalvonala mentén a fejtől a farok irányába egy világos csík húzódik, melynek színe a narancssárgától egészen a fehérig változhat. AZ úszók sugarai ugyanolyan színűek, mint az úszók.A tüskésharcsa nappal rejtőzködik, sötétedéstől reggelig mozog. Felkutatja az akvárium lakói által meghagyott eleségeket. Mindenképpen kisebb csoportban érdemes tartani őket. Természetes körülmények között nagy rajokban él.Szaporodását már dokumentálták akváriumban, a szülők gödröt ástak a talajba, ahová az ikrákat rakták, majd azokat mindkét hal védte. Az ikrák 4-5 nap múlva keltek ki, azonban a kishalak nem éltek tovább egy-két napnál.

 

Fehérpettyes morgóharcsa-Agamyxis pactinifrons
Származás: Dél-Amerika; Ecuador, Peru

Testhossz: 16 cm

Természetes élőhely: Az Amazonas folyórendszereiben

Viselkedés: Társas akváriumba való, félénk harcsa. Általában éjszaka aktív. A kisebb halakat megeheti.

Táplálkozás: Mindenevő, elsősorban rovarokat fogyaszt.

Szaporítás: Rendszeres tenyésztése akváriumban nem megoldott.

Medence: Minimum 100 literes

Halnépesség: 100 literre 2-3 hal

Dekoráció: Az akvárium ne legyen túl erősen megvilágítva, építsünk gyökerekből és kövekből búvóhelyet. Az aljzat legyen apró kavics, vagy homok.

Hőmérséklet: 22-28 °C

pH: 6-7

Keménység: 0-20 NK°

Várható életkor: 9 év

Nagyon hosszú életű halról van szó, gyakran 17 évig is elél. Kerüli a világosságot, nappal mindig búvóhelyén húzza meg magát. A pöttyös morgóharcsa félárnyékban érzi jól magát. Ha sarokba szorítják, a mellúszó alól sűrű fehér (valószínűleg mérgező) váladékot bocsát ki. Ha mégis ki kell venni az akváriumból, akkor semmiképpen se használjunk hálót, mert a mellúszója beleakadhat, használjunk inkább egy kisebb befőttesüveget helyette. Ha mégis kézzel kell megfogni a pöttyös morgóharcsát, akkor a mellúszók felett a fejénél fogjuk meg. Néha érdekes hangokat ad ki, innen kapta a nevét is. Teste a sötét barnától a kékes-feketésig változhat, és számos világos pötty tarkítja. A hasi része világosabb, de a pöttyök azon a részen is megtalálhatóak.

 

Zamora harcsa-Aucheriptericthys coracoideus
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Peru, széles körben elterjedt az Amazonas felső, és középső részein.

Testhossz: 9-11 cm

Természetes élőhely: A nagyobb folyók zavaros vizeiben, valamint a mellékfolyókban, és az elárasztott területeken, ahol napközben a gyökerek és fatörzsek között bujkál, majd éjszaka előjön és a nyílt vízben keres táplálékot.

Viselkedés: Békés, és félénk hal, de a nagyon apró halakat megeheti az éjszakai vadászata során. Hasonló méretű, és békés pontylazacokkal, törpesügérekkel, és harcsákkal jól együtt tartható. Lehet egymagában és kisebb csapatban is tartani.

Táplálkozás: Mindenevő; A természetben szinte kizárólag rovarokat és azok lárváit fogyasztja, de az akváriumban az élős és fagyasztott eleségek mellett sokszor elfogadják a száraz tápokat is. Éjszaka táplálkozik, ezért lámpaoltás után etessük.

Szaporítás: Akváriumban csak ritkán szaporodik.

Medence: Minimum 90 literes

Halnépesség: 130 literre 3 hal

Dekoráció: Sok búvóhelyre van szüksége, kedveli a növényekkel sűrűn beültetett akváriumokat, ahol gyenge a vízmozgás. Félhomályos akváriumban sokkal gyakrabban mutatkozik.

Hőmérséklet: 22-25 °C

pH: 6-7,2

Keménység: 0-20 NK°

Várható életkor: 5-8 év

Nyugalmi állapotban a Zamora-harcsa teste gyönyörű kékes-szürke színű, amelyen apró fehér pöttyök ragyognak. A hátúszó végén fekete folt található. A mellúszók, és a hátúszó első sugara szintén fekete színű. Magyar nevüket arról a perui területről kapták, ahonnan nagyon sok ilyen harcsát befogtak. A Zamora-harcsára gyakran az Auchenipterichthys thoracatus néven hivatkoznak, de egy 2005-ös tanulmány szerint ez tévedés. Ez a két hal valóban hasonló kinézetű, de a két harcsát a farok alatti úszók sugarairól lehet megkülönböztetni egymástól, mert a Zamora harcsának 26 úszósugárnál kevesebb van (legtöbbször 23), míg az Auchenipterichthys thoracatus-nak 25 úszósugárnál több van (leggyakrabban 27). Ezeken kívül az Auchenipterichthys thoracatus kizárólag a rio Madeira medence felső részén él, Délnyugat-Brazíliában, és Kelet-Bolíviában, míg a Zamora-harcsa sokkal nagyobb területen elterjedt, továbbá az Auchenipterichthys thoracatus hímjeinek nincsen kampószerű kinövés a farok alatti úszóján.A kifejlett hímek farok alatti úszójának a végén kampószerű kinövés található, amelyet az ívás során használnak, valamint a hátúszó első sugara is meghosszabbodott. Csak kevés információ áll rendelkezésre a szaporodásukról, de akváriumi körülmények között is sikerült már a szaporításuk. A megtermékenyítés belsőleg történik, a hím speciális farok alatti úszója segítségével, ami hasonlóan működik, mint a gonopodium az elevenszülőknél. Megtermékenyítés után a nőstény az ikrákat a talajra, vagy a vízinövények közé szórja. Ezután a szülők nem foglalkoznak tovább az ikrákkal. A nőstények képesek a hím spermáját tárolni, mert megfigyelték, hogy hím jelenléte nélkül is raktak le megtermékenyített ikrákat a nőstények.

 

Zsiráfharcsa-Auchenoglanis accidentallis
Származás: Afrika; Egyiptomtól Kenyáig nagyon sok helyen megtalálható.

Testhossz: 90 cm

Természetes élőhely: A Nílus alsó folyásától egészen a Kék Nílusig, a Niger, a Congo folyó, valamint a nagyobb tavakban: Chad-tó, Tanganyika tó. Általában az iszapos aljzat közelében.

Viselkedés: Viszonylag békés, de kisebb testű halakkal ne tartsuk, mert megeszi azokat.

Táplálkozás: Mindenevő; a talajban kutat élő eleségek után, de megeszi a tablettás tápokat és a fagyasztott eleséget is. A kisebb halakat is megeszi.

Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres

Medence: Minimum 500 literes

Halnépesség: 500 literre 1 hal

Dekoráció: Éles kavicsoktól mentes, apró szemű aljzatot használjunk, hogy ne sértsék meg a bajszukat. Dekorációnak nagyobb sziklák és gyökerek megfelelnek. A világítás ne legyen túl erős. A növényeket cserépbe ültessük, mert könnyen kiássák azokat.

Hőmérséklet: 21-25 °C

pH: 6,5-8

Keménység: 5-28NK°

Várható életkor: 18 év

Természetes élőhelyén testhossza elérheti a 90 cm-t is, de akváriumban ritkán nő meg 50 cm-nél nagyobbra. Mivel a szája viszonylag kicsi, és elég békés hal, ezért jól tartható egy megfelelő méretű közös akváriumban, akár kisebb halakkal és afrikai sügérekkel is. Sokféle színváltozata létezik, ami a származási helyétől függ, de a nevét a zsiráféra hasonlító mintázatáról kapta. Ahogy öregszik, úgy fakul meg ez az érdekes mintázat, és teste barnás színű lesz. Ez a mintázat az úszókon is megtalálható, a hasi rész pedig fehér színű. Feje hosszúkás, megnyúlt formájú, amivel jól tud ásni a homokos talajban.A nemek megkülönböztetése nem ismert. Kétféle szaporodást figyeltek meg náluk a természetben: A tavakban élő Zsiráfharcsák olyan helyet választanak a szaporodáshoz, ahol homokos az aljzat és rengeteg kagylóhéj található benne. A szájukkal akár 4 méter átmérőjű lapos gödröt ásnak ki és az ikrákat ezeknek a kagylókhéjaknak a belsejébe rejtik. A kagylók kemény héjja megvédi az ikrákat és a kishalakat a ragadozóktól. A hím egészen addig őrzi a fészket, amíg a kishalak szabadon nem úsznak. A folyókból származó Zsiráfharcsák pedig a gyökerek közé, a levélszeméttel takart aljzatra rejtik az ikráikat. Ezek a harcsák nem kezdő akvaristáknak valók, csak olyanoknak érdemes tartani őket, akiknek megfelelő méretű akvárium áll rendelkezésre. Ezenkívül nagyon érzékenyek a gyógyszeres kezelésekre is.

 

Sárgaszegélyű algaevőharcsa-Baryancistrus xanthellus
Származás: Dél-Amerika; Brazília

Testhossz: 30-35 cm

Természetes élőhely: A Xingu folyó medencéjének gyors folyású vizei.

Viselkedés: Más talajlakó halakkal szemben területvédő, a többi fajtársával pedig agresszív lehet. Sok búvóhelyre van szüksége. A felnőtt halak túl kis helyen meg is ölhetik egymást.

Táplálkozás: : Mindenevő. A természetben többnyire az algát legeli le a kövekről, de nem csak növényi táplálékot fogyaszt: rovarlárvákat, puhatestűeket és elhullott halakat is fogyaszt. Akváriumban fagyasztott eleségeket és kagylóhúst adhatunk neki, amit kiegészíthetünk uborkával és cukkinivel.

Szaporítás: Lehetséges, bár nagyon ritka

Medence: Minimum 300 literes

Halnépesség: 650 literre 2 hal

Dekoráció: A dekoráció sziklákból, kövekből és tekervényes gyökerekből álljon, hogy a hal mindig találjon búvóhelyet. Ahhoz, hogy elég erőteljes vízáramlás legyen a medencében, erős szivattyút kell használni, a szűrés óránként a medence űrtartalmának 5-6-szorosa legyen.

Hőmérséklet: 25-30 °C

pH: 6,4-7,6

Keménység: 3-15 NK°

Várható életkor: 15 év

Ezt a harcsát csak 2011-ben írták le, addig L-18 és más L harcsaként volt ismert. Mint kiderült mindegyik L harcsa elnevezés ugyanazt a halat írja le. Nevüket gyönyörű mintázatukról kapták: xanthellus görögül sárgát jelent. Színezetük fiatal korban más, mint ivarérett korban, elmondható, hogy minél kisebbek, annál szebbek. Testük alapszíne sötét vöröses-barna, amelyen közepes méretű sárga pöttyök találhatóak. A mintázat az úszókon is jelen van. A hát- és farokúszó végein pedig vastag sárga sáv található. Mintázatuk megváltozik, ahogy növekszenek: a sárga pöttyök sokkal kisebbek lesznek, és a hát- és farokúszón található sárga sávok eltűnnek, gyakran csak egy sárga folt marad a hátúszó hegyén. A fiatal halak a természetben inkább a folyók sekély részein, a kövek alatt tartózkodnak. Ezeket a harcsákat május végétől szeptember végéig szokták befogni élőhelyükön. Sajnos, az importált példányok gyakran rossz egészségi állapotban érkeznek. Ezért különösen vigyázva kell táplálni őket, főleg fagyasztott zsákmánnyal (szúnyoglárva), és a fenéken élő halak számára gyártott mesterséges eleséggel. Nagyobb medencében több példány is együtt tartható, de megfelelő számú búvóhelyről gondoskodni kell. Éjszakai hal, lámpaoltáskor célszerű etetni.A nemek megkülönböztetése fiatal korban nehéz, de a kifejlett hímek homloka laposabb és a fejük szélesebb is. A nőstények feje íveltebb formájú és szemmel láthatóan a hasi részükön teltebbek, különösen szaporodáskor. Mindkét nemen találhatóak kefeszerű kinövések a mellúszó és a száj környékén, de ezek a hímeknél kicsivel hosszabbak. Akváriumban is sikerült már szaporítani őket, de csak kevés alkalommal. A tenyészhalakat halhús és növényi táplálék keverékével etessük. Fontos az erős vízáramlás és a 30°C-os vízhőmérséklet, mert a Xingu folyóban a vízhőmérséklet relatív magas egész évben. Az ikrázás a dekoráció valamelyik rejtekhelyén történik. A folyton mozgó, oxigéndús víz kedvez az ikrázásnak. Egyes tenyésztők azt javasolják, hogy a levegőpumpát irányítsuk egyenesen a kiszemelt pár rejtekhelye felé, mert ez szaporodásra ösztönzi őket. Az elúszó kishalaknak is ugyanazt a táplálékot lehet adni, mint szüleiknek. A kishalak csak nagyon lassan nőnek.

 

Darázsharcsa-Batrochoglanis raninus
Származás: Dél-Amerika; Amazonas medence: Bolívia, Brazília, Guyana, és Francia-Guyana, Peru és Suriname.

Testhossz: 10-12 cm

Természetes élőhely: Folyókban, és patakokban él, többnyire a mélyebb, árnyékos részeken, ahol gyengébb az áramlat, és a talajt növényi törmelék borítja.

Viselkedés: Viszonylag békés harcsa, de ne tartsuk nálánál kisebb halakkal, mert megeszi őket. Csak nagyobb testű, békés halakkal tartsuk. Éjszakai életmódot folytat, nappal búvóhelyén rejtőzik. Más talajlakó halakkal szemben területvédő lehet.

Táplálkozás: Mindenevő, lesből támad, fiatal korában apró puhatestűekkel és rovarlávákkal táplálkozik, később inkább halakat zsákmányol. Akváriumban mindenféle táplálékot szívesen fogyaszt.

Szaporítás: Akváriumban még nem sikerült.

Medence: Minimum 150 literes

Halnépesség: 250 literre 2-3 hal

Dekoráció: Aljzatnak használjunk folyami homokot a medencében, amelyre szórjunk száraz leveleket. Építsünk gyökerekből és kövekből búvóhelyet, amelyek alatt a harcsa el tud rejtőzni. Kerüljük az erős világítást.

Hőmérséklet: 23-28 °C

pH: 5,4-7,4

Keménység: 1-10 NK°

Várható életkor: 8-12 év

A Darázsharcsa teste alapvetően sötétbarna, vagy fekete színű, amelyen fehér, vagy krémszínű nyakörv szerű csík található a kopoltyúfedő mögött. Továbbá szintén egy világos folt látszik a hátúszó alatt a test közepén, valamint egy másik csík - amely nem mindig folytonos - a faroktő előtt, és két világos folt a faroktőn. A zsírúszó tövénél szintén egy világos folt található. A fejük lapos, szemük kicsi. A fiatal darázsharcsákat könnyen összetéveszthetjük más Microglanis fajokkal, amelyeken sokkal nagyobb kiterjedésű a világos mintázat, viszont testük nem olyan robosztus.Az akvarisztikában megtalálható példányok nagy többsége a brazíliai Amazonas vidékéről származik, és ritkán nőnek 12 cm-nél nagyobbra. Mivel hatalmas az elterjedési területük, és sokféle színváltozatú és méretű halat jegyeztek már fel (sok helyen hivatkoznak 20 cm maximális méretre), ezért elképzelhető, hogy ennyire változatos fajról van szó, vagy ezek csak hasonló kinézetű, de különálló fajok.A nemek megkülönböztetése nem ismert, de feltehetőleg a nőstények sokkal testesebbek, különösen a hasi részen. A szaporodásuk nem ismert.

 

Zebra lapátorrú harcsa-Brachylatystoma tigrinum
Származás: Dél-Amerika, Kolumbia, Peru, Brazília

Testhossz: 50-60 cm

Természetes élőhely: A gyors folyású folyókban, gyakran a zúgókkal tűzdelt szakaszokon.

Viselkedés: Békés harcsafajta, de a nálánál kisebb halakat levadássza. Fajtársaival és a hasonló harcsákkal szemben területvédő, agresszív lehet.

Táplálkozás: Ragadozó, nem válogatós, földigilisztát, kagylóhúst, kisebb halakat adhatunk neki. Ne etessük túl, mert az egészségproblémákhoz vezethet, egy kifejlett halnak heti egyszer-kétszer adjunk enni.

Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres

Medence: Minimum 650 literes

Halnépesség: 1000 literre 1 hal

Dekoráció: Talajnak a legjobb választás a homok. Búvóhelynek nagyobb kövekből és gyökerekből építsünk barlangokat. Fontos az oxigénben gazdag, bomlástermékektől mentes víz. Kedvelik a nagy vízmozgást.

Hőmérséklet: 24-28 °C

pH: 6,8-7,6

Keménység: 5-12 NK°

Várható életkor: 15 év

A Zebra lapátorrú harcsa a harcsatartók körében ez az egyik legjobban vágyott harcsa, de sajnos rettentően drága és hatalmas akváriumra van szüksége, ezért csak keveseknek adatik meg, hogy saját akváriumukban tartsák. Fiatal korában könnyen összetéveszthető a Brachyplatystoma juruense-vel, de Zebra lapátorrú harcsa mintázata sokkal élesebb, valamint rövidebb a bajszuk és a zsírúszójuk is nagyobb. Testük alapszíne sárgás-fehér, amelyen a hátúszó vonalától függőleges fekete csíkok futnak egészen a farokúszó végéig. Feje hosszú és lapos, a vége felé kiszélesedik, és a száj felső része hoszabb, innen is kapták nevüket. Apró szemük a fej felső részén található. Az akvarisztikai hobbiban kapható halakat fiatalon fogják be (5-7 cm), nevelőakváriumokban tartják őket, és csak a nagyobb példányokat exportálják, amelyek már hozzászoktak az akváriumi körülményekhez.

 

Tepsifejű harcsa-Bunocephalus coracoidus
Származás: Dél-Amerika, az Amazonas vizeiben, egészen La Plata vidékéig

Testhossz: 15 cm

Természetes élőhely: Lassú mozgású, vagy állóvizekben, ahol az aljzaton sok a lehullott levél.

Viselkedés: Békés, társas akváriumba való harcsa, leginkább éjszaka aktív, nappal gyakran az aljzatba ássa magát. Közepes testű halakkal társíthatjuk.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő eleséget, de megeszi a talajra hulló tablettákat is.

Szaporítás: Nagyon nehéz

Medence: Minimum 100 literes

Halnépesség: 100 literre 2-3 hal

Dekoráció: A laposabb, nagy alapterületű medencéket kedveli, aljzatnak használjunk sötét színű homokot, vagy finom kavicsot. Nem kell sűrű növényzet, de mindenképpen biztosítsunk neki búvóhelyeket.

Hőmérséklet: 20-27 °C

pH: 5,8-7,8

Keménység: 2-20NK°

Várható életkor: 5-8 év

A tepsifejű harcsa feje széles és lapos, teste a mellúszóktól visszafelé elkeskenyedik. Testén – ha közelebbről megnézzük - különböző göröngyök és kinövések találhatók, tehát nem egy szépség, de mindenképpen különleges hal. A mellúszó első sugara erős, vastag tüske-szerű. Szemei nagyon kicsik, fején három pár bajuszszál található. A farokúszó kicsi, legyező formájú. Teste első fele barna színű, míg a hátsó rész inkább sötét barna. A test színezete és formája egy lehullott levélre emlékeztet. Az angol szakirodalomban bendzsóharcsának nevezik, szintén jellegzetes testformája miatt. Mivel gyakran mozdulatlanul egy helyben fekszik sokáig, a tapasztalatlan akvaristák azt hihetik, hogy a harcsájuk megdöglött, és amikor meg akarják fogni, csak akkor derül ki, hogy még él. A nemeket nehéz megkülönböztetni egymástól, a kifejlett nőstények hasi része teltebb. Az ivarérettséget kb. 12 cm-es korban érik el.A tepsifejű harcsa szaporításához csökkentsük le a vízszintet kb. 30cm-re, és a hőmérsékletet 20-22°C-ra. Ezek harcsák a természetben csoportosan ívnak, akváriumban párban vagy csoportosan is. A nőstény az ikrákat kövekre és a talajra rakja, az ikrák száma elérheti a 4000-t is! A növényeket gyakran kiássák a párzás során. A szülők vigyáznak az ikrákra, amíg azok ki nem kelnek. Ezután a szülőket eltávolíthatjuk, és a kicsiknek adjunk frissen kelt sórákot. Később, ha a kicsik elkezdenek nőni, adjunk nekik apróra vágott tubifexet.

 

Békaszájó harcsa-Chaca chaca
Származás: Ázsia; India, Banglades, Nepál

Testhossz: 20 cm

Természetes élőhely: Lassú folyású, vagy állóvizekben, általában az iszapos aljzaton, vagy a növényi törmelékek között elbújva él.

Viselkedés: Csak nagyobb méretű halakkal tartható együtt, mert még a hozzá hasonló méretű halakat is megeheti. Célszerű külön a számukra berendezett akváriumban tartani.

Táplálkozás: Ragadozó, halevő, de hozzászoktatható a tablettás tápokhoz is. Földigilisztát, más férgeket és garnélákat is adhatunk még nekik.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 80 literre 1 hal

Dekoráció: Sok búvóhelyet igényel, többnyire nagyobb laposabb kövek alatt bújkál. A világítás ne legyen túl erős. Aljzatnak inkább homokot használjunk, mert gyakran ássák be magukat a talajba. Szárított tölgy- és bükk levelekkel dekorálhatjuk a medencéjüket.

Hőmérséklet: 22-25 °C

pH: 6-8

Keménység: 4-25 NK°

Várható életkor: 8-12 év

Nevük a helyi elnevezésből ered, amit valószínüleg onnan kaptak, hogy hasonló hangokat adnak ki, ha megzavarják őket. Testük csokoládébarna színű, melyen apró világosabb és fekete foltok találhatóak. A feje kissé világosabb, a hasa pedig fehér. Az úszók is barnás színűek. Éjszakai hal, csak akkor válik aktívvá, amikor táplálkozik. A kisebb halakat éjszaka levadássza. Testéhez képest nem igényel nagy akváriumot, mert keveset mozog. Ezt a halat hívják még horgász harcsának is, mert a szája körül található bajuszszálak segítségével csalja a szájához közel a gyanútlan áldozatait.Egyes megfigyelések szerint a Békaszájú harcsa képes lecsökkenteni a víz pH értékét 7-ről 5,5-re, akár 1 hét alatt is, ezzel a többi hal pusztulását okozva. Valószínűleg ilyenkor a veséjéből kiüríti az ott felgyülemlett, erősen savas folyadékot, ami a táplálkozási szokásaival hozható összefüggésbe, ugyanis áldozatait egyben nyeli le és ezek megemésztéséhez szükséges ez az erős sav. Természetesen ez csak akváriumi körülmények között fordulhat elő, mert a folyókban ez gyorsan felhígul. Hátúszója tövében méregmirigyek is találhatóak, ami erős fájdalmat okoz ha véletlenül megszúr valakit.A hímek hosszabbak és vékonyabbak a nőstényeknél. Akváriumban is sikeresen szaporodtak már. Általában barlangokba, vagy rejtett helyekre ikráznak. A hím őrzi az ikrákat. A kishalak kb. 3 nap múlva kelnek ki, és további 7 nap múlva már elúsznak. A hím a kikelés után már nem őrzi tovább a kishalakat. Apró élő eleséggel a kishalak felnevelhetők.

 

Béka harcsa-Clarias batrachus
Származás: Ázsia; India, Nepál, Banglades, Sri Lanka, Pakisztán, Thaiföld, Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Myanmar, Singapore, Malajzia and Indonézia.

Testhossz: 40-45 cm, de a természetben elérheti akár a 100 cm-t is.

Természetes élőhely: Folyókban, mocsarakban és inkább a lassú folyású vizekben. Az áradások során a folyók által elöntött területekre is kiúszik.

Viselkedés: Ragadozó harcsa, ami a száján befér, azt megeszi, ezért csak nagy testű halakkal tartsuk, amelyek képesek megvédeni magukat. Nem társas akváriumba való hal.

Táplálkozás: Mindenevő, nagyon falánk, szinte bármit megeszik a száraz eledelektől kezdve a fagyasztott húsos tápokig. A felnőtt halakat nem kell minden nap etetni, valamint figyeljünk rá, hogy mennyi tápot kapnak egyszerre, mert addig esznek, amíg van mit.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 400 literes

Halnépesség: 1000 literre 2-3 hal

Dekoráció: Az akvárium alapterülete sokkal fontosabb, mint a magassága. Homokos aljzat, és kövekből, valamint gyökerekből sok búvóhely. Akváriumukat fedni kell, mert kiváló menekülőművészek.

Hőmérséklet: 20-26 °C

pH: 5,5-8

Keménység: 2-25 NK°

Várható életkor: 20-25 év

A Békaharcsa vad színezete szürkés-barna, a hasi részen pedig fehér, de az akvarisztikában ritkábban szerezhető be ilyen színezetű harcsa, inkább az albínó és a márványos színezet dominál. Az albínó színű harcsa a természetben is előfordul. A hátúszójuk és a farok alatti úszójuk hosszú, mindkettő a farokúszó tövéig ér. A farokúszó kicsi, lekerekített. Fején 4 pár bajuszpár található. A Clarias batrachus nagyon szívós harcsa, sokféle vízben megél, sőt jól tűri az oxigénhiányos vizeket is, mert képes az atmoszférikus levegőt is belélegezni, valamint az erős mellúszói segítségével akár nagyobb távolságokat is képes mászni a szárazföldön. A bőrében lévő nyálkatermelő pórusok segítségével nedvesen tudja tartani testét, valamint lezárja a kopoltyúit és képes megkeményíteni is azokat, így nem esnek össze, amikor a hal kint van a vízből. Ezért kell az akváriumukat fedni, mert ha alkalma adódik, akkor felfedezőútra indul. Ázsiában kedvelt étkezési hal, sőt sok másik országba is betelepítették ilyen céllal. Sok országban invázív fajként tartják számon (pl. Florida), mert a halfarmokról kiszabadulva a helyi halállományt kiszorítják.A vad színváltozatnál a nemek megkülönböztetése könnyebb, mert a hím hátúszóján pöttyök találhatóak. Ez az akváriumi változatoknál nem egyértelmű, ezért a nemi szervek vizsgálata célravezetőbb. A hímeknél a nemi szerv megnyúlt, és csúcsos végű, míg a nőstényeknél rövidebb és tompa végű. A nőstények ezen kívül testesebbek is. Halfarmokon világszerte nagy mennyiségben tenyésztik, de megfelelő méretű akváriumban is lehetséges a szaporítása. A Békaharcsa kb. 30 cm-es nagyságakor éri el az ivarérettségét. Amikor kialakul egy pár, akkor célszerű a többi halat eltávolítani az akváriumból, mert a harcsák elég területvédőkké válnak. Íváskor a halak közti testi kontaktus megnő, sokszor a hím és a nőstény egymás mellett úszik sokáig, sőt gyakran egymás mellett is pihennek. A természetben a harcsák egy, a folyó partoldalába ásott barlangba ikráznak, ami általában a vízfelszín közelében található, de ha akváriumban nincs ilyen barlang, akkor az aljzatba ásnak egy gödröt, és oda rakják az ikrákat. Az ikrázás eltarthat akár 20 óráig is, és az ikrák száma elérheti az ezret is, amelyek lesüllyednek és odatapadnak a talajra. Ívás után a hím őrzi az ikrákat, és folyamatosan úszkál a fészek fölött, amivel friss vizet is juttat az ikráknak. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, ekkor a nőstény ismét bekapcsolódik az ivadékok őrzésébe, mégpedig úgy, hogy védi a területük határait, amíg a hím a fészekben marad. Az ivadékok kb. 72 óra múlva úsznak el, és ilyenkor a szülők már nem vigyázzák őket annyira. Ekkor célszerű az ivadékokat külön tenni, és ivadéktápokkal etetni. A kishalak nagyon gyorsan nőnek.

 

Kékpajzsos páncélosharcsa-Corydoras aeneus
Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Trinidad és Tobago, Peru, Bolívia, Brazília, Paraguay és Argentína.

Testhossz: 6,5-7,5 cm

Természetes élőhely: Sekély, gyenge sodrású, homokos alzatú vizek, de megtalálhatók a gyorsabb folyású vizekben is.

Viselkedés: Békés harcsa, rajokban él, kiváló társas akváriumi hal. A vízfenék közelében úszik. Nagy testű, agresszív halakkal ne tartsuk.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő és fagyasztott eleségeket, mint pl. a grindál férget, a tubifexet, de megeszi a száraz tápokat is.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 80 literes

Halnépesség: 100 literre 6-7 hal

Dekoráció: Szeretnek turkálni, ezért éles szemcséktől mentes finom homok aljzatot használjunk a medencében. növények, gyökerek, amelyek alatt el tud rejtőzni.

Hőmérséklet: 20-27 °C

pH: 6,5-7,5

Keménység: 1-20 NK°

Várható életkor: 10-20 év

A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni, ezért legalább 5-6 egyedet célszerű tartani belőlük. A Corydoras aeneus volt az egyik legelső páncélosharcsa, amelyet tömegesen tartottak az akvaristák, népszerűségük a mai napig töretlen, és a kezdők számára is ajánlható. Dél-Amerika szerte nagyon sok helyen előfordulnak és ezért több színváltozata is ismert: arany, albínó, fekete (mesterségesen kitenyésztett), narancs lézer. 

Testük zömök, hátuk erősen ívelt. Oldalukon 2-2 sor csontos lemez húzódik. Szájuk felső részén két pár bajusz található. Az eredeti aeneus teste a sárgás-barnától a vöröses-barnáig változhat, az oldalán fémes csillogással. Hasuk fehér, vagy rózsaszínű. Úszóik sárgás, vagy bronzszínűek. Érdekessége, hogy a stresszes halak színezete kivilágosodik és ilyenkor sokkal jobban látszik az eredeti színük is. 

A fekete, egy Németországban a 1990-es években mesterségesen kitenyésztett színváltozat. Testük teljesen fekete, úszóik pedig barnás színűek. A hasi részen fehéres. Az albínó változatát a foltos páncélosharcsa albínó változatától a vértek számának ismeretében különböztethetjük meg. Az albínók teste ezüstös-sárgás, szemük vörös. Az arany színváltozat teste és úszói is sárgás színűek, de szemei feketék.

A narancs lézer színváltozat (Corydoras sp. CW010) teste és úszói sárgásabb színűek, hátán pedig egy ragyogó arany csík húzódik a fejtől a farok irányába. Figyeljünk bajszának egészségére, hisz ez a legfontosabb érzékszerve (tapogató és ízlelő szerv), fontosabb, mint a szeme. A bajuszkopás, ami durva aljzaton következik be, akár végzetes is lehet számára.A hímeknek, melyek kisebbek, mint a kifejlett nőstények, hegyesebb a hát- és a hasúszójuk. Szaporítani kisebb csapatban célszerű őket egy 30 literes medencében, egy nőstényre 2-3 hímmel, albínó hímek esetén 4 db-bal kell számolni. Sokszor a társas medencében is leikráznak. A szaporodási kedvet serkenthetjük, ha egy nagyobb, részleges vízcserét csinálunk az akvárium vizénél 5 °C-kal hidegebb esővízzel, vagy lágyított vízzel. Ezt naponta ismételjük, amíg az ívás el nem kezdődik. A halak sokkal aktívabbá válnak: a hím kergetni kezdi a nőstényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik (T-pozíció). A nőstény ekkor kiengedi, s a hím azonnal megtermékenyíti az ikrákat. Ezután a nőstény a hasi úszójával felragasztgatja az ikrákat a medence üvegfalára, vagy valamilyen tereptárgyra. Az ikrák száma több 100 is lehet. Ha ez megtörtént, távolítsuk el a szülőket a szaporító medencéből. Az ikrák 3 nap múlva kelnek ki. Az ivadékokat sóféreglárvákkal etessük. Fontos a rendszeres, részleges vízcsere az ivadékok fejlődésének szempontjából.

 

Áramvonalad páncélosharcsa-Corydoras arcuatusSzármazás: Dél-Amerika; Kolumbia, Ecuador, Peru és Brazília

Testhossz: 4,5-5,5 cm

Természetes élőhely: Az Amazonas felső folyása, ahol kisebb patakokban és elárasztott területeken őshonos.

Viselkedés: Békés harcsa, rajokban él, kiváló társas akváriumi hal. A vízfenék közelében úszik. Nagy testű, agresszív halakkal ne tartsuk.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő és fagyasztott eleségeket, mint pl. az artemia, a tubifex és vörös szúnyoglárva, de megeszi a száraz tápokat is.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 60 literes

Halnépesség: 80 literre 6-7 hal

Dekoráció: Szeretnek turkálni, ezért éles szemcséktől mentes finom, folyami homok aljzatot használjunk a medencében. Gyökerekből búvóhely, amelyek alatt el tud rejtőzni, valamint szárított levelek az aljzaton, hogy természetes élőhelyéhez hasonlítson a medence. Vizüket tőzegen is átszűrhetjük és a világítás ne legyen túl erős.

Hőmérséklet: 22-26 °C

pH: 6-8

Keménység: 2-25 NK°

Várható életkor: 5 év

Testük sárgás-krémszínű, enyhe aranyszínű csillogással. Egy hosszú íves, fekete sáv húzódik végig az oldalukon, a hátukhoz közel, ami a szájuktól, a szemen keresztül, egészen a farok tövéig, amelyről nevüket is kapták. Ha megijednek, ez a csík annyira elhalványul, hogy szinte alig látszik. Mintázatában hasonlít a Corydoras narcissus-ra, de könnyű megkülönböztetni őket, mert az Áramvonalas páncélosharcsának sokkal rövidebb a feje és szája. A hasi részük teljesen fehér, az úszóik színtelenek.

Az elmúlt pár évben megjelent a kereskedésekben egy mintázatában azonos, de 7 cm-re növő páncélosharcsa, amelyet gyakran „szuper arcuatus” néven árulnak, feltehetőleg külön fajról van szó, de hivatalosan még nem sorolták be, ezért Corydoras cf. arcuatus néven hivatkoznak rá (ezek a Rio Purus fólyóból származnak). Más Corydorasoktól eltérően sokkal érzékenyebbek a vízminőségre, nem viselik jól a talajon felgyülemlett bomlástermékeket, ezért a kisebb rendszeres vízcserék különösen szükségesek. A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni, ezért legalább 5-6 egyedet tartsunk belőlük. A hímek kisebbek a nőstényeknél, valamint a nőstényeknek a hasi részük sokkal teltebb.

Tenyésztésük nehéz, és csak keveseknek sikerült eredményesen akváriumi szaporításuk, és felnevelésük. Szaporítani – más Corydorasokhoz hasonlóan - kisebb csapatban célszerű őket egy 40 literes medencében, egy nőstényre 2-3 hímmel számolva. A víz legyen lágy és tőzegen átszűrt, kb. 24 °C hőmérsékletű és semleges kémhatású (pH 7). A szaporodási kedvet serkenthetjük, ha egy nagyobb, részleges (50%-os) vízcserét csinálunk az akvárium vizénél 5 °C-kal hidegebb esővízzel, vagy lágyított vízzel. Ezt naponta ismételjük, amíg az ívás el nem kezdődik. Nagyon sok Corydoras faj az esős évszakban szaporodik a természetben, ami Európában a téli időszakra esik, ezért gyakran nyáron nem sikerül a szaporításuk, de ne adjuk fel, hanem próbálkozzunk vele télen újra. Szaporodáskor a halak sokkal aktívabbá válnak: a hím kergetni kezdi a nőstényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik (T-pozíció). A nőstény ekkor kiengedi, s a hím azonnal megtermékenyíti az ikrákat. Ezután a nőstény a hasi úszójával felragasztgatja az ikrákat a medence üvegfalára, vagy valamilyen tereptárgyra. A szülők megeszik az ikrákat, ezért ívás után távolítsuk el őket az akváriumból. Az ikrák 3-4 nap múlva kelnek ki. Az ivadékokat sóféreglárvákkal etessük. Fontos a rendszeres, részleges vízcsere az ivadékok fejlődésének szempontjából.

 

Aranyfülű kék páncélosharcsa-Corydoras eques
Származás: Dél-Amerika; Nyugat-Brazília, Amazonas medence

Testhossz: 4-5 cm

Természetes élohely: Codajas város környékén a kisebb-nagyobb folyókban, és patakokban oshonos.

Viselkedés: Békés harcsa, rajokban él, kiváló társas akváriumi hal. A vízfenék közelében úszik. Nagy testu, agresszív halakkal ne tartsuk.

Táplálkozás: Mindenevo, kedveli az élo és fagyasztott eleségeket, mint pl. az artemia, a tubifex és vörös szúnyoglárva, de megeszi a száraz tápokat is.

Szaporítás: Nehéz

Medence: Minimum 50 literes

Halnépesség: 70 literre 6-7 hal

Dekoráció: Szeretnek turkálni a talajban, ezért éles szemcséktol mentes finom, folyami homok aljzatot használjunk a medencében. Építsünk gyökerekbol búvóhelyet, amelyek alatt el tud rejtozni. Medencéjükben a világítás ne legyen túl eros, ezt a vízfelszínen úszó növényekkel könnyen elérhetjük.

Homérséklet: 22-26 °C

pH: 6-8

Keménység: 2-16 NK°

Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A Corydoras eques testének színe a türkiztol a kékig változhat, és bizonyos fényviszonyok között egy sötétebb csík látszik a hátukon, a nyaktól egészen a zsírúszóig. Fejükön a szem mögött egy vastag, narancssárga, nyeregszeru sáv található, amely a mellúszóktól a fejen körbe húzódik. Az úszóik átlátszóak, míg az úszósugaraik narancssárgás színuek, a hasuk és a fej alsó része pedig fehér. Színük nagyban függhet az aljzat színétol is. Vonzó színei ellenére csak viszonylag ritkán lehet velük találkozni a kereskedésekben, és ezért áruk is magasabb. A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni, ezért legalább 5-6 egyedet tartsunk belolük. A hímek kisebbek a nostényeknél, valamint a nostényeknek a hasi részük sokkal teltebb.

Szaporítani – más Corydorasokhoz hasonlóan - kisebb csapatban célszeru oket egy 40 literes medencében, egy nostényre 2-3 hímmel számolva, viszont célszeru vízfelszínen úszó növényeket is behelyezni az akváriumukba, mert az ikráikat a vízfelszín közelében szokták lerakni. A szaporodási kedvet serkenthetjük, ha egy nagyobb, részleges (50%-os) vízcserét csinálunk az akvárium vizénél 5 °C-kal hidegebb esovízzel, vagy lágyított vízzel. Ezt naponta ismételjük, amíg az ívás el nem kezdodik. Szaporodáskor a halak sokkal aktívabbá válnak: a hím kergetni kezdi a nostényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merolegesen ráereszkedik (T-pozíció). A nostény ekkor kiengedi az ikrákat, és a hím azonnal megtermékenyíti azokat. Ezután a nostény a hasi úszójával felragasztgatja az ikrákat a medence üvegfalára, vagy valamilyen tereptárgyra. Ez több alkalommal megismétlodik, és az ikrák száma elérheti a 100-at is, melyek 3-4 nap múlva kelnek ki, és további néhány nap után úsznak el. Az ivadékokat apró poreleségekkel, vagy sóféreglárvákkal etessük. Fontos a rendszeres, részleges vízcsere az ivadékok fejlodésének szempontjából. Megfigyelések szerint kevésbé hajlamosak a kishalak a megbetegedésekre, ha az aljzatra egy vékony réteg homokot szórunk, mintha aljzat nélküli akváriumban lennének. A kishalak színezete a 10. nap után kezd látszani, és az 5-6. héten már a felnottek színezetét veszik fel.

 

Foltos törpe páncélosharcsa-Corydoras habrosus
Származás: Dél-Amerika; Kelet-Kolumbia, Nyugat-Venezuela; a Rio Orinoco medence felső szakasza.

Testhossz: 3-3,5 cm

Természetes élőhely: A folyók által elárasztott sekélyebb területeken, lagúnákban, és kisebb folyók part menti szakaszain él, ahol gyengébb a vízáramlás, valamint sok vízinövény található.

Viselkedés: Békés, társaságkedvelő harcsa, kiváló társas akváriumi hal lehet hasonló méretű, békés természetű halak mellett. A vízfenék közelében úszik.

Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő és fagyasztott eleségeket, mint pl.a tubifex és vörös szúnyoglárva, de megeszi a száraz tápokat is. A tápláléknak viszont elég kicsinek kell lennie, hogy képesek legyenek elfogyasztani.

Szaporítás: Elég könnyű

Medence: Minimum 40 literes

Halnépesség: 40 literre 6 hal

Dekoráció: Szeretnek turkálni a talajban, ezért éles szemcséktől mentes, finom folyami homok aljzatot, vagy apró kavicsot használjunk a medencében. A medence széleinél, és hátuljában telepítsünk vízinövényeket, és néhány gyökeret is helyezzünk az akváriumba.

Hőmérséklet: 20-26 °C

pH: 5,5-7,5

Keménység: 2-10 NK°

Várható életkor: 5-8 év

A fej és a test alapszíne világosbarna. A Foltos törpe páncélosharcsa testének mintázata eltérő lehet egyes egyedeknél, de alapvetően 3 kisebb-nagyobb folt található a testükön: egy a hátúszó tövében, egy, ami a kopoltyúfedő mögött indul és a test közepéig tart, valamint egy nagyobb a farok tövénél. Egyes halakon a test közepén futó folt és a farok tövénél található folt egybeolvad, és szinte egy csíkot alkot, de az elmondható, hogy a farok tövénél található folt mindig nagyobb, mint a többi. A hátúszón két sor apró pöttyökből álló mintázat található, míg a farkúszón 4 sor világosabb pöttyökből álló mintázat van. A többi úszó mintázat nélküli. Színezetük hasonlít a Corydoras cochui-hoz, de utóbbinak 4 folt található az oldalán. A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni, ezért legalább 5-6 egyedet tartsunk belőlük. A hímek kisebbek, és karcsúbbak a nőstényeknél, valamint az ivarérett nőstények hasi része sokkal teltebb.

Szaporítani – más Corydorasokhoz hasonlóan - kisebb csapatban célszerű őket úgy, hogy egy nőstényhez 2-3 hímet teszünk, és végrehajtunk egy nagyobb vízcserét, hidegebb lágy vízzel, ami beindítja a szaporodási kedvüket. Szaporodáskor a halak sokkal aktívabbá válnak: a hím kergetni kezdi a nőstényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik (T-pozíció). A nőstény ekkor kiengedi az ikrákat, és a hím azonnal megtermékenyíti azokat. A nőstény a 0,8 mm átmérőjű és világossárga színű ikrákat az üvegre, vagy a vízinövények leveleinek fonákjára rakja. Az ikrák 3-4 nap múlva kelnek ki, és amint az ivadékok szikzacskója felszívódik, elkezdhetjük az etetésüket. Az ivadékok nagyon picik, ezért apró poreleségekkel, vagy sóféreglárvákkal etessük őket. Fontos a rendszeres, részleges vízcsere az ivadékok fejlődésének szempontjából. Megfigyelések szerint kevésbé hajlamosak a kishalak a megbetegedésekre, ha az aljzatra egy vékony réteg homokot szórunk, mintha aljzat nélküli akváriumban lennének.

 

Haraldschultz páncélosharcsája-Corydoras haraldschultzi